szine-langja-kocc.jpg T  A  N  U  L  Ó   S  A  R  O  K ballagas.jpgszine-langja.jpg
 - alap- és középfokú iskolák diákjai számára

          Mészárosné Farkas Mária honlapja
        Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola,     Kiskunhalas    Az idő pénz, ne pazarold! 
MENÜ
  1. Az összetett mondat fajtái

minimum

optimum

Az összetett mondat két vagy több tagmondatból áll.

Fajtái:

1.) Alárendelt
A mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejezi ki teljes tagmondat formájában, kapcsolódásuk tehát logikai és grammatikai.
Fajtái:

állítmányi

alanyi

tárgyi

határozói

jelzői

Az egyes mellékmondatok sajátos jelentéstartalmat is kaphatnak:

feltételes (‘ha’ kezdetű mondatok)

megengedő: olyan körülményt, feltételt foglal magába, amely bizonyos fokig ellentétben van a főmondat tartalmával, de mégsem akadályozza meg, azaz mintegy megengedi a főmondatban foglaltak megvalósulását. Kötőszava leggyakrabban: bár, ámbár, habár.

hasonlító (mint)

következményes (úgy – hogy)

(Bizonyos kutatók a sajátos jelentéstartalmat nem kötik az alárendelt mondatokhoz.)

2.) Mellérendelt
A tagmondatok között csak meghatározott logikai viszony van.
Fajtái:

kapcsolatos: a tagmondatok tartalma között egyszerű, természetes viszony van; kötőszavak: és, is, is-is, nem csak ..., hanem ... is

ellentétes: a második tagmondat megállapítása ellentétben áll azzal, amit az első tagmondatban állítottunk; kötőszavak: de, ellenben, hanem

választó: a tagmondatok többféle lehetőséget tartalmaznak, ezek közül választani kell vagy lehet; kötőszavak: vagy, vagy-vagy

következtető: a második tagmondat az első tagmondatban foglaltak okozatát, következményét tartalmazza; kötőszavak: tehát, így, ennélfogva

magyarázó: a második tagmondat az első tagmondatban foglaltak magyarázatát fejezi ki; kötőszavak: hisz, hiszen, ugyanis, tudniillik

3.) A tagmondatok elhelyezkedése az alárendelő összetett mondatokban

– a főmondat megelőzi a mellékmondatot

– a mellékmondat megelőzi a főmondatot

– a mellékmondat beékelődik a főmondatba

– a főmondat beékelődik a mellékmondatba

4.) Helyesírási tudnivalók
A mondat modalitását, s így a mondatzáró írásjeleket is a főmondat modalitása határozza meg. Kivételt képeznek ‘A magyar helyesírás szabályai’ szerint a nem teljes mondat értékű, nem teljes közléselemet tartalmazó főmondatok.

 

Tudj mondani egy-egy példát a kiemelt mondatfajtákra!

 

 

 

 

 


  • Mondatok fajtái szerkezet szerint: a mondatot kommunikációs szempontból egyetlen mondat egésznek tekintjük. Az egyszerű és összetett mondat is egy-egy mondat egész:

àaz összetett mondat tovább tagolható szerkezetileg önálló mondat egységekre, tagmondatokra. Tagmondatai között szorosabb tartalmi, logikai kapcsolat van, mint a szövegben az egyszerű mondatok között.

 

 

 

 

Mondat

 

 


tagolt                                     tagolatlan

van alanya, és állítmánya         szervetlen mondat, nem elemezhető

 

 

 


teljes mondat                                                   hiányos mondat

van alanya, állítmánya                        vagy az alany vagy az állítmány hiányzik

 

 


 

egyszerű                                                          összetett

alárendelő                     mellérendelő

tő                    bővített

csak alany és        alany, állítmány, +bővítmények

állítmány

ALÁRENDELŐ ÖSSZETETT MONDATOK

alanyi

állítmányi

tárgyi

határozói

jelzői

„Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért…”

Nem azé a madár, aki elszalajtja.

Hogy itt lustálkodhatsz, azt ne is reméld!

Mehetsz, amerre csak akarsz!

Ahány ház, annyi szokás.

MELLÉRENDELŐ ÖSSZETETT MONDATOK

kapcsolatos

ellentétes

választó

következtető

magyarázó

Öreg volt a halász, térdig ért szakálla.

„Esik a hó, mégis fekete az utca.”

A hegyekbe vágysz, vagy inkább a Balatonban fürödnél?

„Zsebem üres, ennélfogva üres az én hasam is.”

„Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk?”

A mondat a beszéd legkisebb egysége, de rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek részeként.

Háromféleképpen csoportosíthatjuk szerkezete, tartalma és minősége szerint.

  1. A mondat szerkezete szerint:

Lehet egyszerű (tagolt), összetett és tagolatlan

  1. Tagolatlan mondat: mondatértékű, de csak egy szóból áll, ez igen gyakran indulatszó.
  2. Egyszerű (tagolt) mondat: lehet tőmondat hiányos mondat és bővített mondat.

-          Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll.

-          Hiányos mondat: Vagy az alany vagy az állítmány hiányzik a mondatból

-          Bővített mondat: Az alany és állítmány mellett más bővítményeket is tartalmaz.

  1. Az összetett mondat lehet alárendelő vagy mellérendelő.
  • Alárendelő összetett mondatok:

Az összetett mondatoknak azt a csoportját hívjuk alárendelőnek, amelyben a tagmondatok nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el: az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat.

Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában, annyi fajtája van, ahányféle mondatrész. (állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondat)

Fajtái:

  • állítmányi mellékmondat: Olyan a ruhám, mint a tiéd.
  • alanyi mellékmondat: Aki másnak vermet ás, az maga esik bele.
  • tárgyi mellékmondat: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
  • határozói mellékmondat: Abból vegyél, amelyikből több van!
  • jelzői mellékmondat: „Mint komor bikáé, olyan a járása…”
  • Sajátos jelentéstartalma szerint:
    • Feltételes: Nem szeretem, ha nem figyelsz
    • Hasonlító: Úgy szerette, mint saját gyerekét.
    • Következményes: Annyi a pénze, hogy telik nyaralásra is. (Á)
    • Megengedő: Bár beteg volt, eljött.
    • A tagmondatok sorrendje:
      • Főmondat – mellékmondat
      • Mellékmondat – főmondat
      • Főmondat – mellékmondat – főmondat (a főmondatba beékelődik a mellékmondat)
      • Mellékmondat – főmondat – mellékmondat (a mellékmondatba beékelődik a főmondat)

A kiemelt mondatrész helyén a főmondatban gyakran utalószó áll. Ez általában mutató névmás. A mellékmondat jelentése gyakran a közlés lényegét tartalmazza, s a főmondat sokszor csak bevezeti, előkészíti a mellékmondat tartalmának átadását.

Az alárendelő mondat tagmondatait írásban vesszővel, (pontosvesszővel) választjuk el egymástól.

  • Mellérendelő összetett mondatok:

Az összetett mondatokban, a mellérendelő viszonyban levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak, de nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak.

Fajtái:

  • Kapcsolatos (–) a második tagmondat kiegészíti az elsőt. (és, is, meg)
  • Választó (~) mondat tagmondatai között választási lehetőség van (vagy, akár)
  • Ellentétes (® ¬) a tagmondatok közötti tartalmi szembeállítás, ellentét fejeződik ki (de, pedig, ellenben)
  • Következtető (®) mondat első tagmondat megállapításából a  második tagmondat következtetést, okozatot von le. OK -> OKOZAT (tehát, így, ezért).
  • Magyarázó (¬) a második tagmondat az elsőt magyarázza meg. OKOZAT -> OK (hiszen, ugyanis).

A többszörösen összetett mondatokban igen gyakran keveredik az alá- és mellérendelő viszony. Az egymásnak mellérendelt mondatok egymással egy szinten állnak, az alárendelő mondat tagmondatai viszont különböző szinten. A többszörösen összetett mondat a közlés szempontjából mindig egyetlen mondategész, amely több mondategységre bomlik.

 

A mondat szintagmatikus szerkezete

 

szintagma = szószerkezet, ezekből épülnek fel a mondatok

 

Három fajtája:

- hozzárendelő: alany-állítmány kapcsolata

- mellérendelő: a két szószerkezet közt tartalmi-logikai kapcsolat van, nyelvtani függőségi viszony (hierarchikus alá- ill. fölérendeltség) nincs.

- kapcsolatos (piros és érett alma), jele: —

- ellentétes (szép de éretlen alma), jele: «

- választó (piros vagy sárga alma), jele: ~

- következtető (érett (ok) ezért/tehát piros (okozat) alma), jele: ®

- magyarázó (piros (okozat) hiszen/ugyanis érett (ok) alma), jele: ¬

A mellérendelő szintagma tagjai a mondatnak azonos szintjén helyezkednek el.

 

xTárgy                                                xHhely

(A Jminpiros és Jminérett almát) gyerekek (Heredetvesszőből Jminfont Hhelykosarakba) gyűjtik.

 

Á D A                                                            1. szint

 

T                     Hhely 2. szint

 

 


Jmin — Jmin Jmin 3. szint

 

 


Heredet 4. szint

 

- Alárendelő: nyelvtani hierarchikus viszonyban áll a szintagma két tagja. Van fölérendelt (alaptag) és alárendelt (meghatározó tag) tag.

 

Kapcsolódási szabályok:

- jelző csak névszóhoz kapcsolódhat

- tárgy és határozó csak igéhez vagy igei természetű szóhoz (igenév) kapcsolódhat

 

A meghatározó tag fajtájától függően van tárgyas, jelzős és határozós alárendelő szintagma.

 

Határozók:

- hely                          - részes

- idő                            - szám

- mód                          - állandó

- állapot                      - társ

- ok                             - eszköz

- cél                             - eredmény

- eredet

 

Állapot- és módhatározó megkülönböztetése:

„egyedül dolgozik”: állapothatározó, alanyra vonatkozik („milyen állapotban?”)

„rendesen, gondosan dolgozik”: módhatározó, cselekvés módja („milyen módon?”)

Mindkettő az állítmány bővítménye!

 

 

Ok- és célhatározó megkülönböztetése:

„kenyérért mentem a boltba”: célhatározó, időben később („mi végett/célból?”)

„lustaságból maradok otthon”: okhatározó, időben előbb („mi okból?”)

 

Jelzők:

- minőség à kijelölő

- mennyiség

- birtokos

- értelmező

A jelzők a jelzett szó előtt állnak, ált. nincs ragjuk, a kijelölőjelző a jelzett szó után, viseli annak ragját.

 


12, Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatokban

 

Szervetlen összetett mondat: van megszólítás, ezt nem elemezzük külön tagmondatként; vagy módosítószó van a mondatban (pl.: sajnos), az sem külön tagmondat.

 

Tagmondat az, amiben külön állítás, állítmány szerepel.

 

Mellérendelő összetett mondat:

- kapcsolatos: és, s, meg, nemcsak-hanem-is, sem-sem

- ellentétes: de, pedig, viszont, azonban, hanem, mégis, mégsem

- választó: vagy, vagy-vagy

- következtető: ezért, tehát, azaz

- magyarázó: hiszen, mivel, ugyanis

 

Alárendelő összetett mondat: az egyik tagmondat hiányos vagy hiányzik belőle mondatrész, helyette utalószó van. A mellékmondat a főmondat alárendeltje.

Van alanyi, állítmányi, tárgyas, határozós és jelzős alárendelő összetett mondat. Hogy az adott mondat milyen típusú, azt az utalószó főmondatrészben betöltött szerepe dönti el.

 

Sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok:

- hasonlító. Pl.: A nyelvtanóra unalmasabb, mint amit el lehet viselni.

- feltételes. Pl.: Akkor megyek el, ha te is jössz.

(A továbbiak nem kellenek középszinten:)

- megengedő. Kötőszavak: bár, noha, habár stb. Pl.: Akár lopok, akár nem, mégis tolvaj a nevem.

- következményes. Pl.: Annyian hiányoztak a múlt héten, hogy nem írtunk dolgozatot.

 

Mondatvégi írásjelek:

- mellérendelő összetett mondatnál az utolsó tagmondat dönti el.

- alárendelő összetett mondatnál a főmondat határozza meg.

 

 


2. Az alárendelő összetett mondat

minimum

optimum

Az alárendelő összetett mondat

 

Tagmondatai nem egyenrangúak, a mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki. A főmondatban a mutató névmással kifejezett utalószó mondatrészi szerepe jelzi, hogy milyen típusú a mellékmondat. Így megkülönböztetünk alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatot. A főmondatot és a mellékmondatot a mellékmondat élén álló hogy, mint, mert kötőszó vagy vonatkozó névmás (aki, ami, ahol, stb.) fűzik össze.

 

Kétféle tagmondatból áll:

  • Főmondat
  • Mellékmondat

A mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki.

A főmondatban az utalószó utal a hiányzó mondatrészre.

Az utalószó hiányozhat a mondatból.

Az utalószó mondatbeli szerepe alapján megkülönböztetünk:

  • Alanyi
  • Állítmányi
  • Tárgyi
  • Határozói
  • Jelzői alárendelő összetett mondatot.

Az utalószó mindig távolra mutató névmás (az, ott, azért, akkor stb.). A mellékmondatban található kötőszó lehet valódi kötőszó (hogy, mint, mert stb.) vagy vonatkozó névmás (aki, hol, ahol, amilyen stb.).

A mellékmondat megelőzheti, követheti a főmondatot, vagy beleékelődhet.

PÉLDÁKKAL!

  • Alárendelő összetett mondatok:

Az összetett mondatoknak azt a csoportját hívjuk alárendelőnek, amelyben a tagmondatok nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el: az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat.

Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában, annyi fajtája van, ahányféle mondatrész. (állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondat)

  • Fajtái:
  • állítmányi mellékmondat: Olyan a ruhám, mint a tiéd.
  • alanyi mellékmondat: Aki másnak vermet ás, az maga esik bele.
  • tárgyi mellékmondat: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
  • határozói mellékmondat: Abból vegyél, amelyikből több van!
  • jelzői mellékmondat: „Mint komor bikáé, olyan a járása…”
  • Sajátos jelentéstartalma szerint:
    • Feltételes: Nem szeretem, ha nem figyelsz
    • Hasonlító: Úgy szerette, mint saját gyerekét.
    • Következményes: Annyi a pénze, hogy telik nyaralásra is. (Á)
    • Megengedő: Bár beteg volt, eljött.
    • A tagmondatok sorrendje:
  • Főmondat – mellékmondat
  • Mellékmondat – főmondat
  • Főmondat – mellékmondat – főmondat (a főmondatba beékelődik a mellékmondat)
  • Mellékmondat – főmondat – mellékmondat (a mellékmondatba beékelődik a főmondat)

A kiemelt mondatrész helyén a főmondatban gyakran utalószó áll. Ez általában mutató névmás. A mellékmondat jelentése gyakran a közlés lényegét tartalmazza, s a főmondat sokszor csak bevezeti, előkészíti a mellékmondat tartalmának átadását.

Az alárendelő mondat tagmondatait írásban vesszővel, (pontosvesszővel) választjuk el egymástól.

 

A tagmondatok között grammatikai viszony van. A főmondatban van az 
alaptag, amihez járulhat egy utalószó, és a mellékmondat ezt fejti ki. Ebben van 
a kötőszó. A grammatikai viszony szerint 5 csoportba soroljuk őket: állítmányi, 
alanyi, tárgyi, határozói (de milyen?), jelzői (szintén). Ezeket a neveket onnan 
kapják, hogy a főmondat melyik részét fejtik ki, vagy magyarázzák. Vagyis tök 
lényegtelen a kötőszó külleme! Pl.: Péter elkeseredett, aki egyébként jókedvű fickó 
hírében állott. De ugyanígy alanyi alárendelés lesz: Péter elkeseredett, akinek búb nőtt a fején az ütéstől. 

3. Az alanyi mellékmondat

minimum

optimum

 

Alanyi mellékmondat
utalószó: az (vagy helyette: olyan,akkoraannyi)

 

 

 

vonatkozó alanyi mellékmondatok  
(vonatkozó névmással: akiami stb.)

Igazán érdekes azamit mondasz.

 

 

hogy” kötőszós alanyi mellékmondat

 

 

 

kijelentő móddal

Nem igaz (az), hogy kölcsönt vettem fel.

 

 

felszólító móddal (a szórend egyenes marad: igemódosító/igekötő + ige):  
fontos, szükséges, lényeges, nélkülözhetetlen, lehetetlen stb. után

Fontos (az), hogy elvégezzétek az egyetemet.

 

 

más kötőszókkal: ha, mint stb.

 

 

 

ha

Nem zavarja (az), ha kinyitom az ablakot?

 

 

mint

Olyan kell nekem is, mint a tied.

 

Kérdőszó

Utalószó1

K ö t ő s z ó 2

Alanyi alárendelt mondatok

Ki?

Mi?

az

aki(…)3

ami(…)

 

hogy

 

 

ha

Alanyi alárendelő összetett mondatok:

Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki.

Utalószavai: az, azok, olyan, olyanok, akkora, akkorák, annyi

Pl.: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.

Olyan nem történhet, hogy nem jövök

Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki.

Utalószavai: az, azok, olyan, olyanok, akkora, akkorák, annyi

 

Pl.: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.

Olyan nem történhet, hogy nem jövök

 

Az alanyi mellékmondat a főnév alanyát fejezi ki mondat alakjában. A fő- és mellékmondat kötőszó, vonatkozó névmás fűzheti össze.

1. Lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt. (József Attila)

2. Csak az bitang, és az hazátlan, ki here módra él magában. (Juhász Gyula)

3. Várni tud, kinek Ön-énje nem hazug. (Ady Endre)

4. Akik lakoznak csendben valahol, a gyötrődést azok már rég feledték. (Ady Endre)

5. Mindig eszembe jut, ahogy jöttünk a dombról lefelé. (Szabó Lőrinc)

6. Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-híd. (Szabó Lőrinc)

7. Boldog, akit pálinka butít / boldog, kit a szépség kápráztat. (Szabó Lőrinc)

8. Aki sietni akar, gyalog jár.

9. Nem bárány az, amelyik nem bírja a gyapját.

10. Kinek Krisztus a barátja, nem kárhozik el.

11. Olyanok járnak sportolni, akik szeretnek mozogni.

12. Annyi maradt, hogy holnapra is elég lesz.

13. Aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel.

14. Senkinek nincs a homlokára írva, mi lakik benne.

15. Aki a húsát megette, a csontját is egye meg.

 

Az alanyi mellékmodatok:

Az alany az a mondatrész, amelyről az állítmány vmit megállapít. Kérdései: ki, mi, kik, mik + az alaptag 3. személyű alakja. Az alany szófaja főnév, főnévi névmás, vagy főnévi igenév.  Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki mellékmondat formájában. Kérdései megegyeznek az alany kérdéseivel. Utalószava: az, azok. Kötőszavai: aki, ami, amely, amelyik vmint a hogy.   Példamondat: Még nem fontos az, hogy milyen a díszlet. Az alanyi mellékmondat útalószava lehet az olyan és az annyi mutató névmás, de ilyenkor főnévi értékben használjuk. Vannak feltételes, hasonlító, következményes és megengedő alanyi mellékmodatok.

4. Az állítmányi mellékmondat

minimum

optimum

 

Állítmányi mellékmondat
utalószó: azazéolyanakkora stb.

 

 

 

 

azonosító   
kötőszó: akiamihogy

Az a sofőrünk, aki a busz mellett áll.
Az lesz a te ajándékod, ami a kis dobozban van.
Az volt a baj, hogy a vonat rögtön indult.

 

 

 

minősítő  
kötőszó: amilyenakiami

Ez a lakás olyanamilyet kerestemAzoké ez a busz, akik most jöttek Szegedről.

 

 

 

hasonlító  
kötőszó: mint

Akkora volt a kutyánk, mint egy borjú.
Ez a számítógép olyanmint a tied.

 

 

 

következményes  
kötőszó: hogy

A szoba legyen olyanhogy jól érezzük magunkat benne.

 

 

 

felszólító mód a mellékmondatban:  
az a cél, a feladat;
az a fő, a fontos stb. (amikor cél jellege van)

Az a célom, hogy orvosi diplomát szerezzek.
Az a fő, hogy ne menjen el tőle a kedved.

 

 

Kérdőszó

Utalószó1

K ö t ő s z ó 2

 

Ki?

Mi?

az

aki(…)

ami(…)

 

 

 



mint

 

 

 

 

 

hogy

Milyen?

olyan

amilyen(…)

 

mintha

 

Mennyi?

annyi

amennyi(…)

ahány(…)

 

Mekkora?

akkora

amekkora(…)

 

Kié?

Mié?

azé

aki(…)

ami(…)

 

 

 

 

Állítmányi alárendelő összetett mondatok:

Az állítmányi mellékmondat a főmondat állítmányát fejti ki.

Utalószavai: az, azok, azé, azoké, olyan, olyanok, olyané, olyanoké, akkora, akkorák, annyi

Pl.: Akié a gép, azé az ember.

Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.

Az állítmányi mellékmondat a főmondat állítmányát fejti ki.

Utalószavai: az, azok, azé, azoké, olyan, olyanok, olyané, olyanoké, akkora, akkorák, annyi

 

Pl.: Akié a gép, azé az ember.

Amilyen a mosdó, olyan a törölköző

ÁLLÍTMÁNYI MELLÉKMONDAT

A mondarészek jelölései:

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna)

 

I.   Mintaelemzések

 

1.      1 Minden olyan, | 2 mint a teremtés utáni éjszakákon. (Csoóri Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: az olyan távolra mutató melléknévi névmás a névszói állítmány szerepében áll. Ezt fejti ki a mint kötőszóval kapcsolt 2. tagmondat hasonlító sajátos jelentéstartalommal. A mellékmondat állítmányi.

 

 

2.      1 Az vagy nekem, | 2 mi testnek a kenyér. (Shakespeare)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmánya az vagy. A főnévi távolra mutató névmással kifejezett névszói részt (az)(a)mi kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással bevezetett 2. tagmondat fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi.

 

 

3.      1 Talán te voltál (az), | 2 aki megbántad. (Ady Endre)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmányából (voltál az) hiányzik a névszói részt kifejező főnévi távolra mutató névmás. Az aki kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással bevezetett 2. tagmondat ezt a hiányzó névszói részt fejti ki. A mellékmondat állítmányi.

 

4. 1 A nagyapám öreg korára is olyan maradt, | 2 amilyennek korábban ismerték.

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmánya: olyan maradt. Ennek melléknévi távolra mutató névmással kifejezett névszói részét fejti ki a kötőszói szerepű melléknévi vonatkozó névmással (amilyennek) bevezetett 2. tagmondat hasonlító sajátos jelentéstartalommal. A mellékmondat állítmányi.

 

 

5. 1 Annyi az áldás rajta, | 2 mint az égi harmat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmánya a főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmás: annyi. Ezt a névszói állítmányt fejti ki a 2. tagmondat. A mint kötőszóval bevezetettállítmányi mellékmondat hasonlító jelentéstartalmat is kifejez.

 

 

6. 1 Nem azé a nyúl, | 2 aki azt a bokorból kiugratja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmánya az  birtokjeles távolra mutató névmás (azé). Ezt a névszói állítmányt fejti ki a kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) bevezetett 2. tagmondat. A mellékmondat tehát állítmányi.

 

7. 1 Amilyen a madár, | 2 olyan a szólása.

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmányát a melléknévi távolra mutató névmás fejezi ki: olyan. A kötőszói szerepű melléknévi vonatkozó névmással (amilyen) kezdődő 1. tagmondat ezt a névszói állítmányt fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi hasonlító jelentéstartalommal.

 

8. 1 A felelősség akkora, | 2 hogy nehéz elviselni.

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmányát a melléknévi távolra mutató névmás fejezi ki: (akkora). A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névszói állítmányt fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi következményes jelentéstartalommal.

 

1. Nem az vagyok, aki voltam. (Ady Endre)

2. A nótám sem olyan, mint régen. (Ady Endre)

3. Olyan a füle, mint a bot.

4. Amilyen az adj(on)isten, olyan a fogadjisten.

5. Annyi a gondom, hogy beleőszülök.

6. A barátnőm az, akire mindig számíthatok.

7. Tíz év múlva is olyan leszek, amilyen most vagyok.

8. Legyek csak az, mindenek multán, aki voltam. (Ady Endre)

9. Olyan a szája, mint egy sikátor.

10. Amilyen a szolga, olyan a gazda.

11. A feladat olyan volt, hogy mindenki meg tudta oldani.

12. Olyan vagyok, mint az elhagyott lövészárok. (József Attila)

 

 

5. A tárgyi mellékmondat

minimum

optimum

Kérdőszó

Utalószó1

K ö t ő s z ó 2

Tárgyi alárendelt mondatok

Kit?

Mit?

azt

aki(…)

ami(…)

 

hogy

 

 

ha

Tárgyi alárendelő összetett mondatok:

A tárgyi mellékmondat a főmondat tárgyát fejti ki. Az utalószó mindig tárgyragos mutató névmás.

Utalószavai: Azt, azokat, azét, olyant,olyanokat, akkorát, akkorákat, annyit

Pl.: Minden ember annyit ér, amennyit tud.

Olyant kérek, amilyent a testvérem is választott.



A tárgyi mellékmondat a főmondat tárgyát fejti ki. Az utalószó mindig tárgyragos mutató névmás.

Utalószavai: Azt, azokat, azét, olyant,olyanokat, akkorát, akkorákat, annyit

 

Pl.: Minden ember annyit ér, amennyit tud.

Olyant kérek, amilyent a testvérem is választott.

A TÁRGYI MELLÉKMONDAT

 

A mondarészek jelölései:

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna)

 

 

I.   Mintaelemzések

 

1.      1 Azt hiszem, | 2 hogy szeretlek. (Pilinszky János)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (hiszem) főnévi távolra mutató névmással (azt) kifejezett tárgy kapcsolódik. A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett tárgyat fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat.

 

 

 

2.      1 Nem tudhatom (azt), | 2 hogy másnak e tájék mit jelent. (Radnóti Miklós)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmánya (tudhatom) tárgyas/határozott ragozású, így odaérthető a tárgy szerepében álló hiányzó utalószó (azt). A hogy kötőszóval induló 2. tagmondat ezt a ki nem tett tárgyat fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat.

 

3.      1 Hol lehet altiszt, | 2 azt kutatja. (József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (kutatja) kapcsolódik az utalószó, a főnévi távolra mutató névmás tárgyragos alakja (azt). A határozószói kérdő névmással (nem kötőszói szerepű vonatkozó névmás!) névmási határozószóval induló 1. tagmondat a 2. helyen álló főmondat tárgyát fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat. (A kitehető kötőszó a hogy kötőszó.)

 

 

4.      1 Éreztem | 2 bársony nesz inog. (József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melyből hiányzik az utalószó, de az igei állítmány (éreztem) határozott ragozása utal a határozott 3. személyű tárgyra (azt). A kötőszó nélkül kapcsolódó 2. tagmondat ezt az odaérthető tárgyat fejti ki, vagyis tárgyi mellékmondat.

 

 

5.      1 Nem is tudod | 2 mennyire szeretem okos szemeidet. (Szabó Lőrinc)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek határozott ragozású igei állítmányához (tudod) odaérthető a határozott 3. személyű tárgy (azt). Ezt fejti ki a kötőszó nélküli 2. tagmondat (mennyire = kérdő névmás, nem vonatkozó névmás; a kitehető kötőszó = hogy). A függő kérdő mondat a főmondat tárgyi mellékmondata. (Vö.: MGr.: 489.)

 

 

6.      1 Hallani sem akarom: | 2 csurran-e még öklömből nyári érc. (Csoóri Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, tárgyas ragozású igei állítmányához (akarom) közvetlenül a főnévi igenév kapcsolódik tárgyként. Ennek újabb alárendelt tárgya a kitehető utalószó (azt). A kötőszó nélküli 2. tagmondat tehát az igenévi tárgynak alárendelt tárgyát kifejtő tárgyi mellékmondat.

 

7.      1 Annyit ér, | 2 mint a kutyaugatás a holdnak.

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek alanyi ragozású igei állítmányához (ér) főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmással kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik. A mintkötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névmással kifejezett tárgyat fejti ki hasonlító jelentéstartalommal, vagyis tárgyi mellékmondat.

 

 

8.      1 Akkorát kiáltottak, | 2 hogy zengett bele a ház.

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (kiáltottak) főnévi értékben álló melléknévi távolra mutató névmással (akkorát) kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik. A hogykötőszóval bevezetett 2. tagmondat tárgyi mellékmondatként ezt a névmással kifejezett tárgyat fejti ki következményes jelentéstartalommal. Az igei állítmány jelentésszerkezetéhez pedig inkább határozóként kapcsolható, ezért fokhatározó értékű tárgynak is nevezhetjük.

 

9.      Annyit ért hozzá, mint (a) tyúk az ábécéhez.

 

 

 

Az 1 tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (ért) főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmással kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik fokhatározói körülményre utaló jelentésben. A mint kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névmással kifejezett fokhatározó értékű tárgyat fejti ki hasonlító jelentéstartalommal.

 

10.  Úgy érzem, hogy múlik az idő. (József Attila)

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat. A hogy kötőszóval induló 2. mondat a főmondat igei állítmányához (érzem) kapcsolódó nem tipikus utalószóval kifejezett tárgyát fejti ki. Az úgy határozószói távolra mutató névmás általában mód- állapot határozóra utal. A látást, hallást, észlelést jelentő tárgyas ragozású igék mellett azonban tárgynak értelmezzük. Ezért a hogy kötőszóval bevezetett mellékmondat tárgyi.

 

 

Tárgyi mellékmondat
utalószó: azt (vagy helyette: olyatannyit,akkorát stb.)  
a főmondatban az azt utalószó mellett, egy eset kivételével (Lásd: F/2.3.3.1.1.), mindig tárgyas ragozást használunk

 

vonatkozó tárgyi mellékmondat
kötőszók: aki(...), ami(...) stb.

Azt keresem, aki a szállást intézi.
Csak azt adhatod el, ami a tied.

partitívuszi értelmű vonatkozó tárgyi mellékmondat: az azt utalószó mellett a főmondatban alanyi ragozást használunk

Én is azt kérek, amit te.
Azt csinálhattokamit csak akartok.

hogy kötőszós tárgyi mellékmondat:
a kötőszó gyakran (főleg a kijelentő módú függő mondatban, valamint azF/2.3.3.2.2.1. pontban szereplő igék állító használata mellett) elmaradhat

 

kijelentő móddal

Tudod (azt), hogy hatkor kezdődik a meccs?

függő mondat

 

függő kijelentés

Kati azt mondja, hogy fáj a feje.

függő kérdés (lásd még: F/2.4.1.)

 

kiegészítendő (kérdőszós) kérdés a mellékmondatban

Nem tudom, (hogy) melyik pályaudvarra érkezik a vonatod.

eldöntendő (igen/nem) kérdés a mellékmondatban

Kérdezd meg, (hogy) van-e még jegy.

felszólító móddal
a mellékmondat alapszórendje általában egyenes, és a belső hangsúlyviszonyoknak megfelelően változik

A szüleim megengedték, hogy holnap elutazzak a barátaimmal.
A szüleim megengedték, hogy csak holnap utazzak el a barátaimmal.
A szüleim megengedték, hogy ne utazzak el ma.

parancsot, tiltást, tanácsot, akaratot, kívánságot stb. kifejező főmondat után;  
tipikus igék:   
kér, mond, tanácsol, parancsolakar,állító főmondat után a mellékmondat szórendje fordított (ige + igemódosító / igekötő / névszói állítmányi rész), tagadó főmondat után többnyire egyenes (igemódosító / igekötő / névszói állítmányi rész + ige)

Azt akarja, (hogy) várjak még egy órát?

A portás azt mondta, (hogy) töltsük ki ezt az űrlapot.
Azt tanácsolom, (hogy) iratkozzon be egy tanfolyamra.
Nem akarom (azt), hogy elkéssetek az előadásról.

más felszólító módot vonzó igék, illetve szerkezetek után:  
hagy(meg)akadályozelkerül,(meg)enged(meg)tiltlehetővé tesz,fontosnak gondol / tart stb.  
(egyenes alapszórend)

Szeretném elkerülni, hogy tönkremenjen a motor.
Nem engedem meg a lányomnak,hogy este elmenjen a bárba.
Fontosnak tartom, hogy megtudja az igazságot.

egyéb kötőszók a tárgyi mellékmondatban: hamint

Nem szeretem (azt), ha munka közben zavarnak.
Én is ugyanazt mondom, mint te.

1. Azt hittem, kínok tüze-fagya edzett. (Szabó Lőrinc)

2. S ne hidd, hogy a lantnak ereje meglankadt. (Arany János)

3. Én nem tudom, hogy miért ez a sok fürkész akarat. (Szabó Lőrinc)

4. Nem tudni, kiben mi lakik (lakozik).

5. Ahányat lát, annyit szeret.

6. Nagy kutya fel se veszi, ha kis kutya megugatja.

7. Annyit eszik, mint a disznó.

8. Ami derűs, élvezd. (Arany János)

9. Nem akartam megadni, amit nem kell. (Ady Endre)

10. Nem tudom én, kiket is küldjek el hozzád. (Ady Endre)

11. ... de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek. (József Attila)

12. Észre sem veszed, hogy kihúzom magam (mikor a jövőről szólok). (József Attila)

13. Annyit néztem, hogy belefáradtam. (József Attila)

14. Ne hadd, hogy szomorú legyek (mert európai vagyok). (József Attila)

15. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok. (József Attila)

16. Irigyelni kezdtem azokat, akik lelkesen is normálisak tudtak lenni. (Szabó Lőrinc)

6. Az idézés

minimum

optimum

Idézet:

Idéző mondat + idézet = összetett mondat

Idézet leggyakrabban tárgyi mellékmondat.

  1. Egyenes idézet: szó szerinti idézet. Elhangzott, leírt szavak idézete.

Idézett mondat=idézet.

Bevezető mondat=idéző mondat.

Idéző mondat állítmánya mondást jelentő ige (szól, kérdez, mond).

Idéző mondat és idézet közötti nyelvtani, szerkezeti viszony igen laza.

Idéző mondatban 3. személy, idézett mondatban 1 személy van.

Van, hogy beszédet kísérő mozdulat, gesztus, érzelmet kifejező ige van, mondást jelentő ige helyett.

  1. Függő idézet: mellékmondattá alakított, idéző mondat igéjétől függővé tett, nem szószerinti idézet. Idéző és idézett mondat között alá- és fölérendeltség van. Gyakori a hogy kötőszó használata.

Személybeli módosulás a közlő szempontjából.  Pl: Azt mondja a felesége, hogy az ő anyja kopjás volt.

Helyhatározó és időhatározó a közlő szempontjából módosul.

Pl.: jön->megy

Hoz->visz

Ekkor->akkor

Ma->tengap/aznap

 

Egyenes idézet sokkal élőbb, a függő beszéd távolságtartóbb. A megszólítás a függő beszédben általában elmarad.

 

Átképzeléses időhasználat: igeidő nem módosul a függő idézetben. Közlő, idézett személy helyébe képzeli magát. Igemódok nem módosulnak ->átképzeléses módhasználat.

 

Függő kérdés: függő idézet tárgya kérdő mondat. Kérdést tartalmazó tárgyi mellékmondat. Köznyelvben is használjuk a függő kérdést.

Függő kérdés lehet:

-          kiegészítendő

-          eldöntendő (e kérdőszó)

 

A hogy kötőszó helyett, ha, hahogy használata lehetséges.

E kérdőszót mindig az igealakhoz teszik.

 

Egyenes és függő idézet között vannak átmeneti közlésformák:

-          megelevenítő függőbeszéd: elmarad az idéző mondat, a hogy kötőszó. Idézet megőriz bizonyos beszélt, közölt, nyelvi szavakat, pl. indulatszót, eufemizmust. Tárgyi mellékmondatként jelenik meg.

-          Kapcsolt egyenes beszéd: megmarad az egyenes idézet minden sajátossága, de kötőszóval szerkesztik.

Pl.: Nem mondhattam neki, hogy hagyd békén.

Feladat:

Megadott idézetből írj példát az idézésre – a tanult módon!

Az idézés

256. A szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár fogja közre. Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki:„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait. Stb.

Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” Stb.

Idézés alkalmával az idéző mondat megelőzheti, követheti vagy megszakíthatja az idézetet.

a) Az idézetet bevezető mondat után kettőspontot teszünk. Az első idézőjel után az idézet első szavát általában nagybetűvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztő idézőjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?” Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” Stb. – A megszakított idéző mondat kisbetűvel folytatódik: Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük. Stb.

Kisbetűvel kezdjük az idézetet, ha úgy emeltük ki, hogy az eredeti szövegben is kisbetű van: A közeledő őszt ekképp jeleníti meg Babits: „már hullnak a cifra virágok / szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, / ha süvít a böjti szél.” Stb.

b) Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és kisbetűvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdőjelet és a felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem:„Ismerni a jót könnyebb, mint követni” – írta unokaöccsének Kölcsey. „Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti. „Még kér a nép, most adjatok neki!” – figyelmeztette Petői az urakat. Stb.

e) Az idézetbe iktatott idéző mondat közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé tesszük, és kisbetűvel kezdjük. A második idézőjel a szövegzáró írásjel után következik: „A tudományos felfogás szerint – írja Kosztolányi – nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között.” „Lesz-e gyümölcs a fán – kérdi Petőfi –, melynek nincs virága?” „Az eszmék erősbek / A rossz anyagnál – vallja Madách. – Ezt ledöntheti / Erőszak, az örökre élni fog.” Stb.

257. Ha a szó szerinti idézetet szervesen beleszőjük saját szövegünkbe, az idézett részt idézőjelek közé foglaljuk, és az idézetet kezdő közszót (az eredeti szöveg ellenére is) kisbetűvel kezdjük: A tanterv szerint az iskola egyik célja az, hogy „testileg, szellemileg egészséges, edzett nemzedéket neveljen”, de ez csak a társadalom egészének tevékeny közreműködésével érhető el. A „rendületlenül” később jelszóból magatartásformává érett. Stb. – Ha a mondat az idézett résszel végződik, a mondatot befejező írásjelet az idézőjel után tesszük ki: Juhász Gyula a munkában azt az erőt látja, amely „a szabadág útjára visz gyász és romok felett”. Stb.

Mások szavainak némiképp megváltoztatott, vagyis úgynevezett tartalmi idézésekor nem használunk idézőjeleket: Alkotmányunk kimondja, hogy társadalmi rendszerünknek a munka az alapja. Stb. Így szokás kezelni az úgynevezett kapcsolt egyenes beszédet is: Mondtam neki, hogy nincs az az áldozat, amire ne lennék képes a gyerekeimért. Stb.

258. Szépirodalmi művekben az író mintegy idézi a szereplők szavait, de ennek jelzésére nem idézőjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. [Vö. 256. a), b), c)]

a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.

Határozatlanul mondta:

– Nem is tudom.

Reménykedve kérdezte:

– Ugye, hiszel nekem?

Türelmetlenül szólt rá:

– Add már ide!

– Nem adom!

b) Ha az író idéző mondata követi a szereplő szavait, ezeket gondolatjelpár fogja közre.

– Nem is tudom – mondta határozatlanul.

– Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve.

– Add már ide! – szólt rá türelmetlenül.

c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.

– Nagyon vártalak már – fogadta a barátját. – Sok a teendőnk.

– Kik jártak itt? – faggatta tovább. – Maga itt volt, láthatta.

– Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!

– Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!

–      Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.

– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.

– Hova a pokolba?

– Maklárra.

– Maklárra?

– Jó estét mondani a töröknek.

 

Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van:

259. Ha közmondásokhoz, szállóigékhez, sarkigazságokhoz, jelszókhoz stb. magyarázó, kiegészítő megjegyzést fűzünk, nem használunk idézőjeleket, de az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében az idézéskor szokásos írásmódot követjük: Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás. Hová merült el szép szemed világa? – szoktuk tréfásan kérdezni. Termeljünk többet és olcsóbban! – ez most a feladat. Stb.

7. A határozói mellékmondat

minimum

optimum

Kérdőszó

Utalószó1

K ö t ő s z ó 2

Határozói alárendelt mondatok

Ki…?

Mi…?

az…4

aki(…)

ami(…)

 

hogy

 

 

 

Hol? Hova? Honnan?

ott

oda

onnan

 

ahol  
ahova  
ahonnan

 

 

 

 

Merre?

Merről?

arra

arról

 

amerre  
amerről

 

 

 

 

Mikor?

akkor

 

amikor

 

 

 

 

Mikor? Milyen esetben?

akkor

abban az esetben

 

 

 

 

 

ha

 

Mikor?

azelőtt

azután

 

 

hogy

 

 

 

aközben

 

miközben

 

 

 

 

 

 

miután  
mielőtt

 

 

 

 

Mióta?

azóta

 

amióta

hogy

 

 

 

Meddig?

addig

 

ameddig

(a)míg

 

 

 

 

 

Hogyan?

úgy

 

ahogy(an)

 

hogy

mint

mintha

 

ahelyett

anélkül

aszerint

 

 

 

 

Mennyire?

annyira

amennyire

 

hogy

mint

 

 

úgy

 

ahogy

hogy

mint

mintha

 

 

annál

 

minél

 

 

 

 

Hányan?

annyian

ahányan

 

hogy

mint

mintha

 

Hányszor?

annyiszor

ahányszor

 

hogy

mint

mintha

 

Miért?

Kiért?

azért

ami(...)

aki(...)

 

hogy

 

 

 

Miért?

Mi miatt?

azért

amiatt

amiért  
ami miatt

 

 

mert

 

 

hogy

 

Határozói alárendelő összetett mondatok:

Bármilyen határozót kifejezhet a mellékmondat, ezért annyiféle határozói alárendelés van, ahányféle határozó.

Utalószavainak szófaja:

Távolra mutató határozóragos mutató névmás (abban, abból, olyanért, annyival stb.)

Távolra mutató névutós mutató névmás (azok mellett, annak alapján stb.)

Határozószói értékű mutató névmás (azalatt, ott, amiatt, úgy, azért stb.)

Helyhatározói             (onnan, abból, arra, oda, ott,.az előtt stb.)

Pl.: Én már megjöttem onnanahová mások csak most mennek.

Időhatározói               (azóta, akkor, akkorra, aközben stb.)

Pl.: Akkor szép az erdő, mikor zöld.

Célhatározói               (azért, avégett, arra ahhoz stb.)

Pl.: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Társhatározói              (azzal, azokkal, azzal együtt, olyannal stb.)

Pl.: Olyannal barátkozz, akitől jót tanulsz!

Eszközhatározói         (azzal, azáltal stb.)

Pl.: Azzal ültette be a kertet, amit a virágkertésztől kapott.

Hely- és időhatározó esetében az utalószó kifejezhet előzmény-, tartam- és véghatározót is.

Az állandó határozói alárendelő összetett mondatoknak nincs jellemző utalószavaik.

 

Bármilyen határozót kifejezhet a mellékmondat, ezért annyiféle határozói alárendelés van, ahányféle határozó.

Utalószavainak szófaja:

Távolra mutató határozóragos mutató névmás (abban, abból, olyanért, annyival stb.)

Távolra mutató névutós mutató névmás (azok mellett, annak alapján stb.)

Határozószói értékű mutató névmás (azalatt, ott, amiatt, úgy, azért stb.)

 

Helyhatározói             (onnan, abból, arra, oda, ott,.az előtt stb.)

Pl.: Én már megjöttem onnan, ahová mások csak most mennek.

Időhatározói               (azóta, akkor, akkorra, aközben stb.)

Pl.: Akkor szép az erdő, mikor zöld.

Célhatározói               (azért, avégett, arra ahhoz stb.)

Pl.: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Társhatározói              (azzal, azokkal, azzal együtt, olyannal stb.)

Pl.: Olyannal barátkozz, akitől jót tanulsz!

Eszközhatározói         (azzal, azáltal stb.)

Pl.: Azzal ültette be a kertet, amit a virágkertésztől kapott.

 

Hely- és időhatározó esetében az utalószó kifejezhet előzmény-, tartam- és véghatározót is.

Az állandó határozói alárendelő összetett mondatoknak nincs jellemző utalószavaik.

A HATÁROZÓI MELLÉKMONDAT

 

A mondarészek jelölései:

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna)

 

I.   Mintaelemzések

 

 

1.      1 Ott szakad a kötél, | 2 (a)hol legvékonyabb.

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (szakad) határozószói távolra mutató névmással (ott) kifejezett helyhatározó kapcsolódik. A kötőszói szerepű határozószói vonatkozó névmással(a)hol bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett helyhatározót fejti ki, tehát helyhatározói mellékmondat.

 

2.      1 Akkor hiszem, | 2 ha látom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (hiszem) határozószói távolra mutató névmással (akkor) kifejezett időhatározó kapcsolódik. A feltételes jelentéstartalmat kifejező kötőszóval(ha) induló 2. tagmondat az utalószóval kifejezett időhatározót fejti ki, tehát időhatározói mellékmondat, igei állítmányával kifejezett cselekvése pedig egyidejű a főmondatéval.

 

3.      1 Amint a szobából kimentem, | 2 zegzugos folyosóra jutottam. (Weöres Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az igei állítmányhoz (jutottam) kapcsolódó időhatározóra utaló határozószói távolra mutató névmás. Az első helyen álló mellékmondat ezt a hiányzó, de odaérthető (akkoridőhatározót fejti ki. A mellékmondat és a főmondat között közvetlen előidejűség van.

 

 

4.      1 Úgy szaladtam hazafelé, | 2 mint kinek a fejében félreverik a harangot. (Sütő András)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (szaladtam) határozószói távolra mutató névmás (úgy utalószó) kapcsolódik módhatározóként. A mint kötőszóval induló tagmondat az utalószóval kifejezett módhatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát módhatározói.

 

5.      1 Úgy néz ki, | 2 mint Pilátus macskája.

 

Az 1. tagmondat a főmondat. Az igei állítmányhoz (néz ki) határozószói távolra mutató névmás (úgy) kapcsolódik az alany állapotára utaló állapothatározóként. A mint kötőszós 2. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett állapothatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát állapothatározói.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.      1 Szívemben minden százszor ujhodt, | 2 mert vakítóbb örömtüzeket még másnak a sors sohase gyújtott. (Ady Endre)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat. Igei állítmányához az odaérthető határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) okhatározóként kapcsolódik. A mert kötőszós 2. tagmondat ezt a szövegkörnyezetbe érthető okhatározót fejti ki mondat formájában. A mellékmondat tehát okhatározói.

 

 

 

 

7.      1 (A) szerencse nádszál, | 2 könnyen eltörik.

 

Az elemzendő összetett mondat tagmondatai közötti viszonyra nem utalnak grammatikai kifejezőeszközök. Ilyen esetben több elemzési lehetőség is felvetődhet.

a)      A tagmondatok tartalma ok-okozatiságot fejez ki, az alárendelő viszony is feltételezhető. Ebben az esetben az 1. tagmondat a főmondat, amelybe kitehető az azért utalószó, a 2. tagmondat élére pedig a mert/mivel kötőszó. A 2. tagmondat így a főmondat okhatározóját kifejtő mellékmondat lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

b)      Ok-okozati összefüggés mellérendelő összetett mondattal is kifejezhető. Ebben az esetben a 2. tagmondat az 1. tagmondatban foglaltak magyarázatát adja, vagyis okadó magyarázó mellérendelésről beszélhetünk, a tagmondatok közé kitehető az ugyanis/vagy/hiszen kötőszó. Hasonló szerkesztésű mondatok elemzésekor célszerű minden lehetőséget számba venni.

 

 

1                2

 

c)      a)      Továbbá az utalószó és a kötőszó hiánya miatt megengedhető az értelmezői mellékmondat feltételezése is: (A) szerencse nádszál, olyan, ami könnyen eltörik.

 

 

8.      1 Aki jó szolga nem volt, | 2 nem lesz abból jó úr.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (nem lesz) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakjával kifejezett eredethatározó (abból utalószó) kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) induló 1. tagmondat az utalószóval kifejezett eredethatározót fejezi ki, vagyis az 1. tagmondat eredethatározói mellékmondat.

 

9.      1 Aki születik, | 2 annak halni kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (kell) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (annak utalószó) részeshatározóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett részeshatározót fejti ki. Az 1. tagmondat tehát részeshatározói mellékmondat.

 

10.  1 Lányomnak mondom, | 2 menyem (is) értsen belőle.

 

A kötőszó és utalószó nélküli összetett mondat kétféleképpen értelmezhető és elemezhető.

a)      Alárendelő összetétel esetén az 1. tagmondat tekinthető főmondatnak, melynek igei állítmányához (mondom) kapcsolható a határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) célhatározóként. A kötőszó nélküli 2. tagmondat élére pedig kitehető a hogy kötőszó, vagyis a mellékmondat a főmondat célhatározóját fejti ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

b)      Mellérendelő összetételként értelmezve a két tagmondat közé kitehető a de kötőszó, így ellentétes mellérendelő összetett mondatot kapunk.

 

 

1              2

 

11.  1 Lehetne száz okom (arra) hát, | 2 hogy múlt időben beszéljek rólad. (Csoóri Sándor)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat. A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat a főmondat alanyához kapcsolódó állandó/kötött határozót fejti ki. A kötött határozóra nem utal mutató névmás, de odaérthető a távolra mutató főnévi névmás ragos alakja (arra). A 2. tagmondat tehát állandó/kötött határozói mellékmondat. (A hagyományos grammatikában állandó határozónak nevezett bővítményt a Magyar grammatika szerzői aszemantikus határozónak nevezik. Vö.: Rácz Endre MMNy. 1971: 330,; Haader Lea MGr. 2000: 490)

 

 

12.  1 Ki levesre bort iszik, | 2 nem kérnek attól tanácsot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (nem kérnek) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (attól utalószó) állandó/kötött határozóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)ki] kezdődő 1. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett határozót fejti ki, azaz a mellékmondat állandó/kötött határozói.

 

13.  1 Mennél magasabb a nap, | 2 annál kisebb [rövidebb] árnyékot vet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához kapcsolódik egy tárgy, amelynek középfokú melléknévvel kifejezett jelzője van. Ehhez kapcsolódik a főnévi távolra mutató névmás ragos alakja (annál utalószó) hasonlító határozóként. Az első tagmondat tehát a főmondat utalószóval kifejezett hasonlító határozóját fejti ki hasonlító jelentéstartalommal, mert ez utóbbi a hasonlító határozói

Egy-egy példát a gyakoribb határozói alárendelő összetett mondatra!

Határozói mellékmondatok

 

részeshatározói mellékmondat
utalószó: annak

Annak írom ezt a levelet, akiről tegnap meséltem.

birtoklásmondat birtokosa a mellékmondat

Azoknak van a legtöbb kérdésük,akik a legtöbbet tudják.

helyhatározói mellékmondatok
utalószók: a helyhatározói névmási határozószók (ottoda stb.) és a mutató névmás megfelelő alakjai (azonabban,abbólaz alatt stb.);  
a kötőszó általában a megfelelő vonatkozó névmás vagy névmási határozószó (aholamerre, ameddig,amiamibenamit stb.)

Menjen arraamerre a többiek.
Mi van abbanami ott van az asztalon?

időhatározói mellékmondatok
utalószók: a mutató névmás megfelelő alakjai (akkoraddigazóta stb.);  
a kötőszó általában a megfelelő vonatkozó névmás vagy névmási határozószó (amikorameddig, amióta,amíg stb.)

Akkor költöztem Budapestre, amikor elváltam.

mindig utalószó nélkül:  
mielőttmiutánmiközben

Mielőtt elmentem hozzá, felhívtam telefonon.
Miután megérkeztem, küldtem egy táviratot.
Miközben a tévét néztem, csengettek.

módhatározói mellékmondat
utalószó: úgyanélkül
kötőszó: ahogyminthogy
(“anélkül, hogy” után mindig feltételes mód áll)

Úgy csináld, ahogy mondtam!
Elment anélkül, hogy köszönt volna.

állapothatározói mellékmondat
utalószó: úgy,   
kötőszó: ahogymintminthahogy
(“úgy ... , mintha” után mindig feltételes mód áll)

Úgy szeretem a rántott húst,ahogy anyám készíti.

Úgy érzem magam, mintha repülőgépen ülnék.

számhatározói mellékmondat
utalószó: annyiszor
kötőszó: ahányszorhogy

Ismételje a hívást annyiszor,ahányszor szükséges.
Annyiszor voltam Sopronban,hogy már minden érdekeset láttam.

számállapot-határozói mellékmondat
utalószó: annyian
kötőszó: ahányanhogy

Annyian lesznek az előadáson,ahányan a múlt héten.
Annyian voltunk a kocsiban,hogy alig kaptam levegőt.

eszközhatározó mellékmondat
utalószó: azzal/avval
kötőszó: ami(...)

Azzal írtam, amit az asztalon találtam.

társhatározó mellékmondat
utalószó: azzal/avval
kötőszó: aki(...)

Sajnos nem tudtam beszélni azzal,akivel kellett volna.

eredethatározói mellékmondat
utalószó: abból
kötőszó: ami(...), hogy (R)

A gyűrűm is abból van, amiből a nyakláncom.
Kovács úrnak nincs haszna abból,hogy segít másoknak.

eredményhatározói mellékmondat
utalószó: azzá (R)  
kötőszó: ami(...)

Alakítsa át ezt az üzletet azzá,amivé akarja!

okhatározói mellékmondat
utalószó: azértamiatt (R)  
kötőszó: mertmivel (R), hogy (R)

Azért ilyen nagy a forgalom, mert péntek délután van.
Ne nyugtalankodjon amiatt, hogy még nincsenek itt.
Mivel hideg volt, felvettem a kabátomat.

célhatározói mellékmondat
utalószó: azért
kötőszó: hogyami(...), aki(...)  
hogy kötőszós célhatározói mellékmondatban mindig felszólító módot használunk

Azért vettem biciklit, hogy hétvégén kiránduljak vele.
Visszamentem a szállodába azért, amit ott felejtettem.
Kimegyek a pályaudvarraazokért, akikkel együtt fogunk nyaralni.

fok- és mértékhatározói mellékmondat
utalószó: annyiraúgyannyivalolyan
kötőszó: hogyamennyireamennyi(...) (R), mint

Gabi úgy fél ettől a kutyától,hogy nem mer bemenni az udvarra.
Ez a kabát annyival drágább a másiknál, amennyivel jobb.
Ugyanolyan jó autóm van, mint neked.

hasonlító határozói mellékmondat
(a főmondatban középfokú melléknévvel)  
utalószó: annál (ritkán szerepel)  
kötőszó: mint

Nincs jobb annálmint a tóparton pihenni.
Budapest sokkal nagyobb, mint a többi magyar város.

hasonlító jelentéstartalmú mellékmondat: olyan állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatok, melyek segítségével hasonlítást fejezünk ki  
kötőszó: mint

Mostanában nincs annyi szabad időm, mint régebben.
Magyarországon a tea nem olyannépszerű ital, mint Angliában.
Kati is azt evett, mint a szülei.

állandó határozói (vonzatjellegű) mellékmondatok
utalószó: azonabbanannálarra stb.  
kötőszó: hogyaki(...), ami(...)

Attól félek, hogy nem lesz elég időnk.
Magda arra gondol, akivel tegnap ismerkedett meg.
Nem bízom abban, hogy meg tudod csinálni.

felszólító mód a mellékmondatban:  
törekszik vmire, vár vmire, biztat vkit vmire, vágyik vmire, alkalmas vmire stb.

Arra törekszem, hogy jó barátságban legyünk.
A pincér arra vár, hogy borravalót adj neki.
Ez a helyiség nem alkalmas arra, hogy irodának használjuk.

feltételes mellékmondat
utalószó: akkor, abban az esetben (R)  
kötőszó: ha, hogyha (R)

 

reális feltétel:  
jelentő mód (bármely ideje) a mellékmondatban, jelentő mód (bármely ideje) vagy felszólító mód a főmondatban

Ha éhes vagyok, eszem valamit.
Mindig jól éreztem magamat, ha a városban sétálhattam.
Ha lesz rá időd, akkor látogass meg!

irreális feltétel
feltételes mód mind a fő- mind a mellékmondatban

 

lehetséges feltétel  
jövőre vonatkozó feltétel: általában perfektív (igekötős, igemódosítós stb.)ige jelen ideje

Ha megkapnám az ösztöndíjat, jövőre Amerikában tanulnék.
Ha este együtt vacsoráznánkmegbeszélhetnénk ezt a kérdést.

lehetetlen feltétel

 

jelen idő (folyamatos jelentésű igével)

Ha lenne lakásom, nem laknék albérletben.
Ha ismernéd a barátnőmet, nem beszélnél így.

múlt idő (bármilyen igével)

Ha tudtam volna, nem mentem volna be.
Ha hideg lett volna, kabátot vettünk volna.

múlt és jelen kombinációja (feltétel: múlt)

Ha időben indultunk volna, már ott lennénk.

 

1. Ott az ínség, hol szitával foltozzák a süveget.

2. Sok idő eltelik, míg a gyermekből ember válik.

3. Magyar ember hallgat, mikor eszik.

4. Addig tündöklik a hold, míg a nap helyre ér.

5. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

6. A kutya is akkor vész meg, mikor legjobb dolga van.

7. Elharapnám a nyelvem, ha még egyszer kimondanám. (Ady Endre)

8. Mindenki elképedt, amikor karácsony első napján déli tizenkét órakor végre megszülettem. (Sütő András)

9. Amikor a függöny felgördül, a térben az ember eltörpül. (Weöres Sándor)

10. Úgy nő, mintha húznák.

11. Úgy él, mint a kiskirály.

12. Úgy veszik, mintha ingyen adnák [osztogatnák].

13. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. (József Attila)

14. Úgy ég a tűz, ha tesznek rá.

15. Úgy szánts, hogy boronálni lehessen.

16. Úgy néz ki, mint a pócsi kép.

17. Úgy él, mint egy remete.

18. Úgy kerül bele, mint Pilátus a krédóba.

19. Otthagyja, mint Szent Pál az oláhokat.

20. Aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni.

21. Ki mit nem tud, azon nem bánkódik.

22. Olybá veszem, mint a kutyaugatást.

23. Mennél munkásabb a leány, annál tisztább.

24. Aki szót nem fogad, könnyű azzal bánni.

25. Könnyű a szót megfordítani, (mert) nem terhes szekér.

26. Úgy fogok meghalni, hogy még az utolsó sóhajtásomat is fölveszi magnóra valaki. (Kányádi Sándor)

27. Mennél többet hagysz maradékidnak, annál kevésbé bánják halálodat.

28. Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek. (Ady Endre)

8. A jelzői mellékmondat

minimum

optimum

minőségjelzői mellékmondat
utalószó: olyanakkora
kötőszó: amilyen(...), amekkora(...),hogymint

Olyan telefont vettem, amilyen neked van.
Akkora szobám van, hogy táncolni lehet benne.
Egy olyan számítógépre lenne szükségem, mint az öné.

kijelölő jelzői mellékmondat
utalószó: az(...)  
kötőszó: amelyik(...), amely(...), aki(...),ami(...)

Ma este abban az étteremben vacsorázunk majd, amelyik a téren van.
Sikerült találkoznom azzal az újságíróval, aki a riportot írta.

mennyiségjelzői mellékmondat
utalószó: annyi
kötőszó: ahány(...), amennyi(...), hogy

Annyi pohárra van szükségünk,ahányan leszünk.
Annyi idő elég lesz, amennyi ebédig marad.
Annyi bort ittam, hogy nem tudtam kocsin hazamenni.

birtokos jelzői mellékmondat
utalószó: annak
kötőszó: aki(...), ami(...), amelyik(...), hogy

Annak a lakásában lakom, aki helyettem Londonban dolgozik.
Mi volt a célja annak, hogy itt rendezték meg a konferenciát?

Jelzői alárendelő összetett mondatok:

A főmondatban lévő jelzőt fejti ki a mellékmondat.

Annyiféle jelzői mellékmondat van, ahányféle jelző. + PÉLDÁK!

Jellemző utalószavuk távolra mutató mutató névmás főnévi, melléknévi vagy számnévi értékű alakja.

Minőségjelzői             (olyan, akkora stb.)

Pl.: Olyan madár igen ritka, kinek kedves a kalitka.

Mennyiségjelzői         (annyi)

Pl.: Ahány ember, annyi véleménye van.

Birtokos jelzői            (annak (a), azoknak (a), olyannak (a))

Pl.: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.

Értelmező jelzői          (az, olyan, annyi, azé stb.)

Pl.: Érdekes könyv, olyanamelyet nem lehet letenni.

Ismersz engem, kit szemed megviselt. (utalószó nélkül)

A minőségjelzői alárendelő összetett mondatok mutató névmási utalószavát egyeztetjük a jelzett szóval.

Pl.: Arról a meséről beszélgetünk, amelyik neki tetszik.

Az értelmező jelzői alárendelő összetett mondatok körében megkülönböztetünk utalószós és utalószó nélküli alárendelő összetett mondatokat. Előbbi esetben az utalószó mindig a jelzett szó után áll. Ha a jelzett szó névmás, bizonyos számnév, melléknév, akkor nem tehetünk ki utalószót.

 

A JELZŐI MELLÉKMONDAT

 

A mondarészek jelölései:

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna)

 

 

I.  Mintaelemzések

 

1.      1 Olyan feltétellel adom pedig néked, | 2 hogyha holnap a cseh bajnokot kivégzed.

 

 

(Arany János)

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak (feltétellel) a távolra mutató melléknévi névmással (olyan utalószó) kifejezett minőségjelzője van. A hogyha valódi kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a jelzőt fejti ki feltételes jelentéstartalommal. A 2. tagmondat tehát minőségjelzői mellékmondat.

 

2.      1 Csak az a legény gavallér, | 2 kinek zsebében a tallér.

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: az alanyhoz (legény) távolra mutató főnévi névmással (az utalószó) kifejezett kijelölő jelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinek) induló 2. tagmondat ezt a kijelölő jelzőt (= a minőségjelző altípusa) fejti ki, vagyis kijelölő jelzői (minőségjelzői) mellékmondat.

 

3.      1 Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség. (József Attila)

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: a főnévi igenévhez kapcsolódó tárgynak (asszonyt) főnévi távolra mutató névmással kifejezett kijelölő jelzője van (azt utalószó), amely egyezik az alaptaggal, vagyis felveszi annak viszonyragját, jelen esetben a tárgyragot. (Ne elemezzük tehát tárgyként a tárgyragos utalószót, mert nem az!) A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (akiben) bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, vagyis kijelölő jelzői mellékmondat.

 

4.      1 (a) Mennyi szolgád, | 2 annyi ellenséged (van).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az állítmány, tehát hiányos mondat; az alanyhoz távolra mutató számnévi névmással kifejezett (annyi utalószó) mennyiségjelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű számnévi vonatkozó névmással ([(a)mennyi] induló 1. tagmondat (a sorrend tehát a szokottól eltérő: az 1. tagmondat a mellékmondat, a 2. a főmondat) ezt az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, azaz mennyiségjelzői mellékmondat.

 

5.      1 Kinél lakol, | 2 annak törvényével élj.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak távolra mutató főnévi névmás ragos alakjával (annak utalószó) kifejezett birtokos jelzője van. (A birtokviszonyt a határozón levő birtokos személyjel is mutatja!) A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinél) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett birtokos jelzőt fejti ki, tehát birtokos jelzői mellékmondat.

 

6.      1 Sokszor oly laza voltam, | 2 mint egy homokszobor. (Szabó Lőrinc)

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: névszói-igei állítmányának névszói részéhez távolra mutató melléknévi névmással (oly utalószó) kifejezett minőségjelző kapcsolódik. Mivel a névszói-igei állítmány névszói része melléknév (laza), az utalószóval kifejezett jelző fokhatározói funkciójú: az oly utalószó = az annyira utalószóval (vö.: MMNy.: 405). A mint kötőszóval bevezetett 2. tagmondat tehát a főmondatfokhatározó értékű jelzőjét fejti ki hasonlító jelentéstartalommal.

 

7.      1 A megjárt kollégiumok adtak erőt, annyit, | 2 hogy máig is élek belőle. (Nagy László)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek tárgyát számnévi távolra mutató névmással kifejezett jelző értelmezi (annyit utalószó). Az értelmező funkciójú hátravetett utalószó esetben egyezik az értelmezett szóval. (Ne elemezzük tehát tárgyként!) A hogy kötőszóval bevezetett 2. mondat tehát a hátravetett értelmező jelzőt fejti ki. A 2. tagmondat tehát mennyiségjelzői értelmezőt fejt ki következményes jelentéstartalommal.

 

8.      1 Látok mindent, | 2 mi sohasem a szemnek, csak a sejtésnek látható az éjben.

 

 

(Petőfi Sándor)

 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat utalószó nélküli főmondat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)mi] bevezetett 2. tagmondat a főmondat főnévi általános névmással kifejezett tárgyának (mindent)értelmezőjét fejti ki. Jegyezzük meg: a névmásoknak csak értelmező jelzőjük lehet.

 

 

9.      1 Hallok mindent (én), | 2 aki hallgatok. (József Attila)

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelyben nincs utaló funkciójú névmás, viszont itt is általános névmás fejezi ki a tárgyat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) bevezetett 2. tagmondat azonban nem a névmási tárgyat értelmezi. Az aki vonatkozó névmás élőlényre/személyre vonatkozik, amiből arra következtethetünk, hogy a mellékmondat a főmondat igei állítmánya által reprezentált egyes szám első személyű alanyt (én) értelmezi. Ezt a feltevést a költő azzal támasztotta alá, hogy a mellékmondat igei állítmánya nem a vonatkozó névmással, hanem a főmondat alanyával egyezik.

A főmondatban lévő jelzőt fejti ki a mellékmondat.

Annyiféle jelzői mellékmondat van, ahányféle jelző.

Jellemző utalószavuk távolra mutató mutató névmás főnévi, melléknévi vagy számnévi értékű alakja.

 

Minőségjelzői             (olyan, akkora stb.)

Pl.: Olyan madár igen ritka, kinek kedves a kalitka.

Mennyiségjelzői            (annyi)

Pl.: Ahány ember, annyi véleménye van.

Birtokos jelzői            (annak (a), azoknak (a), olyannak (a))

Pl.: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza.

Értelmező jelzői            (az, olyan, annyi, azé stb.)

Pl.: Érdekes könyv, olyan, amelyet nem lehet letenni.

Ismersz engem, kit szemed megviselt. (utalószó nélkül)

 

A minőségjelzői alárendelő összetett mondatok mutató névmási utalószavát egyeztetjük a jelzett szóval.

Pl.: Arról a meséről beszélgetünk, amelyik neki tetszik.

Az értelmező jelzői alárendelő összetett mondatok körében megkülönböztetünk utalószós és utalószó nélküli alárendelő összetett mondatokat. Előbbi esetben az utalószó mindig a jelzett szó után áll. Ha a jelzett szó névmás, bizonyos számnév, melléknév, akkor nem tehetünk ki utalószót.

 

Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok:

 

Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, melyek nemcsak a főmondat valamely mondatrészét, fejtik ki, hanem valamilyen sajátos jelentéstartalommal is rendelkeznek.

 

Hasonlítás:                  (mint, akár)

Pl.: Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés.

 

Feltételesség:             (ha)

Pl.: Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.

 

Következmény:            (hogy)

Pl.:Másokhoz úgy szólj, hogy azt később se bánd meg.

 

Megengedés:              (bár, noha, jóllehet, ha – is, mégis)

Pl.: Áll a ház még, bár fogy a gazdagsága.

 

Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, amelyeket nem lehet egyik mondatrészkifejtő típusba sem besorolni, a mellékmondatra csak sajátos jelentéstartalom kifejezőse a jellemző. Ilyen a megengedő típusú.

1. Ki levest akar enni, kanál legyen kezében.

2. Annyi idős az ember, amennyinek érzi magát.

3. Nincsen olyan rakott szekér, amelyre még egy villával nem fér.

4. Olyan kemény, mint a kő.

5. Olyan sovány, mint egy kórószál.

6. Nincs oly hosszú nap, hogy estéje ne volna.

7. Légy lámpa, mely (míg másoknak világít), tulajdon életét fogyasztja. (Petőfi Sándor)

8. A kis kölyök, ki voltam, ma is él. (József Attila)

9. Az a kevés bú, mit koronként szívünkre rácseppente, nem keseríte boldogságunk. (Petőfi Sándor)

10. Minden, ami szent előttünk, kockán van. (Petőfi Sándor)

11. Muszáj lenni becsületes ősállatoknak is, akik nem hordják zsebben a gerincüket. (József Attila)

12. Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni. (József Attila)

13. Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit. (József Attila)

14. Lehetnék én könyvelő is, akinek vannak főnökei. (József Attila)

15. Dolgos két karod is oly hűs, mint ez a nagycsöndű folyó. (József Attila)

9. Sajátos jelentéstartalmú mondatok

minimum

optimum

Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok:

Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, melyek nemcsak a főmondat valamely mondatrészét, fejtik ki, hanem valamilyen sajátos jelentéstartalommal is rendelkeznek.

Hasonlítás:                  (mint, akár)

Pl.: Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés.

Feltételesség:              (ha)

Pl.: Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.

Következmény:          (hogy)

Pl.:Másokhoz úgy szólj, hogy azt később se bánd meg.

Megengedés:              (bár, noha, jóllehet, ha – is, mégis)

Pl.: Áll a ház még, bár fogy a gazdagsága.

Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, amelyeket nem lehet egyik mondatrészkifejtő típusba sem besorolni, a mellékmondatra csak sajátos jelentéstartalom kifejezése a jellemző. Ilyen a megengedő típusú.

 

Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok fajtái:

Típus

Jellemző kötőszók

Hasonlító

Mint, akár

Feltételes

Ha

Következményes

Hogy, úgyhogy

Megengedő

Habár, noha, ha - is, jóllehet

 

GYAKORLÁS

  1. Ha Vince napján esik az eső, akkor tele lesz a pince.
  2. Ha Mátyás talál jeget, akkor összetöri.
  3. Ha Medárd napján esik, negyven napig esni fog.
  4. Ha Katalin kopog, a karácsony locsog. (feltételes mellékm.)
  5. Az ember szívesebben ismeri meg a Naprendszert, mint önmagát. (has.)
  6. A legveszélyesebb fukarság, ha valaki a jó szóval takarékoskodik. (felt.)
  7. Ha vasvillával űzöd is ki a természetet, mégis visszatér. (megeng.)
  8. Senki sem olyan vad, hogy ne lehetne megszelídíteni. (köv.)
  9. Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.
  10. Annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. (has.)
  11. Jobban esik a falat, ha többen esznek.
  12. Jobbízű a falat, ha mindnyájan esznek. (felt.)
  13. Olyan okos, mint a tavalyi kos. (has.) + fok-mérték
  14. Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna.
  15. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. (felt.)
  16. Bár nincs ideje, mégis megtette. (megeng.)

A névmási tartalmú mondatrész kifejtése mellett a mellékmondat hordozhat sajátos jelentéstartalmat is. A sajátos jelentéstartalom az egyszerű mondatrészek sajátossága is egyben, ezért nyilvánvaló, hogy a mondatrészkifejtő mellékmondatoknál is előfordul. Az alárendelő összetett mondatok sajátos jelentéstartalma viszonylag könnyen felismerhető a mellékmondat kötőszaváról.
4 típusú sajátos jelentéstartalmat különböztethetünk meg: a feltételes, megengedő, következményes, hasonlító.

 

A következő táblázat tartalmazza a sajátos jelentéstartalom elnevezését és a hozzá kapcsolódó jellegzetes alárendelő kötőszókat:

 

 

Példák a sajátos jelentéstartalmú mondatokra:
a.) feltételes: "Ha előbb él, a Nílus-part kert | egy édeshangú tücske lehet ..." ( FALUDY GYÖRGY )
b.) megengedő: Bár a sportolók mindent megtettek, mégsem sikerült megszerezni az első helyezést.
c.) következményes: "Olyan szorgos volt a mezei munka, hogy a gerendán lógó innai lájbi zsebébe bátran beledögölhetett az egér, [amíg észrevették.]" ( NYIRŐ JÓZSEF )
d.) hasonlító: "...úgy néztem rájuk, mint valami idegen csillagzat közénk pottyant lakóira." ( VERES PÉTER )

 

http://yteachhu.ydp.com.pl/page.php/resources/view_all?id=a_sajatos_jelentestartalmu_mellekmondatok_30073100831110001400014005

http://yteachhu.ydp.com.pl/page.php/resources/view_all?id=a_sajatos_jelentestartalmu_mellekmondatok_30073100831110001400014006

SZEMANTIKAI TÖBBLETTARTALMAT HORDOZÓ MELLÉKMONDATOK:

A SAJÁTOS JELENTÉSTARTALMÚ MELLÉKMONDATOK

(MGr. 513–524)

A sajátos jelentéstartalmak:

  • HASONLÍTÁS
  • KÖVETKEZMÉNYESSÉG
  • FELTÉTELESSÉG
  • MEGENGEDÉS

A mondatrészkifejtésre ráépül, de el is szakadhat tőle, ez utóbbiak a mellérendelés felé közelednek. A főmondatban visszatéve és -alakítva az adott mellékmondatot, a sajátos jtéstart. elveszik:

Szeretném, ha eljönnél. (tárgyi, feltételes) →Eljöttödet szeretném.

Olyan csend támadt egyszerre, mint amilyen villámcsapás után szokott következni. (minőségjelzői, hasonlító) → Villámcsapás utáni csend támadt egyszerre.

 

1. Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok mondatrészkifejtéssel párosulva

1. 1. Hasonlító mm.

  • az igéhez /igenévhez kapcsolódó állp/mód/fokhatározás, jó források voltak a párhuzamos mondatok: Úgy/annyira szerette, ahogyan/amennyire az anyját egy gyerek szereti.
  • akcidenciafogalmat (csvés, állp, tul. és mennyiségfogalom) kifjező párh. szerk-ű von. mm-ok veleszületetten hasonlítók, ezek a MINT nélkülis képesek ezt a has. jelentésárnyalatot kifejezni (l. fentebb)
  • egyébként tipikus ksz a MINT, ami kombinálódhat egyéb von. nm-i és hszói ksz-val. További ilyen KSZ-k: amint, ahogy, amiként, amiképpen, akár(csak), amilyen, amekkora, amennyi. Aránymondatokban (l. fokH-i mm): minél, mentől
  • más sajátos jtésrárnyalattal is társulhat, pl. hasonlítás + feltételesség: mintha, minthogyha
  • az USZ. tipikusan mn-i, így a fn-i természetű m-ok (a-i, Tái) csak kihagyásos jelzői úton, azaz elliptikusan kaphatják meg e jtésárnyalatot: Példák: Annyi termett, mint amennyi még soha (A-i)

Annyira jól éreztem magam nálatok, amennyire még eddig soha. (fokH)

Sajnos többet eszik, mint kellene. (hasonlító Hi)

Úgy rohant felém, mintha én lennék a megmentője. (módH)

Úgy feküdt ott, mint/ahogy egy darab fa (állpH)

Mereven feküdt, mint egy halott (ÉH)

Annyiszor kell vizsgánom e félévben, mint Zsófinak. (számH)

Sári olyan, mint amilyen az édesanyja volt lánykorában (Á-i)

Akkor érkeztem, mint a többiek (időH)

Annyi termett, mint amennyi még soha (A-i)

Stb.

 

1. 2. Következményes mm.

  • akcidenciafogalmak következményét nevezi meg
  • ezért uazon főm. folytatódhat hasonlító vagy köv. mm-tal is: Akkora a hőség, mint a Szaharában. Akkora a hőség, hogy már alig szuszogunk.
  • Annyit hozz, hogy két napra elég legyen. – itt is csak ellipszis révén kaphat ilyen jtésárnyalatot fn-i természetű mondat (annyi barackot hozz)
  • KSZ itt: a hogy, úgyhogy, sesetleg a míg: Annyit dolgozott, míg a lapát feltörte a tenyerét.

Példák:

Olyan sok a dolgom, h alig tudom elvégezni (fokH)

Misi úgy tud 21-ezni, h mindig ő nyer (módH)

Olyan ez a dolgozat, hogy csak hármast lehet adni rá (Á-i)

Addig dolgozott, hogy megizzadt. (időH

Olyat ordított, hogy belezengett a ház (Tái)

Annyi termett, hogy alig győztük szedni (A-i)

1. 3. Feltételes mm.

  • a feltételt nevezi meg a mm., aminek be kell következnie ahhoz, hogy a főmondatban foglaltak megvalósulhassanak (főm: okozat, mm: OK)
  • az időH-sal függ össze
  • szubsztanciafogalmakhoz kötődik (az előbbiekkel ellentétben, amelyek akcidenciafogalmakhoz): Szeretem azt (a tényt), ha itt vagy velem.
  • KSZ: HA, HOGYHA, AMENNYIBEN

Példák:

Meglátogatlak, ha vége a tanításnak. (időH)

Valahányszor meglátogatom Lacit, mindig felvidulok (számH, itt a vala-előtag indukálja a feltételességet)

Vilmos bácsi nem szerette, ha csúfolták a madarai miatt (T-i)

1. 4. Megengedő mm.

  • komplex jtéskategória, magában foglal ellentétet, ráhagyást, feltételezést és fonák okságot, ez utóbbi a legjellemzőbb: Bár esik az eső, nem vitt esernyőt. (nem ok-okzat teljesül, hanem ok-fonák okozat)
  • ez szakadt el leginkább a mrészkifejtéstől
  • mellérendelő párhuzama a megszorító utótagú ellentétes mondat: Esik az eső, mégsem vitt esernyőt.
  • KSZ: nagyon változatos:
    • PEDIG (János alszik, Peti pedig klarinétozik – szembeállító ellentétes mellérendeléshez képest a ksz pozíciója mindig a tagmondat élén van, tehát az előbbi mellérendelés, és ez alár: János alszik, pedig Peti klarinétozik.)
    • bár, ámbár, bárha, habár
    • noha, aért, azért, hogy…
    • jóllehet, ugyan, holott
    • ha… is
    • annak ellenére, annak dacára, h.
    • és az akár-, bár- előtagú ált. nm-ok

Példák:

Bár beteg volt, mégis elment kirándulni (állpH)

Nem bánom én, ha megharagszik is (T-i)

Nem baj az, ha haragszol is rám (A-i)

Nincs új cipője Zolinak sem, aki pedig egyetemre jár. (J-i)

2. Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok a mondatrészkifejtéstől elszakadva

2. 1. Hasonlító

  • két típusa szakadt el, ezeket nyomatékosító hasonlító m-oknak is nevezik:
    • főm-ot megelőzve rendszerint a csvést egy hasonló vagy ellentétes eset felemlítésével nyomósítják: [ÚGY] Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák. – ezek mellér. értékűek, át is alakíthatók mellérendeléssé
    • álhasonlító mm-ok, melyek a B vagy más személy véleményét fejezik ki, vmely közös tudati tartalékra utalnak, gr-ailag el is hagyhatók, komm. értékűek (mint tudjuk, ahogy mondtad, mint eemlítettük, ahogy mondani szokták, mint XY írja)

 

2. 2. Következményes

  • Itt is két típus szakadt el: előtérbe került a következményességben is fellelhető ok-okozati viszony
    • a tagm. határra került úgy USz és a hogy KSZ úgyhogy KSZ-ként a következtető mellér. vmely KSZ-vel cserélhető fel: Sietett úgy, hogy megizzadt Sietett, úgyhogy (ezért/tehát) megizzadt. Teljesen elaszakadt: Nem adtam be idejében a pályázatot, úgyhogy nem is várhatunk semmilyen pénzbeli támogatást.
    • Szónoki kérdések utáni következményes mm-ok magyarázó jellegűvé válhatnak, megindokolják a kérdés feltevését: Hova tetted az eszedet, hogy ekkora butaságot csináltál? (vö. Hova tetted az eszedet, hiszen nagy butaságot csináltál?)

 

2. 3. Feltételes

  • Sok típusa függetlenedett, pl.
    • a B bizonytalan a feltétel és a köv. megvalósulásában, az Á felt. mód jelen idejű: Ha elmehetnék egy hétre vhová, ki tudnám magamat pihenni.
    • A B tudja, hogy a közlés idejekor a feltétel nem áll fenn, de lehetségesnek tartja a bekövetkeztét: Ha férjhez mész, neked adom a nagymama étkészletét. STB.

 

2. 4. Megengedő

  • A leginkább elszakadt, bonyolult csoport, mert a megengedésről a szakirodalom sokfélét írt, rendszerint fonák okságot fejez ki.
  • A meszorító utótagú ellentétes mellérendeléshez hasonlít, a kifejezett tartalmi viszony azonos, a különbség: a mellérendelő esetben a tagmondatsorrend kötött, a KSZ a 2. tagmondatban áll. Az alárendelésben nincs ilyen kötötség, de fontos, hogy az oksági viszony megfordulásával az okozat-ok viszonynak nincs mellérendelő megfelelője.
  • A KSZ-ek itt uazok, mint a mrészkifejtő megengedésnél, változatos, van ilyen is: ugyan, ám

Elkészítette a munkát, bár sokat morgolódott közben.

Még kémiára is oktatta, pedig ahhoz ő sem értett,

Bármennyire nehéz, a megoldást én a válásban látom.

Hiába hízelegsz, nem adok csokit.

10. A feltételes mellékmondat

minimum

optimum

Vannak olyan mondatok, amelyek mellékmondatai sajátos jelentéstartalommal is birnak: hasonlítást, feltételességet, következményt és megengedést is kifejeznek. A megengedő és a feltételes mellékmondatok nem mindig mondatrész kifejtők. (felhívlak, ha örülsz neki)

 

FAJTÁK + PÉLDÁK!

Feltételes mm.

  • a feltételt nevezi meg a m, aminek be kell következnie ahhoz, hogy a F-ban foglaltak megvalósulhassanak (F: okozat, m: OK)
  • az időH-sal függ össze
  • szubsztanciafogalmakhoz kötődik (az előbbiekkel ellentétben, amelyek akcidenciafogalmakhoz): Szeretem azt (a tényt), ha itt vagy velem.
  • KSZ: HA, HOGYHA, AMENNYIBEN

Példák:

Meglátogatlak, ha vége a tanításnak. (időH)

Valahányszor meglátogatom Lacit, mindig felvidulok. (számH, itt a vala-előtag indukálja a feltételességet)

Vilmos bácsi nem szerette, ha csúfolták a madarai miatt. (T-i)

A feltételes mondatok szabatos használata segíti gondolataink árnyalt előadását. A példák szemléltethetik a feltételes mondatok főbb feladatait. (A-, B.1-, B.2-, B.3-, C-, D-fajták.)

A. Nem minden "ha" kötőszós mellékmondat fejez ki valódi feltételt. Például:

  • "Ha egyenesen nekiszegezték a kérdést, ő hallgatott."
  • "Ha nem tudták megcáfolni az állítását, ő akkor sem volt elégedett."

B. Azok az igazi feltételes mellékmondatok, amelyeknek a kötőszava nem helyettesíthető a "mikor"-ral. E mondatok három csoportja:

B.1. Még meg nem valósult feltételt fejeznek ki (ám akár a megvalósulás, akár a meg nem valósulás lehetséges).

  • "Ha nem hiszik el, akkor másképp bizonyítom be."
  • "Mindig öröm, ha önnel találkozom."
  • "Este visszautazom, ha nem látnak szívesen."
  • "Csak akkor változtatom meg a követelményeket, ha végképp teljesíthetetlenek."
  • "Nem szeretném elmondani, csak ha kettesben maradunk."
  • "Azt a filmet nézd meg, ha jót akarsz szórakozni!"
  • "Ne tegye föl a kérdést, ha fél a választól!"
  • "Ha valaki képes lett volna megfejteni ezt a rejtélyt, akkor az Péter lett volna."
  • "Ha egyáltalán teljesíteni lehet a követelményeket, akkor csak együtt tudjuk."
  • "Ha egyszer fölment a függönyt, akkor nem lehet megszakítani az előadást."
  • "Ha igazán segíteni akar, akkor most hagyjon magamra."
  • "Ha csakugyan kételkedik az igazamban, akkor forduljon máshoz tanácsért."

B.2. Már megvalósult feltételt fejeznek ki.

  • "Ha bűnt követtem el, a büntetést is vállalom."
  • "Ha már elkezdte, fejezze is be!"
  • "Ha már megtisztelt minket a jelenlétével, miért ne lássuk őt vendégül?"
  • "Ha egy diplomás bölcsész nem ismeri az ikes igéket, mit várjunk attól, akinek érettségije sincs!"
  • "Ha már ennyire lemezt összegyűjtött, ne sajnálja a fáradságot, készítsen róluk katalógust."
  • "Még ha bűnös is, maga akkor sem hagyhatja cserben."
  • "A tény csak tény, ha elhallgatják is."
  • "De ha nem segít, hát nem hátráltat."

B.3. Már meg nem valósult, meg nem valósulható feltételt fejeznek ki.

  • "Ha nem tartana vissza a félelem, már megtettem volna".

C. Sajátos funkciók:
Feltétel helyett magyarázatként folytatja a közlést a ha-val bevezetett mondat:

  • "Ő egy címeres barom, ha szabad ilyen nyersen fogalmaznom."

Az ugyan módosító szóval a megelőző közlés valódiságát vonhatjuk kétségbe a magyarázó feltételes mondattal:

  • "Nem találta a szót a szótárakban, pedig alaposan végignézte őket, ha ugyan végignézte őket."
  • "Semmi különös nem történt, csak egyre felületesebben végezték a munkát, ha ugyan valaki is törődött volna ezzel."

A feltétel megvalósulásának vagy meg nem valósulásának hatástalanságát fejezheti ki olyan a két (állító és tagadó) feltételes mellékmondat:

  • "Ha kell, ha nem kell, fogadd el, amit ajándékba adnak."

D. Magában is állhat ha-val kezdődő mondat:
Kifejezhet nyomatékos tagadást:

  • "Majd ha fagy!"
  • "Ha bolond lennék!"

Valótlan feltételt ad a kimondatlan főmondatnak:

  • "Még ha értene hozzá!"
  • "Ha legalább szorgalmas volna!"

A feltételes mondat részletesebb leírását és gazdagabb példatárát ld. Hadrovics 1969: 321-329. old.

11. A hasonlító mellékmondat

minimum

optimum

A hasonlító mellékmondat a főmondatban többnyire utalószóval jelzett fogalmat úgy fejti ki, hogy azt valamihez hasonlítja.

Kötőszava:

  • mint,
  • amint,
  • mintha,
  • ahogy stb.

* Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája.

Hasonlító mellékmondat: a főmondatnak valamely mondatrészét úgy fejti ki, hogy valamihez hasonlítja. A mellékmondatok gyakran hiányos szerkezetűek, mert hiányzik a beleérthető állítmány. Jellemző kötőszava: mint, akár.

 

Annyira izgult, mint egy vizsgázó diák.

Azokat a mellékmondatokat, amelyek a főmondat valamelyik mondatrészét hasonlat formájában fejtik ki, hasonlító mellékmondatnak hívjuk.

A hasonlító mellékmondatra a vele kifejezett mondatrész kérdőszavával kérdezünk.

Hasonlító mellékmondattal a főmondat bármely mondatrészét ki lehet fejteni.

Elsősorban

  • az állítmányi,
  • a módhatározói,
  • a hasonlító határozói,
  • minőségjelzői mellékmondatok között találni hasonlítókat,

de vannak

  • alanyi,
  • tárgyi,
  • másféle határozói és jelzői hasonlító mellékmondatok is.

A hasonlító mellékmondatokból gyakran hiányzik az állítmány, ugyanis a mellékmondatban nem ismételjük meg a főmondatban már megnevezett cselekvést vagy tulajdonságot. Pl.:

  1. 1. Úgy fut, mint a nyúl.
  2. 2. Ravasz, mint a róka.
  3. 3. Ártatlan, mint a ma született bárány.
  4. 4. Ritka, mint a fehér holló.
  5. 5. Reszket, mint a nyárfalevél.
  6. 6. Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka.
  7. 7. Fürge, mint a gyík.
  8. 8. Lassú, mint a csiga.
  9. 9. Alszik, mint a bunda.
  10. 10. Fehér, mint a fal.

Hasonlító

  • két típusa szakadt el, ezeket nyomatékosító hasonlító m-oknak is nevezik:
    • főmondatot megelőzve rendszerint a cselekvést egy hasonló vagy ellentétes eset felemlítésével nyomósítják:

[ÚGY] Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák. – ezek mellérendelő értékűek, át is alakíthatók mellérendeléssé

    • álhasonlító mellékmondatok, melyek a beszédtárs vagy más személy véleményét fejezik ki, vmely közös tudati tartalékra utalnak, grammatikailag el is hagyhatók, kommunikáció-értékűek (mint tudjuk, ahogy mondtad, mint említettük, ahogy mondani szokták, mint XY írja)

GYAKORLÁS

  1. Az ég olyan, mint a félárbocra eresztett lobogó.
  2. …e két szó úgy esik anyjának, mintha a szívébe nagy kést mártanának.
  3. Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, mint egy mézzá vált tenger.
  4. Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.

 

Az idézett összetett mondatok mellékmondatai különfélék.

Az 1. mondatban állítmányi,

A 2.-ban módhatározói,

A 3.-ban hasonlító határozói,

A 4.-ben pedig minőségjelzői mellékmondattal találkozunk.

Ezek a különböző mellékmondatok mégis összefüggnek egymással: a főmondatban szereplő személy vagy dolog tulajdonságát, ill. a főmondat cselekvésének módját úgy fejezik ki, hogy valamihez hasonlítják.

 

Babitsot az alacsonyan járó, sötét esőfelhőktől terhes nyári ég a gyász jelképére:  a félárbocra eresztett lobogóra emlékezteti.

 

Arany szerint Toldi György szavainak rideg hatása fölér azzal az éles fájdalommal, melyet az anyai szívbe döfött kés okozna.

 

Petőfi a szerelem ízével a méz ízét veti egybe, de annál is édesebbnek tartja.

 

Garay furfangos diákja pedig csúfondárosan jegyzi meg, hogy nem is talál olyan vitézt, akihez a hetvenkedő Háry Jánost mérhetné.

 

A hasonlító mellékmondatokkal stílusunkat szemléletessé tehetjük. Ezért a költők is szívesen élnek velük, de a mindennapi beszédben előforduló szóláshasonlatok szintén hasonlító alárendelt mondatok.

 

 

12. A mellérendelő összetett mondat

minimum

optimum

A mellérendelő összetett mondatok összefoglalása

Kapcsolatos mellékmondatok

 

Választó mellékmondatok

 

 

 

 

, és

 

, vagy

, ........... is

vagy ....... , vagy

,............ szintén

akár ........, akár

, meg

Következtető mellékmondatok

, ........... pedig

 

, ezért

, sőt

, így

......... is, ......... is

, tehát / , ....... tehát

........ sem, ........ sem

Magyarázó mellékmondatok

egyrészt ......, másrészt

 

 

 

, ugyanis / , ..... ugyanis

nemcsak ....., hanem .... is

, hiszen

Ellentétes mellékmondatok

, úgyis / , ....... úgyis

 

 

 

, de

, úgysem / , .......úgysem

, azonban / , ....... azonban

, tudniillik

, viszont / , ........ viszont

, vagyis

, pedig

, illetve

, mégis / , ........ mégis

 

, mégsem / ......... mégsem

Bár ......... , / , bár

nem ............. , hanem

A mellérendelő összetett mondatok

 

A mellérendelő összetett mondatok tagmondatai között valamilyen tartalmi-logikai viszony van. A tagmondatok egyenrangúak, egy mondatszinten helyezkednek el.

 

A mellérendelő összetett mondatok fajtái:

Típus

Kötőszók

Kapcsolatos

És, s, meg, is, sőt, is – is, sem – sem, nemcsak – hanem is, egyrészt – másrészt

Ellentétes

Azonban, ellenben, pedig, viszont, (nem) hanem, ám, de, csakhogy, mégis

Választó

Vagy, vagy – vagy, akár – akár

Magyarázó

Hiszen, mivel, ugyanis, tudniillik, azaz, vagyis, illetve, mégpedig

Következtető

Ezért, így tehát, ennélfogva

MELLÉRENDELŐ ÖSSZETETT MONDATOK

kapcsolatos

ellentétes

választó

következtető

magyarázó

Öreg volt a halász, térdig ért szakálla.

„Esik a hó, mégis fekete az utca.”

A hegyekbe vágysz, vagy inkább a Balatonban fürödnél?

„Zsebem üres, ennélfogva üres az én hasam is.”

„Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk?”

FAJTÁI PÉLDÁKKAL!

  • Mellérendelő összetett mondatok:

Az összetett mondatokban, a mellérendelő viszonyban levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak, de nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak.

 

Fajtái:

  • Kapcsolatos (–) a második tagmondat kiegészíti az elsőt. (és, is, meg)
  • Választó (~) mondat tagmondatai között választási lehetőség van (vagy, akár)
  • Ellentétes (® ¬) a tagmondatok közötti tartalmi szembeállítás, ellentét fejeződik ki (de, pedig, ellenben)
  • Következtető (®) mondat első tagmondat megállapításából a  második tagmondat következtetést, okozatot von le. OK -> OKOZAT (tehát, így, ezért).
  • Magyarázó (¬) a második tagmondat az elsőt magyarázza meg. OKOZAT -> OK (hiszen, ugyanis).

 

A többszörösen összetett mondatokban igen gyakran keveredik az alá- és mellérendelő viszony. Az egymásnak mellérendelt mondatok egymással egy szinten állnak, az alárendelő mondat tagmondatai viszont különböző szinten. A többszörösen összetett mondat a közlés szempontjából mindig egyetlen mondategész, amely több mondategységre bomlik.

A tagmondatok között tartalmi, logikai kapcsolat van, a kötőszó jelenik meg 
közöttük. A logikai kapcsolat ötféle lehet: kapcsolatos (—, tipikus kötőszava: 
és), ellentétes (—><—, tipikus kötőszava: de, viszont), választó (~, tipikus 
kötőszava: vagy), és két ok-okozati: következtet. utótagú (—> tipikus 
kötőszava: ezért, tehát), magyarázó utótagú (<— tipikus kötszava: azaz, tehát). 
Ezt az ötöt kell tudni, és felismerni, hogy aktuálisan melyikre kérdeznek rá. 
Ezeknek vannak alfajai is, ezeket egyszer javaslom megnézni a MGr-ban, hogy 
ha előkerülnek, akkor ne érjen meglepetésként. De annyira szemantika az egész, 
hogy szerintem nem lehet bel$le nagy probléma. 

13. A kapcsolatos mondat

minimum

optimum

 

Összetett mondat több teljes mondatból, amelyek egymástól függetlenül igazak, bár egymással kapcsolatosak is.

Jani katona lett, Józsi pedig tengerész. Esik az eső, és süt a nap.

Kapcsolatos mellérendelés
A tagmondatok tartalma között térbeli vagy időbeli egymásutániságot, egyidejűséget kifejező egyszerű összefüggés van.
Az utóbbi tag továbbfűzi, folytatja, újabb mozzanattal egészíti ki az előbbiekben foglaltakat.
a, egyszerű kapcsolatos viszony
kötőszavak: és, s, meg
Nem tekintjük összetett mondatnak: 1 közös alany + 2 v. több állítmány bővítmény nélkül. Pl: Tenélküled üres vagyok, és unatkozom.
b, hozzátoldó kapcsolatos viszony
kötőszavak: is, sem, még, ráadásul, azonfelül, továbbá, nemcsak…hanem…is
c, fokozó kapcsolatos viszony
kötőszavak: sőt, is, még, nemhogy…hanem…is
d, összefoglaló kapcsolatos viszony
kötőszavak: is, sem…se, mind…mind
e, megosztó kapcsolatos viszony:
kötőszavak: hol…hol, egyrészt…másrészt, részben…részben, részint…részint

 

 

I.  Mintaelemzések

 

KAPCSOLATOS MONDATOK

1                2

 

1.      1 Légy egy fűszálon a pici él |

2 s nagyobb leszel a világ tengelyénél. (József Attila)

 

A két tagmondat között egyszerű kapcsolatos viszony van, amely időbeli összefüggésre épül. A tagmondatoknak közös alanyuk van (te), a s kötőszó kapcsolja össze őket.

 

2.      1 Futott a magyar sereg, 2 futott maga a király is. (Tordai hasadék)

 

Az első tagmondat egy lezárt gondolatot tartalmaz, a második tagmondat ezt utólag kiegészíti egy újabb mozzanattal. A tagmondatok között hozzátoldó kapcsolatos viszony van, amelyet a mondat végén álló is kötőszó, esetleg nyomatékosító (rémakiemelő) funkciójú partikula is megerősít.

 

3.      1 A király megbocsátott a hercegnek, | 2 sőt az ő kérésére a várban lévő magyaroknak is kegyelmet adott. (Képes Krónika)

 

A kapcsolatos viszonyban levő tagmondatokat a sőt kötőszó köti össze, amely a két tagmondat tartalma között levő fokozati különbségre utal. A kapcsolatos mellérendelő mondat itt fokozó kapcsolatot fejez ki.

 

4.      1 A regényt nemcsak ismerni kell, | 2 hanem idézni is kell belőle.

 

A tagmondatokat a nemcsak – hanem … is páros kötőszó kapcsolja egymáshoz. Első ránézésre a mondat ellentétesnek látszik, de nem az, hanem kapcsolatos. Ezt a tartalmat a mondat állítóvá alakításával bizonyíthatjuk: A regényt ismerni kell, sőt idézni is kell belőle. Az átalakítás fokozó mondatot eredményezett, vagyis a tagmondatok között nincs valódi ellentét. Az ellentétes kötőszó fokozó mozzanatottartalmazó mondatot kapcsol az első tagmondathoz. A kapcsolatos mondatnak ezt a sajátos típusát ellentétesen hozzátoldónak nevezzük.

 

5.      1 A szél is  fúj, | 2 az eső is esik.

 

A két tagmondatot az is – is kötőszó kapcsolja össze, jelezvén az összefoglaló kapcsolatos viszonyt. Ennek tagadó változata a sem – se páros kötőszó: A szél sem fúj, az eső se esik.

 

 

 

 

6.      1 A gyerekek hol a számítógép előtt ülnek, | 2 hol az udvaron játszanak.

A két tagmondatnak közös alanya van, a hol – hol páros kötőszó pedig a cselekvések ismétlődő egymásutániságát jelzi. Az ilyen tagmondatok között megosztó kapcsolatos viszony van.

A  mellérendelt mondat lehet kapcsolatos ( fajtái:  egyszerű, hozzátoldó, fokozó,ellentétesen hozzáadó vagy fokozó, összefoglaló, megosztó ) , választó,( 2 fajta: kirekesztő, megengedő )  ellentétes, ( 3 fajta: szembeállító, kizáró, megszorító) következtető és magyarázó. 

1. Fáj a torkom, a szemem meg könnyezik.


kötőszó: meg , 
a két tagmondat között  természetes összefüggés van , tehát kapcsolatosmellérendelés


2. Nagyon keskeny úton haladtunk, és két oldalon mély árok  is vezetett.


Kötőszó: és 
tagmondatok között  az adja a kapcsolatot, hogy azonos helyen , egymás mellett lévő dolgokról van szó. 

A mellérendelés tehát kapcsolatos


Vigyázz!
Nem minden olyan mondat összetett és kapcsolatos , ahol megtalálod az és-t.
Figyelj arra is , hogy van-e az és előtt vessző. Tudniillik , ha nincs , akkor egyszerű mondattal van dolgunk , melynek állítmánya halmozott.


Álljon itt egy-két példa  erre is :

A jó tanuló kitartóan  figyel és jegyzetel az órákon.
alany .tanuló - állítmánya: figyel, jegyzetel.

Kovács Katalin elindult és aranyérmet nyert a versenyen.


3. Csillapodik a szél, csendesedik az eső.



A két tagmondat között nincs kötőszó. 
Tartalmi  kapcsolata alapján értelmezhetjük kapcsolatos mellérendelésnek ezt a mondatot.

DE!!
Ha a mondatba nem az és, hanem az ezért kötőszót tesszük bele, akkorkövetkeztető mellérendelés is lehet. ( Megjegyzendő: és, s kötőszós  tagmondatok alkalmanként következtetésre is utalhatnak. Ilyenkor célszerű - ha lehet- a  szövegkörnyezetet  is figyelni . Azokat a mondatokat, amelyek az elemzendőhöz tartoznak. ) 

4. Magyarból már  írtunk dolgozatot, történelemből szintén.


Kapcsolatos mellérendelés, kötőszó: szintén ,

kapcsolatos mellérendelésben a második tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal, gondolati láncszemmel egészíti ki az elsőt.

kötőszavai:

és, s, meg – egyszerű kapcsolatos mondatokban

nemcsak...hanem...is, sem, továbbá, ráadásul – hozzátoldó kapcsolatos

sőt, is, még, nemhogy…hanem…is – fokozódó kapcsolatos mondatok

sem…se, mind…mind – összefoglaló kapcsolatos viszony

hol…hol, egyrészt…másrészt – megosztó kapcsolatos viszony

Kapcsolatos mellérendelő összetett mondat

A második tagmondat továbbfűzi, újabb mozzanattal egészíti ki az első tartalmát. Ennek többféle árnyalata lehet:

─       Egyszerű kapcsolatos viszony (kötőszavai: és s, meg, Æ): tagmondatai között térbeli, időbeli egyidejűséget, egymásutániságot kifejező összefüggés van. Pl.: Leült, és elolvasta az újságot.

─       Hozzátoldó kapcsolatos viszony (kötőszavai: általában összekapcsolt kötőszók: és … is/sem; meg … is/sem stb.): a 2. tagmondat kiegészíti az elsőt. Pl.: Fúj a szél, és az eső is esik.

─       Ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos viszony (kötőszavai: nemcsak … hanem … is; nemcsak … hanem … sem): tagmondatai között tulajdonképpen nincs ellentét, az ellentétes kötőszóknak fokozó szerepe van. Pl.: Nemcsak ő jött el, hanem az édesanyja is elkísérte.

─       Összefoglaló kapcsolatos viszony (kötőszavai: is … is; sem … sem; se … se): ismétlődő szerkezetforma jellemzi, az ismétlés nyomatékosítja a tagmondatokban megfogalmazottak hasonlóságát, egyidejűségét, érvényességét vagy éppen érvénytelenségét. Pl.: Könyvet is vettem, füzetet is vásároltam. Nem kóstolta meg a levest sem, a tortát sem kérte.

─       Megosztó kapcsolatos viszony (kötőszavai: kötőszói szerepben általában ismétlődő határozószók állnak: hol … hol; egyszer … egyszer; egyrészt … másrészt). Pl.: Hol mosolygott, hol nevetett a viccen. Egyrészt nem untatsz, másrészt rá is érek.

─       Fokozó kapcsolatos viszony (kötőszavai: sőt, ráadásul): a fokozás mellett hozzátoldó jelentés is társulhat a második tagmondathoz, ilyenkor az is, sem kötőszó is kapcsolódhat. Pl.: Esett az eső, sőt villámlott is.

GYAKORLÁS

  1. A török állt a cserfánál, és a fűre bámult.
  2. Keskeny volt az út, és két oldalról sekély árok vezetett mellette.
  3. Szaladjon valaki, s a szakácsot híja!
  4. A tanuló szépen ír, és jól olvas magyarul.
  5. Fáj a szívem, a szemem meg könnyezik.
  6. Ennek az édesanyja jókor a síré lett, édesapja pedig vett más feleséget.
  7. Megmosatta először a lábamat, majd ideadta a jobbik nadrágomat.
  8. Öreg volt a halász, térdig ért szakálla.
  9. Megrágd a szót, úgy köpd ki!

10.  Nyugszik a szél, csendes a hab.

11.  Nem szidott, nem is nézett énrám.

12.  Keveházán, a Tárnok vize mentén a nagy csata megvolt,; Cezumórnál szintén.

13.  Az irodákban kialszik a villany, a műhelyekben sem dolgozunk már.

14.  Nem láttam, még csak nem is hallottam róla.

15.  Hideg volt, ráadásul erős szél fújt.

16.  A küzdők egy pillanat alatt összebékültek, sőt szövetségre léptek az új ellenfél ellen.

17.  Elvégeztük a tervbe vett munkát, sőt többet is.

18.  S már le is ugrott, s olyan szívesen és vidáman.

19.  Nemcsak a földrengés okozott nagy kárt, hanem a szökőár is.

20.  Hiszen a legelőket nemcsak elvették, lassan föl is szántották.

21.  Hallgatnak ők is, én is hallgatok.

22.  Ez se enged, az se hagyja.

23.  Hol kisütött a nap, hol elborult az ég.

 

 

14. Az ellentétes mondat

minimum

optimum

Az ellentétes mellérendelő viszonyban (jele: O↔O) a tagmondatok között ellentét fejeződik ki. Az egyszerű vagy szembeállító ellentét esetén mindkét tagmondat tartalma igaz, de szemben áll egymással: „A gyáva ezerszer hal meg, | a bátor csak egyszer." A kizáró ellentétes mondatnak csak egyik tagmondata igaz, az egyik tagadó a másik állító: Nem a rózsa szúr, hanem a tövise.


ellentétes mondat:

Összetett mondat, amely (a beszélő személy véleménye szerint) egymásnak ellentmondó részekből áll.

Jani katona lett, Józsi viszont nem. Esik az eső, de meleg van.

Ellentétes mellérendelés
a, szembeállító ellentétes viszony
kötőszavak: ellenben, azonban, viszont, pedig, meg, de, ám
b, kizáró ellentétes viszony
kötőszavak: hanem, csak, ellenkezőleg
c, megszorító ellentétes viszony
kötőszavak: de, azonban, ámde, mégis, csak, csakhogy, mindamellett, mindazonáltal, de azért mégiscsak

ELLENTÉTES MONDATOK

 

 

1                2

 

 

1.      1 Ígérni könnyű, | 2 megtenni [megtartani] nehéz.

 

A kötőszó nélkül kapcsolódó két tagmondat ellentétes tartalmat fejez ki, amely az ellentétes jelentésű névszói állítmányokra (könnyű ↔ nehéz) épül. A két tagmondat tehát szemben áll egymással. Az ellentét ilyen megnyilvánulása a szembeállító ellentét.

 

2.       1 Könnyű a magyart lóra ültetni, | 2 de nehéz leszállítani.

 

A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja össze, amely a megszorító ellentétes utótag tipikus kapcsolóeleme. A két tagmondat között viszont szembeállító (könnyű ↔ nehéz; ültetni ↔ leszállítani)ellentét van. A mondat azt is szemlélteti, hogy a kötőszó használata nem mindig tipikus, ezért nem lehet csak rá alapozni a mondat minősítését, elemzését.

 

3.      1 Nem én kiáltok, | 2 a föld dübörög. (József Attila)

 

A tagmondatok kötőszó nélkül követik egymást. Az első tagmondat tagadást, a második pedig állítást fejez ki, így kizárja a tagadás érvényét. Az összetett mondat tehát kizáró ellentétes mellérendelést fejez ki, amelynek tipikus kötőszava a hanem a fenti mondatba is odaérthető.

 

4.      1 Nem kérek már bús bocsánatot se, | 2 csak igenigen alázkodom. (József Attila)

 

Az első tagmondat tagadó, a második pedig állító. A két mondatot a csak kötőszó köti össze, amely arra utal, hogy a kizáró ellentétes viszonyban levő tagmondatok tartalma között gyengébb ellentmondás van.

 

5.      1 Máskor se volt itt élni jó dolog, | 2 de viharok sűrűbben jöttek. (Ady Endre)

 

A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja egymáshoz. A kötőszó jelzi, hogy a második tagmondat tartalma megszorító érvényű, vagyis az első tagmondat tartalmát, érvényét a második mondat korlátozza. Az ellentétnek ez a fajtája megszorító utótagú mellérendelt mondatot eredményez.

 

6.      1 A lónak négy lába van, | 2 mégis botlik.

 

A megszorító utótagot (2. tagmondat) a mégis kötőszó vezeti be, amely nyomatékosan emeli ki a megszorító ellentétet: az első mondat tartalmából nem következik a „botlás”, az állítás tehát ennek korlátozó erejével érvényes.

 

 

Az ellentétes mellérendelés két tagmondata ellentétes információkat, nézeteket fejez ki

kötőszavai:

de, mégis, pedig, ellenben, azonban, viszont – szembeállító ellentétes viszony

hanem, csak, ellenkezőleg – kizáró ellentétes mondatok

de, ámde, csak, csakhogy, mindazonáltal, de azért mégiscsak

-megszorító ellentétes viszony

Ellentétes mellérendelő összetett mondat

A második tagmondat megállapítása ellentétben áll az elsőben megfogalmazottakkal, vagy azzal, ami az abban foglaltakból következne. Az ellentét foka különböző mértékű lehet.

─       Szemléltető, egyszerű ellentétes viszony (kötőszavai: ellenben, azonban, pedig, viszont, meg: a 2. tagmondat belsejében található): a tagmondatok érvénye nem zárja ki egymást. Pl.: Én dolgozom, te pedig henyélsz.

─       Megszorító utótagú ellentétes viszony (kötőszavai: de, ámde, mégis, csakhogy): a 2. tagmondat tartalma ellentétben áll az elsőével úgy, hogy nem zárja ki azt, de korlátozza, megszorítja. Pl.: Tán csodállak, ámde nem szeretlek.

─       Kizáró ellentétes viszony (kötőszavai: (nem) … hanem; csak, ellenkezőleg): ez a típus  az ellentét legnyomatékosabb kifejezése. Az 1. tagmondat tagad vagy tilt valamit, a 2. tagmondat ennek helyébe állítja az ellenkezőjét, ezzel erősíti meg az 1. tagmondat tagadását. Pl.: Nem te késtél, hanem én jöttem korán.

GYAKORLÁS

  1. Én dolgoztam, te ellenben henyéltél.
  2. A vitatkozók még győzték komolysággal, a kívülállók azonban már pukkadoztak.
  3. A férje a parasztok között leszokott a latinról, ő viszont kezdettől fogva igyekezett elsajátítani az orvosi műnyelvet.
  4. Lent az aranykalászos rónaság csak fűszálakat növesztett sok ezer év óta, itt pedig óriási tölgyek és cserfák nőttek.
  5. Az egyik ház, egy épebben maradt gátrész tetején, felnyurgult a nádas felé, a másik meg behúzta nyakát a süppedt köveken…
  6. A pillanatok zörögve levonulnak, de te némán ülsz fülemben.
  7. Ím itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.
  8. A nyelv mozog, s a kéz pihen.
  9. Azután egyik szemem nevetni kezdett, a másik elkomolyodott.
  10. Nem te késtél, én jöttem korán.
  11. Nem te késtél, hanem én jöttem korán.
  12. Nem a hadisegélyről mondott le, hanem az esküvőről.
  13. A történetíró foglalkozzék azokkal, s ne a vidám elbeszélő!
  14. Egyikünk se szólt egy szót sem, csak sírtunk csöndesen mind a ketten.
  15. Nem henyélnek, sőt szinte ég a munka a kezük alatt.
  16. Róza óvakodott előhozni az esetet, ellenkezőleg mindenféle mulatságos történeteket mondott el.
  17. Nem volt hajlandó kölcsönt adni, inkább ő kért pénzt.
  18. Nem ellenfelei győzték le, a betegség fektette kétvállra.
  19. Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképpen, boszorkányok szálltak arra seprűnyélen.
  20. Szobor vagyok, de fáj minden tagom.
  21. A közönség már-már gólt kiáltott, azonban a labda a kapufa éléről a kapus kezébe pattant.
  22. Tán csodállak, ámde nem szeretlek.
  23. Esik a hó, mégis fekete az utca.
  24. Az előbbi pap rokonai mindent elvittek, csak egy kutyát hagytak.
  25. Szeretnék sétálni, csakhogy esik az eső.
  26. A kis üzlet továbbra is kicsi maradt, hanem a fiatal gazda élelmesebb volt az apósánál.
  27. Egy kis bogár is beleavatkozott a Noé apánk palántájába, mindamellett még zajos a Somlyó szüretkor.
  28. Szindbádot jó darabig vigasztalgatta a csóknak az íze, illata, de azért mégiscsak megrázta volna Stánczy Pistát.
  29. Beteg valál, s nem érzéd, oh magyar.
  30. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, de kevesen a kiválasztottak.

15. A választó mondat

minimum

optimum

Összetett mondat, amelynek valamelyik része nem érvényesülhet.

A választó mondat tagmondatai két vagy több olyan lehetőséget tartalmaznak, amelyek közül választani lehet.

 

Kötőszavai: vagy, avagy, vagy-vagy, akár-akár.

 

Vagy velünk jössz, vagy a barátaiddal. Otthon ebédelsz, vagy étterembe jársz? El kell olvasnod, akár tetszik, akár nem.

Választó mondatok: a tagmondatok különböző lehetőségeket tartalmaznak, amelyek közül választani lehet vagy kell
a, kirekesztő (kizáró) választás
kötőszavak: vagy, vagy…vagy
b, megengedő választás
kötőszavak: akár.. akár

VÁLASZTÓ MONDATOK

 

1    ~    2

1.      1 Dagassz gázlángnál kenyeret, | 2 vagy égess lukas vörös téglát… (József Attila)

 

A tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek nem zárják ki egymást. A vagy kötőszós mellérendelő mondat megengedő választást fejez ki.

 

2.      1 Vagy törünk, csinálunk, | 2 vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre)

 

A tagmondatok két lehetőséget tartalmaznak, s közülük választani kell. A vagy-vagy kötőszóval szerkesztett tagmondatok között kirekesztő viszony van.

 

VÁLASZTÓ MONDATOK

 

1    ~    2

1.      1 Dagassz gázlángnál kenyeret, | 2 vagy égess lukas vörös téglát… (József Attila)

 

A tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek nem zárják ki egymást. A vagy kötőszós mellérendelő mondat megengedő választást fejez ki.

 

2.      1 Vagy törünk, csinálunk, | 2 vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre)

 

A tagmondatok két lehetőséget tartalmaznak, s közülük választani kell. A vagy-vagy kötőszóval szerkesztett tagmondatok között kirekesztő viszony van.

 

 

választó mondat tagmondatai különféle lehetőséget tartalmaznak.

kötőszavai:

akár...akár - a beszélő szempontjából mindegy, hogy a kifejezett lehetőségek közül melyik jut érvényre – megengedő választás

vagy, vagy...vagy – kirekesztő választás

 

GYAKORLÁS

  1. Vagy rögtön átmegyek hozzád, vagy csak vacsora után.
  2. Vagy az esernyődet nyisd föl, vagy vedd magadra az esőkabátod!
  3. Elmész a postára, vagy én adjam föl a csekkeket?
  4. Mehetünk, vagy várunk még valakire?
  5. Vagy a lámpát kapcsoljátok föl, vagy a függönyt húzzátok félre!
  6. Az erdőbe menjünk kirándulni, vagy fürödjünk a tóban?
  7. A róka vagy elbújt, vagy a vadász lőtte le.
  8. Üljön le, vagy nagyon siet?
  9. A görögök az embereket megölték, vagy fogságba ejtették.

10.  Vagy megvédjük a várat, vagy mindnyájan odaveszünk.

11.  Elhozzátok a gyereket a bölcsődéből, vagy én menjek érte?

12.  Taxival megyünk fel a Várba, vagy megvárjuk a következő buszt?

13.  Halat eszünk vacsorára, vagy inkább süssek palacsintát?

14.  Kenyeret adhatok, vagy inkább kiflit tetszik vinni?

15.  Él-e, hal-e?

16.  Intézkedik a kutya miatt, vagy intézkedjem én?

17.  Vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi.

18.  Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki?

19.  Gunnyaszt, vagy dög is már?

20.  Akár egy darázsfészekbe nyúljak, akár ezeket bántsam.

21.  Akár a követ a tojáshoz, akár a tojást a kőhöz.

16. A következtető mondat

minimum

optimum

Összetett mondat, amelynek egyik része a másikat pontosítja következmény meghatározásával.

Jani katona lett, ezért nem otthon lakik. Esik az eső, tehát nem süt a nap.

Következtető mondatok: a második tagmondat az elsőben foglaltak okozatát, következményét fejti ki
kötőszavak: hát, ezért, azért, így, ennélfogva

KÖVETKEZTETŐ UTÓTAGÚ MONDATOK

 

 

1              2

1.      1 Szent László királynak fiúmagzata nem volt, | 2 ezért Géza király két fiát vette maga mellé. (Képes Krónika)

 

A két tagmondat között ok-okozati tartalmi összefüggés van. Az első tagmondat tartalmazza az okot, ennek következményét, az okozatot pedig az ezért kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki. Az ilyen mellérendelő összetett mondatokat következtető utótagú mondatoknak nevezzük. (Ne tévesszük össze az okhatározói alárendeléssel!)

 

2.      1 Küzdtünk híven a forradalomért, | 2 nem halhatunk meg. (József Attila)

 

A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: az első tagmondat tartalmából következik a második mondaté, vagyis következtető utótagú mellérendelést szemléltet az összetett mondat.

 

3.      1 Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, | 2 így lesznek frissek és épek. (József Attila)

 

következtető utótagú mellérendelt mondatban a második tagmondatot (következményt) az így kötőszó kapcsolja az első tagmondathoz.

 

4.      1 Rossz útra tévedtem, | 2 világ csúfja lettem. (Ady Endre)

 

A kötőszó nélküli tagmondatok között is ok-okozati függés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amiből következik a 2. tagmondat tartalma. A két tagmondat közé odaérthető az ezért/így kötőszó. (A költői nyelvben egyébként gyakori a kötőszó elhagyása.)

 

5.      1 Gyűlöltek a nagy istenek (,)2 s e pályát adták végzetemhez. (Juhász Gyula)

 

A kötőszóból kiindulva mechanikus elemzéssel kapcsolatos mellérendelő viszony állapítható meg. Ha a tagmondatok tartalmát alaposabban megvizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy közöttük ok-okozati összefüggés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amelyből következik a második tagmondat tartalma. A két tagmondat közé kitehető/odaérthető az ezért/így kötőszó, amely egyébként gyakran együtt járhat az és, s kötőszóval. (Vö.: Rácz–Szemere 1989: 279/966.)

 

 

 

 

következtető mondat második tagmondata az elsőből adódó következtetést, okozatot, következményt fogalmazza meg,

kötőszavai:

tehátígyezértemiatt, ebből kifolyólag, ezért, ennek következtében

 

A következtető mellérendelésnél a 2. tagmondat az 1. tagmondat okát, következményét fogalmazza meg. A magyarázó mellérendelésnél a 2. tagmondat magyarázatot ad az első tagmondatra. ( Megjegyzés: a mellérendelésnél tagmondatok alkotják az összetételt, nem lesz egyik a másiknak a mondatrésze, azaz mindkét tagmondat önálló értelemmel bír, az alárendelésnél pedig a főmondat mondatrészét (jelen esetben okhatározóját) fejezi ki a mellékmondat.

 

GYAKORLÁS

  1. Cikkem terjedelme nem tette lehetővé az érintett kérdések részletes tisztázását, ezért mindenütt hivatkoztam forrásaimra.
  2. S rá te vagy legméltóbb, tehát neked adom.
  3. Minden érdekelte a világon, hát a paraszt betegségét is alaposan kikérdezte.
  4. Legmagasabb hely a pusztán e gém vége, azért ült föl a sas ennek tetejébe.
  5. Késett a tél abban az esztendőben, így a tavasz sem akart megérkezni.
  6. Zsebem üres, ennélfogva üres az én hasam is.
  7. nehezek már nekem a királyi gondok, annak okáért én azokról lemondok.
  8. S a kancsók mélységes fenekére néztek, s lettek eltemetése fejökben az észnek.
  9. Az apja is Miska, legyen ő is Miska!
  10. A többieknek egy hold is elég volt, minek kellene neki kettő?

 

 

17. A magyarázó mondat

minimum

optimum

Összetett mondat, amelynek egyik része a másikat pontosítja további részletek meghatározásával.

Jani katona lett, ugyanis tiszti iskolába járt. Kitört a vihar, azaz esik az eső.

Magyarázó mondatok
a, okadó magyarázó mondat: a második tagmondat az elsőben foglaltak magyarázatát adja
kötőszavak: hiszen, ugyanis, tudniillik, különben, másképp, egyébként, úgyis
b, kifejtő magyarázó mondat:
a második tagmondat az elsőben foglaltakat más formában ismétli meg, pontosítja, részletezi
kötőszavak: azaz, tudniillik, egyszóval, vagyis, illetőleg

MAGYARÁZÓ UTÓTAGÚ MONDATOK

 

1                  2

  1. 1 A reményt nem szabad feladnunk, | 2 hiszen a legnagyobb tragédiából, katasztrófából csak a remény segít kilépnünk. (Nagy László)

A tagmondatok között itt is ok-okozati viszony van. De a sorrend fordított a következtető utótagúhoz viszonyítva: az első tagmondat az okozatot tartalmazza, a hiszen kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki/adja meg az okot. Ezért az ilyen tartalmi összefüggésre épülő mellérendelő mondatot okadó magyarázó utótagú mondatnak nevezzük.

 

  1. 1 Fussatok el, (eskük és imák) | 2 úgyis elmúlik már a világ. (Ady Endre)

 

Okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. Az okot tartalmazó második tagmondatot az úgyis kötőszó vezeti be, amely a hiszen-nél nyomatékosabban mutat rá a magyarázatra. Tagadó mondatban úgyse(m) alakban szerepel: Ne folytasd, úgysem hiszem el!

 

  1. 1 Tél lesz, | 2 ragyog a fagy s az éhhalál. (József Attila)

 

A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: a második tagmondat megindokolja az első mondattal kifejezett állítást. Tehát az idézet okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. A mondatok közötti viszony jelöletlensége egyébként ilyen mondatok esetében felveti az alárendelés lehetőségét is, mert kitehető az azért utalószó és a mert kötőszó: Nem sietünk (azért), (mert) erősek vagyunk.

 

 

magyarázó mondatban viszont a második tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg, megmagyarázza azt.

kötőszavai:

hiszenugyanis, tudniillik, egyébként, úgyis – okadó magyarázó

vagyis, azaz, egyszóval – kifejtő magyarázó viszony 1. tagmondat pontosítása

GYAKORLÁS

  1. Kopereczkyt elöntötte az epe, hiszen az ő pénzéből úszott el a legtöbb.
  2. Mi ne győznénk, hisz Bem a vezérünk?
  3. Nem mehetek dolgozni, ugyanis magas lázam van.
  4. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, a juhásznak úgyis nagy meleg vagyon.
  5. Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.
  6. A boldog emberek közé soroztatódom a sorsommal, mert hiszen a szórakozásomat fizetik meg.
  7. Holnap be kell mennem a gyárba, különben éhen pusztul a család.
  8. Ne járj a mezőn, temető van ott!
  9. Én akkoriban még nem olvastam regényeket, annyira elfoglalt a tanulás.
  10. Nem vagyok magam, testvérim vannak, számos milliók.
  11. A nyelvművelés és a stilisztika között szoros kapcsolat van, a nyelvhelyességi kérdések eldöntésében sokszor tekintetbe kell venni a stilisztikai szempontokat.
  12. Egyedül dolgozott az irodájában a főispán, tudniillik cigarettahüvelyket töltögetett meg finomra vágott gálócsi dohánnyal.
  13. Gavarini szó nélkül abbahagyta a hegedülést, azaz a vonót leeresztette.
  14. Gyere ki, Jánoskám, azazhogy tessék egy kicsit kijönni, tisztelendő úr!
  15. A lányok elég jól össze is tartottak, vagyis nem ették-csípték egymást.
  16. Az első hozzászóló az előadó felfogását támogatta, illetőleg az ő gondolatát fejlesztette tovább.
  17. Főz, mos, takarít, egyszóval minden házi munkát elvégez.
  18. Már nagyocska gyerek voltam, lehettem olyan ötödfél esztendős.
  19. Rossz esztendő járt, mostohán bánt velünk a földecskénk.
  20. Holnap nem mehetünk moziba, hiszen vidékre utazunk.

18. A többszörösen összetett mondat

minimum

optimum

 

A kettőnél több tagmondatból álló többszörösen összetett mondatokban lehet alárendelés és mellérendelés is. A főmondathoz vagy főmondatokhoz különféleképpen kapcsolódhatnak az alárendelt mellékmondatok.

Több egymáshoz kapcsolt mondatból vagy pontosító mondatrészekből álló mondat.

Elindultam, hogy még időben megérkezzünk, mielőtt a nap leszállna a vörösen izzó látóhatár peremén.

 

I.  Mintaelemzések

 

 

NÉGY TAGMONDATBÓL ÁLLÓ ÖSSZETETT MONDATOK

1.      1 Hová forduljon az ember, | 2 ha nem tartozik a harcosok közé, | 3 nem dob be ablakot, | 4 nem tép föl utcaköveket? (József Attila)

 

 

 

Az 1. tagmondat főmondat, amelynek alá van rendelve a 2., 3. és 4. mondat feltételes sajátos jelentéstartalmú időhatározói mellékmondatként. (A főmondatba kitehető az akkor utalószó.) Amellékmondatok egymással egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszonyban vannak, így mindegyik kapcsolódik a mondatszinten levő 1. mondathoz.

 

 

2.      1 Egy kapu alatt lányt csókoltam szájon | 2 s a többi nép közt elvegyültem én, | 3 majd kiváltam, | 4 hogy azután kiváljon sok gondom közül ez a költemény. (József Attila)

 

Az 1., 2. és 3. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 4. tagmondat a 3. tagmondathoz célhatározói mellékmondatként kapcsolódik (a 3. tagmondatban kitehető az azért utalószó)

 

1              2              3                   F – F – F/m1

 

 

 

 

 

4    Hc

 

 

 

3.      1 Azt a szép és régi asszonyt szeretném látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, | 3 aki a mezők mellett, | 4 ha sétálgattunk hárman, | 3 vidáman s komolyan lépett a könnyű sárban. (József Attila)

 

Az 1. tagmondat mondatszinten van, vagyis főmondat. A tárgyragos főnévi távolra mutató névmás (azt) kijelölő jelzői szerepű. Ezt fejti ki az aki kötőszói szerepű vonatkozó névmással bevezetett 2. és 3. mellékmondat, amelyek között kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 3. tagmondatba beékelődik a 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú mellékmondat­ként. A közbeékelődést célszerű az ábrán is jelölni. Jó megoldás a MGr.-ban javasolt jelölés (= a beékelt mondatot háromszöggel kapcsoljuk ahhoz a mondathoz, amelyhez kapcsolódik. Keszler MGr. 2000: 546.), ezért ez alkalmazható a továbbiakban.

 

 

1

 

 

2                                           3          Jkij

Jkij

 

4

feltételes

 

 

 

4.      1 Az emberi tehetség parányi lámpa, | 2 mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; |  5 s | 4 ha egy helyről másra hurcoltak, | 3 setétséget hagy maga után. (Kölcsey Ferenc)

 

Az 1. tagmondat mondatszinten van, tehát főmondat, amelybe kitehető a jelzői funkciójú olyan utalószó. A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (mely) bevezetett 2. tagmondat ezt a minőségjelzőt (esetleg értelmező jelzőt) fejti ki. A 3. tagmondatba közvetlenül a kötőszó (s) után beékelődik a 4. tagmondat a ha kötőszóval (mellérendelő + alárendelő kötőszó áll egymás mellett). A 3. tagmondat szintén mondatszintű, és egyszerű kapcsolatos viszonyban van az 1. tagmondattal. A 3. tagmondatba ékelődő 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú.

 

 

 

 

ÖT TAGMONDATBÓL ÁLLÓ ÖSSZETETT MONDATOK

  1. 1 Voltak idők, | 2 midőn a lelkeken bizonyos restelkedés ült, | 3 midőn gondolkozó fejek csak egyenként mutatkoztak, | 4 s kenyérkereső, parányi tudomány vala mindaz, | 5 amivel a közdolgok férjfiai a mindennapi világot százados formák szerént igazgaták.

(Kölcsey Ferenc)

 

Az 1. és a 4. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos viszony van. Az 1. tagmondathoz a kötőszó ellenére ((a)midőn jelzői mellékmondatként kapcsolódik a 2. és a 3. tagmondat, amelyek egymással mellérendelő viszonyban vannak. A 4. tagmondatnak pedig alanyi mellékmondata a kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (amivel) bevezetett 5. tagmondat.

 

 

 

2.    1 Félek, | 2 nem tudod megbocsájtani eltékozolt, ostoba, könnyű multam, | 3 és majd ezerszeresen fáj, | 4 ami ezerszer fájt, | 5 míg szeretni tanultam.

 

Az 1. tagmondat mondatszintű, azaz főmondat. Ennek okhatározói mellékmondata a 2. tagmondat, amellyel egyszerű kapcsolatos viszonyban van a 3. tagmondat. A mondatlánc folytatódik, mert a 4. tagmondat a 3. tagmondat alanyát fejti ki, az 5. tagmondat pedig a 4. tagmondat időhatározói mellékmondata.

 

 

19. Kommunikáció, tömegkommunikáció

minimum

optimum

Kommunikáció: információközlés, -átadás, -továbbítás, de nem csak nyelvi kommunikáció van.

Nem verbális kommunikáció:

- közlekedési táblák

- képregény

- némafilm                         vizuális

- festmények, fotók

- zene

 

verbális – nem verbális kommunikáció: a jelrendszernek közösnek kell lenni, hogy a címzett le tudja fordítani a kódot.

 

A kommunikáció nyelvi kifejezőeszközei:

- szószerkezetek

- mondatok

- szöveg

(Ezen belül is az összetartóerő, a szinonimák használata (változatosság), „stílusos” kifejezésmód, szóképek, alakzatok alkalmazása, stb.)

 

Nem nyelvi kifejezőeszközök: ha összhangban vannak a szöveg tartalmával, nyomatékosítják, ha nincsenek, cáfolják, amit mondunk. Ugyanolyan fontosak, mint a nyelvi kifejezőeszközök.

- ábrák, színek

- betűtípusok, betűméretek, keretek

- szövegfonetikai (zenei) eszközök: hangerő, hangmagasság, hangszín, beszédtempó, hangsúly, beszédszünet

- megjelenés (ruházat stb)

- testtartás

- mozgások: szemmozgás, arcjáték, gesztusok

- távolság

A gesztusnyelv könnyebben félreérthető, mint a nyelvi kommunikáció. A szándékolt jelentés és az, amit a címzett ért, sokszor nem ugyanaz. Ez még inkább igaz a gesztusnyelvnél. A nyelvi kommunikáció és a gesztusnyelv ki is olthatja egymást.

 

A kommunikáció elmélete egy Jacobson nevű nyelvésztől származik.

- Minden kölcsönös információátadás kommunikáció.

 

Kommunikációs fukciók:

- tájékoztató/tájékozódó funkció: valamilyen tényről, eseményről információt továbbítunk, a valóságról alkotott ismereteinket megosztjuk másokkal. Közölhetjük gondolatainkat, véleményünket is. Így lehet tárgyilagos, de személyes közlés is. Főleg kijelentő és kérdő mondatok.

- érzelemkifejező funkció: az ismereteinkkel, megtörtént eseményekkel kapcsolatos érzéseinket mondjuk ki. Szerepelhetnek óhajtó és felkiáltó mondatok is.

- felszólító/felhívó funkció: valakit arra akarunk késztetni, hogy szándékunknak megfelelően cselekedjen. Mindig szükséges, hogy jelen legyen a felszólított. Szereelnek felszólító mondatok.

 

Mellékfunkciók:

- kapcsolatfenntartó funkció: pl.: a tájékoztatást megszakító kérdések, hogy figyel-e az illető.

- értelmező funkció: az ember saját hibáira reflektál

- esztétikai funkció: főleg a szépirodalomban

 

A kommunikáció általános modellje

 

A magyar nyelvhasználatban a kommunikáció szó szándékolt közlést jelent, vagyis azt, hogy valakivel valamit közölni kívánunk. A Idegen szavak és kifejezések szótára (1973) szócikke a következőket tartalmazza: "A kommunikáció információk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer ( nyelv, gesztusok stb..) segítségével.


Az információcsere módja szorosan összefügg a társadalmi fejlődéssel. Hosszú utat tett meg az emberiség a füstjelektől, a rovásíráson át a képeket is továbbító mobiltelefonig, de a kommunikáció folyamata leírható a következő általános modellel.

A modell sematikusan megjelenít minden olyan folyamatot, amelynek során információátadás történik.

 

•    közlő (adó)
•    befogadó(vevő)
•    üzenet
•    közvetítő csatorna
•    kód, kódolás, dekódolás,
•    visszacsatolás
•    a kommunikációs helyzet
•    a kontextus

A kommunikáció interakciós folyamat- a vevő és az adó részéről is jelzések kibocsátása és észlelése, illetve átadása és vétele történik, miközben kölcsönösen hatnak egymásra. 

A kommunikációs folyamat sikeres megvalósulásához számos feltételnek kell teljesülnie. Mindenek előtt szükség van a folyamat végpontján az üzenet adójára és vevőjére. Könnyű belátni, hogy bármelyikük hiánya lehetetlenné teszi a kommunikációt. Egy lakatlan szigeten hiába kiáltozik a hajótörött segítségért, mert nincs, aki fogadja az üzenetét. 
Az adó és vevő megléte önmagában szükséges, de nem elégséges feltétele az információcserének. A hajótörött segélykérése csak akkor vezet eredményre, ha az üzenet észlelőjében szándék van az üzenet fogadására. 

A legnemesebb szándék is akkor válik tényleges cselekvéssé, ha a címzett oldaláról meglévő fogadókészség, és a vétel technikai oldala is biztosított, azaz számára hozzáférhető az üzenet, van közvetítő csatorna. Ha a vevő kihalássza a palackpostát, veszi a segélykérő fény- és Morse-jeleket, vagy a modern technika biztosította elektronikus jelzéseket, akkor van esély arra, hogy segítsen, visszajelezzen. 

Az üzenet valamilyen jelrendszerben (kódok formájában) érkezik a címzetthez. A kommunikáció csak akkor jön létre, ha a dekódolás, vagyis az üzenet értelmezése is megtörténik. Az információcsere meghiúsul, vagy zavart szenved, ha az adó és vevő nem azonos "programnyelvet" használ, vagyis nincs közös kódrendszer. 

Az információcsere módját, a kódolás, dekódolás folyamatát meghatározza az adott szituáció, amelyben erre sor kerül, illetve az a társadalmi környezet minden jogi, gazdasági infrastrukturális feltételrendszerével, amelyben létrejött.
Gondoljon egy kistelepülés lakossági fórumára, vagy egy szóvivői sajtó tájékoztatóra, egy üzembezárást bejelentő összdolgozói gyűlésre, vagy egy önkormányzati bizottsági ülésre.

A kommunikációnak mindig célja van (veszélyre figyelmeztet, együttműködésre hív, értékelést fejez ki stb.). Ezt a szerteágazó, mindig az adott szituációtól és a kontextustól függő feltételt: a közlés szándékát, a fenti ábra nem tudja megjeleníteni., éppen annak sokfélesége miatt.
Amikor a vezető munkája során tudatosan tervezi a saját szóbeli és írásbeli szereplését, a szándék egyértelmű tisztázásával kell kezdenie munkáját.

Hiteles személyes kommunikáció

Nem mindegy, ki az alany - bánjunk óvatosan a felszólító mondatokkal!

 

Furcsa állítással kezdem: ha valaki világosan látja maga előtt hosszú- és rövid távú céljait, továbbá ha e célokat szem előtt tartva osztja be az idejét, - akkor, bármilyen hihetetlen is,  a sikerhez vezető út nagy részét már be is járta. A világos cél, amely annyira fénylik, hogy szinte átjárja a zsigereimet is, nos, ha ilyen célom van, és azt sikerül a mindennapi cselekvéseim középpontjában tartani, akkor már minden további tudnivalót be tudok szerezni hozzá. Ilyen boldog időszakokban az időgazdálkodásom nagyon szigorú és kiszámított, hiszen minden egyes behatást, lehetséges választást, a legkisebbet is (pl. tévét nézzek ma este vagy inkább végezzem a dolgomat?) a világító fénypont, mint hajdan a sarkcsillag az éjszakai vándorokat, olyan biztonsággal igazít el. Amióta tudom, hogy milyen fontos fenntartani a „látomást”, kiemelt időt szánok arra, hogy minden áldott nap ápoljam és gondozzam a céljaimat.

 

Mi  a hiteles személyes kommunikáció lényege?

 

Tapasztalatom szerint két féle kommunikációs aktus az, amely hitelesnek tekinthető és amelynek alkalmazásával a legkisebb a félreértés veszélye. Az egyszerűség kedvéért maradjunk egy kétszemélyes helyzetnél. Ha két ember beszélget, akkor – ha tisztán kommunikálnak – egyikük a „beszélő”, a másikuk a „figyelő” állapotban van. A beszélő egyes szám első személyben osztja meg a témával kapcsolatos személyes tapasztalatait (érzéseit, gondolatait, a vele történt eseményeket, stb.), miközben a másik figyel. Igaz, nem mindegy hogyan. A jobb érthetőség kedvéért vegyük most úgy, hogy személyes ismerősök vagyunk, barátok vagy munkatársak, akik eszmét cserélünk az életünk valamely fontos kérdéseiről. Ne ijedj meg, nem leszek nagyon „elméleti”, feltételezem is, hogy már tud arról, mi az hogy „metakommunikáció” és hasonló fogalmak.

„Én beszélek – te figyelsz” állapot

Ha én beszélek és te figyelsz rám, akkor a figyelmedet arra használom fel, hogy minél többet megmutassak abból, ami bennem zajlik. Ennek érdekében igyekszem az önfeltárásban a lehető legmesszebb elmenni. Mit jelent az, hogy  a „lehető legmesszebb”? Addig megyek, amíg úgy látom, hogy figyelsz, követed amit mondok, és elfogadod a tapasztalataim valóságosságát (vagyis hogy mit érzek és mit gondolok, illetve, hogy mit történt velem), anélkül, hogy kétségbe vonnád a szavaimat. (Ez persze nem jelenti azt, hogy egyet kell értened azzal, amit mondok.) Az önfeltárás foka minősíti a beszélgetés – és általában a kettőnk kapcsolatának – intimitását. Intimitás alatt most egyfajta énközeliséget értek, vagyis, hogy mennyire személyes, teljes és rólam szóló az az információ, amit átadok. A hatékony kommunikáció másik fokmérője a hitelesség, vagyis, hogy mennyire egybehangzó és egymást megerősítő az, amit szavakkal (verbálisan) és a szavakon túli kommunikációs eszközeivel (nem verbálisan) közlök magamról. A hitelességet „őszinteségként” éled át, hogy egy hétköznapi fogalmat használjak a kapcsolat leírására.

 

Nem mindegy, milyen módon beszélek. „Az ember ilyenkor úgy van vele…” kezdetű mondta például nem igazán hatékony, mert elkeni azt, hogy az én személyes tapasztalataimról van-e szó igazából. Nyelvileg az egyes szám első személyű megfogalmazás tükrözi  a legjobban azt, hogy magamról beszélek – „úgy érzem…”, „úgy gondolom…” illetve az ez vagy az történt velem ezt jobban kifejezi. Ha eltérek ettől a megfogalmazási módtól, és az általánosabbá teszem, ezzel azt jelzem, hogy nem vagyok biztos a dolgomban vagy nem vállalom el teljes mértékben azt, hogy amiről beszélek az az én személyes meggyőződésem, esetleg attól tartok, hogy mit fogsz szólni hozzá, egyszerűen tehát óvatosabban fogalmazok.

„Te beszélsz én figyelek” állapot

Ha elhallgatok, és rád figyelek, akkor minden érzékszervemmel befogadni és követni igyekszem, amit magadról – jó esetben egyes szám első személyben - mondasz. (Ha nem így mondod, akkor is lefordítom „rád”, amit mondasz, de távolítás esetén regisztrálom, hogy a mondandóddal valami oknál fogva nem teljesen azonosulsz vagy mi nem vagyunk még olyan közel, hogy többet megmutass magadból.) A figyelmem akkor 100%-ig  a tiéd, ha mondataid és érzéseid bennem rezonálnak, ha amíg beszélsz, azonosulok azzal, amit mondasz.

Mi akadályozza meg, hogy kövesselek? A bennem lévő oldal az, hogy ha nagyon „beleakad” a lelkembe valami abból, amit mondasz, akkor nem tudlak követni: elárasztanak a saját gondolataim, rendszerint heves érzésektől kísérve. Ilyenkor nem tudok rád figyelni, elvesztem a fonalat. Ha nem vagyok mélyen érintett, vagy ha az érzéseim helyeslő és jóváhagyó jellegűek, nincs baj, akkor kell erősebe koncentrálnom rád, ha valami olyat mondasz, amivel nagyon nem értek egyet vagy pedig olyat, ami nagyon heves érzelmeket kelt bennem, fontos emlékeket ébreszt fel vagy egy magamban is megoldatlan problémára hívja fel a figyelmemet. A befogadáshoz nyitottságra van szükség.

Kérdések

Mint figyelő, akkor segítem a legjobban az önfeltárásodat, és akkor teszem a legtöbbet azért, hogy minél többet meg tudj mutatni magadból, ha csendben vagyok. Ha megszólalok – és fenn szeretném tartani azt a helyzetet, hogy te vagy a beszélő – akkor a legjobb, ha kérdezek. Nem mindegy, hogyan. A nyitott – kérdőszóval kezdődő - kérdések segítenek abban, hogy többet megmutass magadból vagy egy számomra érdekes és fontos tapasztalatodból többet megmutass. Hogy történt ez? Mi történt pontosan? Mit éreztél, amikor ez történt veled? És mi lesz ennek a megoldása vajon? Ezek a kérdések továbbra is nálad hagyják a beszéd jogát, de egyben irányítják is azt. A zárt kérdések – vagyis amelyekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni – arra jók, hogy ellenőrizzem, jól értettem-e azt, amit mondani akartál, vagy pedig megerősítik, élesebbé és egyértelműbbé teszik a mondandódat. „Úgy érted ezt, hogy…?” kezdetű kérdéssel ellenőrzök, a „Biztos vagy benne, hogy…?” kezdetű kérdéssel megerősítést vagy cáfolatot várok. A nyitott kérdések továbblendítik a beszélgetést, a zárt kérdések lezárnak egy korszakot és pontot tesznek egy gondolat végére.

 

Tapasztalatain szerint a legjobb kérdés maga a csend. Ha elhallgatsz és én pár másodpercig még csendben maradok, azt jelzem neked, hogy „figyelek” vagy hogy „szívesen veszem, ah erről többet mondasz még”. A legerősebb kérdezéstechnikai eszköz a csend, érdemes sokat használni belőle.

A tiszta figyelem állapotában – már amenyire ezt az állapotot sikerül megközelíteni és fenntartani – hozzájárulok ahhoz, hogy közléseid személyesebbek és tisztábbak legyenek, hiszen a kérdéseim és a csendben maradásom jelzi számodra, hogy elfogadom, amit mondasz.

 

Hogyan jöttem rá?

Amennyire egyszerűen hangzik ez a modell, annyira nehéz megcsinálni. Több mint 20 éve foglalkozom kommunikációs kérdésekkel, inkább a gyakorlat oldaláról, mintsem elméleti szakemberként. Orvosként, különösen pszichoterápiás és családterápiás korszakomban, majd később trénerként, tanácsadóként és fejvadászként, nemkülönben könyvek szerzőjeként számtalan helyzetben és alkalommal volt szerencsém megfigyelni és gyakorolni a közvetlen személyes kommunikáció módszereit. Felfogásom a hatékony személyes kommunikációról egyre egyszerűbbé és tisztábbá vált, mígnem eljutottam az itt leírt nagyon egyszerű sémához. Azt figyeltem meg, egy kommunikációs helyzetben annál több érdemi dolog történik, annál tartalmasabb és hasznosabb lesz a társalkodás a résztvevők számára, minél gyakrabban és minél hosszabb ideig sikerül tisztán kommunikálni, vagyis egyértelműen jelezni és egyformán értelmezni, hogy az adott pillanatban ki az „alany”: ki az, aki beszél és ki az aki figyel.

Gyakorlat

Ha van kedved, próbáld ki, milyen ez, ha tudatosan figyelsz arra, hogy mi történik, amikor beszélsz valakivel. Miképpen beszélsz, mennyiben és milyen arányban vagy „tiszta szerepben”? Menj ki a konyhába mondjuk, és beszélgess egy fél órát a pároddal úgy, hogy igyekszel mindvégig fenntartani a „tiszta figyelő” szerepét. Figyeld meg magad, mi történik benned, amikor kiesel ebből a szerepből, és milyen hatással van a másikra, amikor tartósabban sikerül fenntartani a figyelő szerepét. (Figyelem! Ne a másikat elemezd, nem a te feladatod, hogy őt fejleszd, azzal érdemes törődnöd, hogy mi az, amiben te többet tehetsz azért, hogy több legyen a megértés a kapcsolatban.)

Figyeld meg, melyek azok  a pontok, amikor kiesel a szerepedből? Próbálj meg sok nyitott kérdést használni, ha pedig kérdést kapsz, következetesen egyes szám első személyben beszélni. Használd a csendet – ennek legegyszerűbb technikája az, ha minden egyes megszólalásod előtt, ha a másik elhallgat, magadban hangtalanul, lassan tízig számolsz. Próbáld ki, mennyiben lesz más a beszélgetés így, ha figyelsz arra, hogyan kommunikálsz, és vajon miképpen gyakorol hatást a másik félre?

Nem könnyű ugye? Szeretnélek megnyugtatni, hogy nekem sem – ha ez vigasztal. Ám érdemes megtanulni, gyakorolni és fejleszteni ezt a tudást.

 

Ráadás

 

Ha van kedved, még egy kis gyakorlatozásra, nézd meg a híradót, és figyeld meg, politikusaink milyen ritkán – szinte csak elvétve – beszélnek egyes szám első személyben. Mintha csak azt gondolnák, hogy a többes szám első személy nagyobb tekintélyt kölcsönöznek a mondandójuknak…

Nem akarok kertelni, sem túlzottan „elszállni”, de az a meggyőződésem, hogy jócskán szebb lenne a világ és benne kevesebb a konfliktus,  - amely, ugye, végső soron nem más mint félreéértés, - ha jobban odafigyelnénk arra, hogy miképpen beszélünk egymással. Másképpen fogalmazva: azt tapasztaltam, hogy többet használok magamnak és másoknak, ha jobban figyelek arra, hogy tisztán kérdezzek és jobban figyeljek, illetve egyes szám első személyben beszéljek, ha rám kerül a sor.

Nicsak! Nézd meg e bekezdés első két mondatát: ugyanazt akartam mondani, mégis van különbség. Észrevetted? Szerinted mi a különbség?

20. Az ügyintézés kommunikációja

minimum

optimum

A kommunikáció-nak négy alapfunkciója van mind személyközi, mind társadalmi vonatkozásban:

  • Információs funkció: a kommunikációs folyamat résztvevői között tájékoztatás történik, mely során tényeket, ezek magyarázatát közöljük. A közléshez fűződő érzések, illetve az érzések magyarázata is ide tartozik.
  • Érzelmi funkció: a közlő személyiség belső feszültségeinek feloldására kerül sor az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak.
  • Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre.
  • Ellenőrzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait.

 

Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos levél

 

Levél: olyan írásos üzenet, amely valamilyen közvetítő útján (posta, küldönc, számítógép) jutnak el a címzetthez.

A hivatalos levél a hivatalos stílusrétegbe tartozik, annak jellemzői erre is vonatkoznak.

Formai kellékek:

- fejléc: címzett neve, tisztsége, címe

- megszólítás (függ a címzetthez való viszonyunktól)

- téma

- befejező rész: lényeges közlések megismétlése

- elköszönés: jókívánság és búcsúzás

- saját kezű aláírás

- keltezés

 

Tartalmi követelmények (a hivatalos stílus jellemzői):

- szókincs: pontos fogalmi tartalmú szavakat használ, a szavak szótári és elsődleges jelentését használja. Nincsenek motivált (hangulatfestő, hangutánzó szavak). Átvesz szavakat a jogi szakszókészletből.

- mondatszerkesztés: nincs felkíáltó mondat, nincs érzelemkifejezés. Bonyolult, többszörösen összetett körmondatok. Eltávolodik a magyar nyelv helyes használatától. A jól érthetőség elvárható lenne, de sokszor nem közérthető.

- szövegszerkesztés: érvelő szövegszerkesztés elvei (ok-okozat, indoklás!!!) Semlegességre, tárgyilagosságra törekszik. Igehasználatban nincs második személy, magázódás van. Általános névmások, általános szabályokat főnévi igenévvel fejezi ki („fűre lépni tilos”).

 

Fajtái:

- magánszemély à hivatal: kérvény, bejelentés, pályázat, fellebbezés, panaszos levél;

- hivatal à magánszemély: felszólítás, határozat, közlemény, értesítés, pályázati felhívás


Kérdések és feladatok a téma feldolgozásához

  1. Gyűjts példákat a kommunikáció 4 területéről!
  2. A közvetlen személyes kommunikációban milyen kódok és jelek fordulhatnak elő?
  3. Gondolkozz! Szerinted milyen zajforrások akadályozhatják, vagy lassíthatják az emberi kommunikációt?
  4. Röviden írj le egy-egy kommunikációs szituációt, amelyben teljes, részleges és egyoldalú kommunikáció valósul meg!
  5. Írj példamondatokat a kommunikáció 4 alapfunkciójához! A többfunkciós mondatoknál gondold át és rögzítsd, hogy mely funkciókat valósítja meg a példamondat üzenete?
  6. Írj egy-egy példát a kommunikációs tartalom változói szerint!
  7. Elemezd az alábbi idézetet a kommunikáció értelmi, érzelmi és viselkedési szintje szerint Szabó Magda: Abigél c. regényéből:

"Öt óra múlt, csodálkozott, hogy még nem hívták az igazgatóhoz, apja nyilván nehezen kap kapcsolást. Elkezdte összerakni a szennyeszsákba a betegszobában viselt holmiját a pongyolával együtt, öltözködött. Felvette az iskolaruháját, éppen a köténye szalagját kötötte, amikor meghallotta, hogy valaki jár a folyosón, a lépés kemény volt nem matulás ritmusú. Megkopogtatták az ajtaját, ez is furcsa volt, soha senki nem kopogtatott tanulóknak szánt helyiségeken. Talán valami mesterembert hoznak, a vízvezeték-szerelőt, reggel már mondta az ápolótestvér, hogy csepeg a csap. Azt mondta: "Tessék!" - szembefordult az ajtóval, amely most szélesre tárult, és amelyen elsőnek Zsuzsanna lépett be, másodiknak a tábornok. Apja civilben volt, éppen úgy mint mikor idehozta. A karjába vetette magát, ott kezdett el zokogni.

Egyik felnőtt se csitította. Mikor egy kicsit lecsillapodott, és megtörölte a szemét, vette észre, hogy a diakonissza karján ott a kabátja, és Zsuzsanna behozta a kalapját és a tarisznyáját is. Apjára nézett, aztán Zsuzsannára megint, mint aki nem hisz a szemének.

- Mind látod, a tábornok úr telefonálás helyett ezúttal meglátogatott - mondta a prefekta. - Örültem neki, mert az a gyomorinfluenza, vagy mi, ami levert a lábadról, jobban megviselt, mint képzeltük. Rosszkedvű lettél, ideges.

- Indulhatunk? - kérdezte a tábornok. - Kevés időm van, ma még vissza kell érnem Pestre.

- Hogyne. Öltözz, Georgina. Az igazgató úr megengedte, hogy elhagyd az intézetet. Itt a kilépőcédulád, pontosan hatra itthon kell lenned."

"Azt lesheted - gondolta a kislány, s úgy reszketett a keze, hogy a prefekta segített begombolni a nyakán a kabátját. - Hatra én már régen apám autójában ülök, és útban vagyok Pest felé. Nem látsz soha többé. Ha kiengedtek innen, akkor te csakugyan nem szóltál senkinek arról, amit megvallottam neked, akkor valóban annak képzelted a bejelentésemet, amit egy lázas gyerek beszélhet összevissza, és Kőnignek hittél, nem nekem. Most mindent elmondok az apámnak, ahogy őt ismerem, vége lesz a Matula-korszaknak. Olyan osztályban, amilyenben Kis Mariék kínoznak év kezdete óta, nem fogja hagyni a gyerekét."

"Apja nem volt jókedvű, tulajdonképpen nagyon is nem, de mikor meglátta a lányát az intézeti kabátban, feltarisznyázva, megrezzent az ajka, alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjék. "Hát még ha mindent megtudsz - gondolta Gina. - Ez csak külsőség, és ettől is falra mászik egy jó ízlésű ember, hát még ha elmondom, milyenek itt. Hiszen panaszkodni se szabad a szülőknek, itt minden levél, amit a tanulók hazaírnak cenzúrázott."

A kommunikáció szó a latin "communicare" igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sőt a szállítás szervezési formáit is), összeköttetést, érintkezést, tájékoztatást, (hírközlést), ismeretek, információk átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével. (Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótőből fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésből.)

  • Az emberek közötti kommunikációs viszony - pontosabban viszonyrendszer - rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége, megismerésük a tudományoknak még hosszú ideig feladatokat fog adni. Épp ezért az alábbi kommunikációs modell bizonyos fokú leegyszerűsítése a tényleges jelenségnek, illetve a jelenség összetevőinek.

 

A modellhez kapcsolódó meghatározások:

enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása

jel: a választott kód elemi egysége

dekód: a közlő által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van:

  • a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie)
  • az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára.

csatorna: a jeleket közvetítő közeg

zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.

 

A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet:

teljes - amikor a fogadótól értékelhető válasz érkezik

részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik;

egyoldalú: - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz.

A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását? (A kommunikációs folyamat megvalósulása szempontjából az is zajnak minősül, ha a fogadó nem akar válaszolni!)

21. A világ nyelvei és a magyar nyelv

minimum

optimum

  1. A magyar nem tartozik a nagy nyelvek közé, de nem is olyan kicsi és elszigetelt, mint amilyennek hisszük. Szerte a világon 14-15 millióan ismerik. A beszélők számát tekintve a világon kb. a 42. helyen áll. Ha az Európában beszélt 67 nyelv között keressük a helyét, akkor ott a 12. a rangsorban.

magyar nyelv a hivatalosan, a Magyar Tudományos Akadémia által is elfogadottnak tekintett nyelvtudományi elmélet szerint az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. A legnagyobb finnugor nyelv. Legközelebbi rokonai a manysi és a hanti nyelv, majd utánuk az udmurt és a komi nyelv. Vannak olyan vélemények, melyek szerint a csángó önálló nyelv, így ez volna a magyar legközelebbi rokonnyelve.[1]

A finnugor nyelvcsalád létét többen vitatják (alternatív vélemények a magyar nyelv rokonságáról), s ezt a legkülönfélébb elméletekkel és tudományos kutatásokkal próbálják alátámasztani. Ezek a legkülönbözőbb módokon állnak szemben a hivatalos állásponttal, kezdve annak finomításával, miszerint a magyar nyelv az ugor-nyelvek önálló ága a finnugor ág mellett – ilyenformán nem finnugor nyelv –, egészen az olyan elméletekig, amelyek magát az ugor és uráli rokonságot tagadják.

A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik:Románia (főként Erdély), SzlovákiaSzerbia (a Vajdaság), Ukrajna (Kárpátalja), HorvátországSzlovénia és Ausztria területén.

A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve 1844 óta, amikor is a latin nyelvet váltotta fel.[2] Az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három községében (DobronakŐrihodos ésLendva). A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint. Európában a 14. legbeszéltebb nyelv.[3]

A magyar nyelv agglutináló, azaz ragozó nyelv. A magyar írásrendszer a latin ábécé bővített változata.

 

Nyelvcsaládok, nyelvtípusok

 

 

összehasonlító nyelvtudomány (nyelvtani rendszerbeli, hangkészletbeli, hangzóváltozási, szókészletbeli hasolnlóságok alapján vizsgál és rokonít nyelveket) à nyelvcsaládok.

Az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek egy közös nyelvből alakultak ki.

monogenezis: egy közös ősnyelv volt

poligenezis: több ősnyelv volt

Nem tudni pontosan, ma hány nyelv van. Okok:

- nehéz elkülöníteni a nyelvet és a nyelvjárást

- civilizációtól elzárt népek nyelve még ma is ismeretlen

Az összes, eddig valaha létezett nyelvek száma: 3000-6000.

Ma kb. 150-300 nyelvcsalád létezik. Legnagyobb: indoeurópai nyelvcsalád (12. oszt Mf. 14. old.) 2 milliárdan beszélik, 150 nyelv tartozik ide.

 

Alaktani szempontból három típusú nyelv van:

- izoláló (elöljáró- és módosítószavak használata)

- agglutináló (toldalékoló)

- flektáló (hangalak változásával új jelentés)

 

A nyelvek eredetéről sincs egységes megállapodás, kétféle megállapítás él napjainkban. Az első, hogy a világ összes nyelve egyetlen ősnyelvből alakult ki (monogenézis), illetve egyszerre több ősnyelv jött létre a világ különböző pontjain (poligenézis). A világon napjainkban kb. 3000-6000 élő nyelv létezik, pontos meghatározása nagyon nehéz, ezek a nyelvek kb. 20 nyelvcsaládba tömörülnek. A legnagyobb nyelvcsalád az indoeurópai, amelyet kb. 2milliárd ember beszél a világon.

A  magyarság Európa közepén sokáig magányosnak érezhette magát, körülötte nem elszigetelt népek, hanem más nyelvcsaládokhoz tartozó népcsoportok éltek (szláv, germán, latin nyelveket beszélők). A rokonságkutatás nálunk is régen elkezdődött, de a tudományos módszerek elterjedése előtt többnyire csak naiv elképzelések születtek. Ilyen például a magyar és a héber nyelv rokonítása, vagy a török és a magyar nyelv rokonítása, de a magyar és a német nyelv rokonítását is ide sorolhatjuk. Ezek teljesen alaptalanok voltak, esetleg néhány szó hasonlított egymásra, vagy vettünk át néhányat ezekből a nyelvekből.A 19.században fontos szerephez jutott az összehasonlító nyelvtudomány. A romantika korában meg növekedett a múlt iránti érdeklődés. A magyar kutatók is hozzáfogtak a szóegyeztetéshez. Ekkoriban bizonyították nyelvészeti érvekkel a magyar nyelv finnugor rokonságát. Egy nyelv kutatásának alapja szorosan összefügg a nyelvet beszélő nép történelmi múltjával. A történelemtudományi, a régészeti, a folklórkutatások és az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatainak eredményeképpen valószínűsíthető, hogy  hol és mikor beszélték valamely ősnyelvet, és abból hogyan fejlődtek ki az utódnyelvek. Azt a területet, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint egykor az alapnyelvet beszélő népek együtt éltek, őshazának nevezzük. 

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, és azon belül is finnugor ágba. A legelterjedtebb elmélet szerint az uráli ősnép legrégibb ismert szállásterülete az Urál hegység közelében a Felső-Káma és Felső-Pecsora folyók vidékén lehetett. Az ugor ágat a magyar mellett még a vogul és az osztják nyelv alkotja. Az uráli nyelvcsalád a kilencedik legnagyobb nyelvcsalád a világon, mintegy  25-26 millió ember beszéli a világon. A nyelvcsaládba tartozó három legfontosabb nyelv a magyar (kb. 15millióan beszélik), a finn (kb. 5millióan beszélik), és az észt (kb.1millióan beszélik). A mai finnugor nyelvekből kikövetkeztethető ősi, úgynevezett alapnyelvi szókincs tájékoztat minket az őshazában élő emberekről, életmódjukról, műveltségükről. A magyar tehát nem tartozik az elterjedt nyelvek közé, viszont fejlődésére nagy hatással voltak a környező külföldi népek, a külföldről érkező újabb és újabb gondolkodásmódok és a történelem során sokat vett át a nyelv a Magyarországot fennhatása alatt tartó népektől, például török vagy német, az ezekből a nyelvekből átvett jövevényszavakat ma is használjuk. Napjainkban az angol jövevényszavak a legmeghatározóbbak, ilyen például a szingli vagy az email , melyeket már a magyar ember magának érez és nemritkán az írását is magyarosítja.

A magyar nyelv történetében a nyelvtudomány különböző korszakokat különít el. (az ősmagyar nyelv kora, az ómagyar kor, a középmagyar kor, újmagyar kor)

A nyelveket három típusra különítjük el, ezek az izoláló (elkülönítő), az agglutináló (ragasztó) és a flektáló (hajlító). A magyar nyelvet az agglutináló csoportba soroljuk. Ezt a típust a szóképzés, a szóösszetétel és a toldalékok gazdagsága jellemzi. Az egymáshoz csatlakozó szóelemek (morfémák) határai általában jól elkülöníthetőek a szóalakon belül, például ház+ -as + -ok + -ról. Ezekben a nyelvekben a grammatikai segédelemek a szótövek elé vagy mögé kerülnek. A magyar mellett ide még a vele rokonságban álló finnugor nyelvek tartoznak.

A világon a magyar nyelvet és annak megtanulását tarják a külföldiek az egyik legnehezebb nyelvnek, hiszen sok betűből áll az ábécé és nem mindegy, hogy a magánhangzó hosszú vagy rövid. Nehézség még az összetett mássalhangzó és ezek kiejtése. A magyar nyelvben egy szónak sok másik megfelelője is ismert, amelyek az esetek többségében nem is hasonlítanak egymáshoz (pl: helyes-jóképű). A nyelvet még a ragozások is nehezítik, főleg az alanyi és a tárgyas ragozás elsajátítása okoz gondot a külföldieknek.

 


 

Asztali nézet