szine-langja-kocc.jpg T  A  N  U  L  Ó   S  A  R  O  K ballagas.jpgszine-langja.jpg
 - alap- és középfokú iskolák diákjai számára

          Mészárosné Farkas Mária honlapja
        Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola,     Kiskunhalas    Az idő pénz, ne pazarold! 
MENÜ
  1. A Nyugat

minimum

optimum

 

Indulás, működés: 1908-1941

 

Elődei:

  • A Hét (1890)
  • Uj Magyar Szemle (1900)

 

Célkitűzés: új, korszerű műveltség

 

A névválasztás: a nyugat-európai országok szellemi értékeire utal

 

Főszerkesztője és kritikusa: Ignotus

„Az irodalomnak egyetlen kötelessége van, az, hogy művészi legyen.”

 

Szerkesztője:

 

Osvát Ernő (Magyar Hírlap, A Hét, Magyar Kritika) és Fenyő Miksa

 

Vezetői:

Móricz (30-as évek eleje),

majd

Babits (30-as évek közepétől)

 

Szellemi örökségének folytatója: Illyés Gyula (Magyar Csillag) – 1944-ig

 

Három jelentős írónemzedék indulása és kibontakozása fűződik a folyóirathoz.

 

Az első nemzedékhez tartozik:

  • Ady Endre,
  • Móricz Zsigmond,
  • Babits Mihály,
  • Kosztolányi Dezső,
  • Karinthy Frigyes,
  • Tóth Árpád,
  • Füst Milán,
  • Juhász Gyula,
  • Krúdy Gyula,
  • Tersánszky Józsi Jenő.
  • A hazai műveltség kettős természetű volt: magyar, ugyanakkor európai is
  • Alapítói képviselte értékek: minőség és sokszínűség

 

1905 – Ady: Új versek (=korszakindító verseskötet)

 

Ady (1907)

„Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. Itt van már a csodálatos, áldott vihar az ő hírnökeivel, szent sirályaival- Társadalomban, politikában még csak a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság.”

 

A Nyugat közvetlen elődje: Szerda (1906 okt.-nov.) – Ambrus Zoltán és Ignotus vállalkozása

 

A századforduló után a magyar sajtó hatalmas fejlődésnek indult. A nyomdatechnika megújulása és a polgárosodás nyomán megnőtt olvasótábor az 1906-os Magyarországon 1878 lapot volt képes eltartani. Budapestnek több napilapja volt, mint a legjelentősebb nyugati fővárosoknak (Bp.: 39, London: 25, Bécs: 24)- A vidéki sajtó is fellendült, elsősorban Nagyvárad, Szeged és Debrecen rendelkezett színvonalas lapokkal.

 

Osvát Ernő fedezte fel Móriczot, Karinthyt, Tóth Árpádot, Nagy Lajost, Füst Milánt…

Minden művet átélt és megbecsült, amely meggyőzően fejezett ki egy érdekes és erős személyiséget.

 

A századelő magyar képzőművészetében a szecesszió, az impresszionizmus és a konstruktív irányok hatása egymásra torlódik:

  • 1905 körül a magyar impresszionista iskola, Nagybánya már túljutott a tetőpontján,
  • 1909-ben a Nyolcak (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) megrendezik első kiállításukat
  • Az ún. alföldi festészet képviselői: Koszta József, Tornyai János – utóbbi Munkácsy romantikus realizmusának örökségét vállalja
  • Ekkor alkotott Gulácsy Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar is, a szobrászatban Medgyessy Ferenc, az építészetben Lechner Ödön, a zenében Bartók Béla és Kodály Zoltán

 

A második nemzedék írói:

  • Szabó Lőrinc,
  • Illyés Gyula,
  • Gelléri Andor Endre,
  • Tamási Áron,
  • József Attila

 

A harmadik nemzedék írói:

  • Weöres Sándor,
  • Radnóti Miklós

 

A harmadik nemzedék írói:

  • Pilinszky János,
  • Nemes Nagy Ágnes,
  • Mándy Iván

 

2. Ady és szülőföldje

 

minimum

optimum

Ady Endre a 20. sz. elején a Nyugat folyóirat és az irodalmi megújulás vezető egyénisége.

A magyar politikai újságírás legnagyobb alakja.

 

Származása:

1877-ben született a Szilágy megyei Érmindszenten, nevezzük így: hétszilvafás vagy bocskoros nemesi családban.

Apja – Ady Lőrinc – gazdálkodó kisnemes,

anyja – Pásztor Mária – református pap leánya.

 

Szülőföldjéhez ellentétes érzések fűzik: egyszerre akar elszakadni és hazatalálni.

 

Előbbit az El a faluból (1906), utóbbit a Hazamegyek a falumba (1907) c. verseiből olvashatjuk ki.

 

E két vers hűen szemlélteti Ady hazaszeretetének kettősségét is:

míg egyik művében rajongva tesz vallomást a hazai tájnak, a másikban már nagyvárosi élet után sóvárog, hol az új ember formálódik.

 

Ez az érzelmi ambivalencia (kettősség) a modern lélek sokrétűségét, összetettségét, ellentmondásos jellegét tárja elénk.

 

A két verset egybevetve

  • a hasonlóság az, hogy mindkét verset az érzelmek uralják, a személyesség és a vallomásos jelleg;
  • a különbség az, hogy az 1906-os datálású El a faluból c. versében szürkének, idegennek, távolinak mondja Érmindszentet, míg az 1907-es Hazamegyek a falumba gyermek (Ady) és anya (Érmindszent) eltéphetetlen örök szövetségét tárja elénk, bensőséges intimitású képet festve.

 

Az El a faluból c. vers szülőfaluja csöndjét nyűgnek érzi, s vissza se szeretne térni ebbe a szürkeségbe, megtagadja szülőfaluját:

 

„Belehalok, ha mondják,

Hogy én itt szálltam útra…”

 

A Hazamegyek a falumba vers a bibliai megtért gyermek képét idézi fel az olvasóban, a tékozló fiú hazatéréséről szól. Egyszerűen megfejthető a bibliai párhuzam: a tékozló fiú maga Ady Endre, a gyermekét tiszta szeretettel befogadó szülő pedig szülőfaluja, Érmindszent.

Sajátos a tékozló mellett felbukkanó eretnek kifejezés is, mely jelzővel vallásával szembefordulót, azzal szenvedélyesen vitázó személyt szokás jelölni.

A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya

 

3. Ady Endre magyarsága

 

minimum

optimum

A föl-földobott kő c. verse Ady hazaszeretetének jelképévé nőtt.

 

A költő a 20. század első évtizedében évekig külföldön, legtöbbet Párizsban tartózkodott. A nemzetközi eseményeket közelről szemlélve tudósította lelkesen a magyar sajtót. A változásokat látva szeretett volna itthon is változásokat tapasztalni.

 

Műve a hazaszeretet verse, melynek jellegzetesen háromszavas címe a költőt sejteti.

 

A föl-földobott kő szimbóluma a hazájától el-elszakadó, ám azt véglegesen soha elhagyni nem tudó lelket tárja elénk.

 

A ritmus kettőssége (ütemhangsúlyos is, időmértékes is) ugyanarról a belső küzdelemről szól, mint a verscím, a „nagy hűtlenség” és a „szerelmes gond” ellentéte,

A „fölhorgad” ige ellentmondásos igekötője, a „Te orcádra ütök” furcsa kétértelműsége – a fönt-lent, a távol és közel között vergődő képek.

 

A magyar, egyszersmind művelt és világot látott európai költő olyan képbe sűrítette hazájához való viszonyát, amelynek egyik alkotóeleme: a , maga a súlyosság, változtathatatlanság, határozottság, másik pedig: a föl-földobott a habozás, a változás, az eldöntetlenség.

A vers ritmikája kő vonzáskörében áll: magyaros, ütemhangsúlyos mértékre lejt.

Komoly határozottságát a következetesen végigvitt kétüteműség, a szabályosan megoszló szótagszám, az ütem- és szólamhatárok gyakori egybeesése adja:


Föl-földobott kő, földedre hullva,                               5/5

Kicsi országom, újra meg újra                                    5/5

Hazajön a fiad.                                                            4/2

 

Messze tornyokat látogat sorba,                                  5/5

Szédül, elbúsong s lehull a porba,                               5/5

Amelyből vétetett.                                                       3/3

 

Megragadó az utolsó rövid sor mély eltökéltsége: a kivételesen nemcsak két ütemre, hanem két – egymással nyelvtanilag is, gondolatilag is rokon – szólamra bontott vallomás.

 

Százszor is, végül is.                                                  3/3

 

A vers másik ritmikai arculata: az időmértékes. Szédülten kavarog a néha U- -ra váltó –U alapmérték.

Vannak gondolatilag-ritmikailag összetartozó sorok, pl.:

 

Hazajön a fiad.

 

Szomoruan magyar

 

4. Ady Endre szerelmi lírája

minimum

optimum

Ady Endre szerelmi líráját alapvetően két múzsájához fűződő két, homlokegyenest elütő érzésvilág határozta meg. Egyik: az 1903-tól 1912-ig tartó Léda-szerelem, majd az 1915-ben kötött házassággal fémjelzett Csinszka-líra.

 

A Léda-versek több kötetben jelentek meg. A korabeli közönség maradi olvasóit felháborította az addig soha nem tapasztalt nyílt őszinteség, ezért erkölcstelenséggel vádolták, durván támadták.

 

Utolsó éveinek szerelmi lírája egészen más hangvételű volt, a nő és a férfi egymásért és egymás ellen vívott harcát megnyugvás és harmónia váltotta fel a Csinszka-versekben.

 

Ady 1903 nyarán ismerte meg Diósi Ödönné Brüll Adélt, verseinek Léda asszonyát, akihez csaknem tízéves szenvedélyes szerelem fűzte. Léda művelt, intelligens asszony volt, aki Párizsban francia költőkre hívta fel Ady figyelmét. Találkozásuk érlelte határozott szándékká Adyban a Nagyváradról való elkerülés szándékát.

 

A Lédával a bálban végzetesnek, komornak láttatja ezt a kapcsolatot. Maga a bál a boldog életöröm jelentését hordozza, ám a „fekete pár” – Ady és Léda kettőse – a boldogtalan szerelem jelképe. A 12 sorból álló költemény ellentétre épül: Ady és Léda, illetve a táncoló boldog fiatalok ellentétére.

 

Boncza Bertával, az erdélyi földbirtokoslánnyal a világháború második évében házasodott össze a költő. Az Őrizem a szemed c. verse a kései szerelem adta boldogság, a megérkezés boldogsága bontakozik ki. Menedék, érzelmi kapaszkodó volt ez a kapcsolat a „világok pusztulásán”.

Éles kontraszton alapul a vers hangulatisága:

 

egyfelől a mámoros, önfeledt, bálozó ifjúság életteli öröme jelenik meg

 

(Parfümös, boldog, forró, ifju pára…),

 

Ezzel szöges ellentétben pedig a „fekete pár”, Ady és Léda komor kettőse

 

(Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk…).

 

Érzékletesen mutatja be, miképp reagál jöttükre a felszabadultan mulató ifjúság: a zene helyét döbbent csönd váltja fel, az önfeledten táncoló tömeg elnémul, „elalusznak a lángok”.

 

Mikor pedig ők fognak táncba, „…sírva, dideregve /  Rebbennek szét a boldog mátka-párok.”

„Nincs a világirodalomban költő, aki következetesebben, mélyebben lényegesen szimbolista volna. Talán az egy Dantét kivéve. Azért mondom, meggondoltan, Dantét, mert Adynál is, mint Dantéban, az egész világ óriási szimbólumok láncolata, szimbólumoké, melyek szigorú egymásba illeszkedésükkel szinte a valósággal egyértékű szövetet alkotnak…

A költőt csak az érdekli az életből, ami szimbolikus jelentőségű; nem önmagáért érdekli az élet, hanem azért, amit jelent.”

 

(Babits Mihály)

 

 

 

5. Móricz Zsigmond: Hét krajcár

minimum

optimum

Keletkezés: Osvát Ernő éle szeme választja ki közlésre a Nyugat beköszönő számába (1908) ezt a novellát; a szerző 30 éves, második kisfiát siratja…

Az embert letaglózó rettenetes csapás a művészre felszabadítólag hatott.

Műfaja: novella

olyan epikai mű, mely rövid terjedelemben, kevés szereplővel jelenít meg eseményt vagy élethelyzetet; a cselekmény egy ágon fut

 

Cselekményvázlat

A

Előtörténet

Visszaemlékezés a gyermekkorra

  • sírás-nevetés

Népmesei hangulat

B

Történet

 

Egy örömteli játék csomópontjai

  • ellenpontok

Sűrűsödik a tragikum (realista)

1. A gépfiók rejtelmei

Megszemélyesítés

Pénz bácsi, gyere ki!

Hangfestés

Csak úgy gurul a krajcár…

2. Prédikációk az üveges almáriumhoz

Megszemélyesítés

-          nem volt üvegje már régen

-          fiókjai üresek

3. A zsebek „vallatása”

Ellentétek

Mindjárt este lesz. Az apámnak holnapra ing kell.

Párhuzam

A zsidónál nincs hitelünk. A szomszédok éppoly szegények, mint mi.

Metafora

Nagy vörös rózsák

C

Megoldás

a/

A hiányzó hetedik krajcárt a koldus (sic!) adja

 

b/ „Vér volt…”

Érzelmesen romantikus kiteljesítés

 

Esterházy Péter írja: „Móricznak szinte kizárólagos témája a szegénység.”

 

A Hét krajcár a nyomor mélységeit általában lebbenti fel az addig népszínműszerűen bemutatott magyar faluban.

 

Móricz Hét krajcár c. kötete (1909) 12 novellát tartalmazó 113 oldalnyi kötetecske, melynek révén az író neve fogalommá érik.

 

Előzmények:

-          döcögő versek,

-          zsugorított novellák,

-          akadémikus tanulmányok,

-          operett

Ady Endre:

„Móricz a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. Könyve, a Hét krajcár már címében, s első történetében, szomorú pecséttel megpecsételt írás. A Hét krajcár a büszke szegénységnek, a letaposott nemességnek olyan szimbóluma, mint Krisztus hét vérző sebe.”

 

Illyés Gyula:

„Móricz Zsigmond mondatai alatt hangszekrény van.” = híven tükrözi az élőbeszédet

 

Nemeskürty István:

„Móricz újdonsága tehát egyfelől témaválasztásaiban, másfelől problémaérzékenységében és népi szóhasználatában keresendő. A parasztot, a falu világát ábrázolja. Mégpedig alulról, olyan távlatból, olyan alsó felveőállásból, amilyenből még senki.”

 

Kassák Lajos:

„Nem problémákkal és absztraktumokkal bajlódik, reális viszonylatokban lát mindent; nem a titokzatos, hanem a magától értetődő izgatja, és arra törekszik, hogy a maga valóságában mutassa meg előttünk a világot.”

Móricz nyelvteremtő művészetében 3 elem vegyül:

  1. a tiszántúli népnyelv
  2. a 17. századi irodalom és történeti források nyelve
  3. rekonstruált régi magyar szóelemek

 

A narrátor első személyű, ami az elbeszélést emlékezésszerűvé teszi.

 

Előadásmódja azért sajátos, mert

  1. részben a szereplőt magát beszélteti
  2. részben maga tesz hozzá néhány megjegyzést

SZABAD FÜGGŐ BESZÉD (fr. style indirect libre)

 

6. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

minimum

optimum

Keletkezés: 1920

Műfaj: ifjúsági (társadalmi) regény

olyan mű, mely a 10-16 éves korosztályhoz szól;

benne az író a valóságot egyértelműen, áttekinthetően ábrázolja;

az olvasói szokások olyan regényeket is ebbe a kategóriába helyeznek, melyeket alkotójuk eredetileg nem ifjúsági regénynek szánt – ez a móriczi mű is ilyen

 

Főhős:

Nyilas Misi, a debreceni kollégium szegénysorból jött, kitűnő tanulója

 

Önéletrajzi elemek:

  • elszegényedett apa
  • rajongva szeretett anya
  • a debreceni kollégium kitűnő diákja
  • író szeretne lenni, aki jobbá teszi a világot
  • amikor elfogadhatatlan helyzetbe kerül, édesapja a sárospataki kollégiumba íratja át

Mondanivaló:

a jóságot, a tiszta emberséget a túlerő sem győzheti le

 

Szövegalkotás (szabadon választott kérdés alapján):

Képzeld el, hogy Misi osztályába jársz Debrecenben!

a) Osztálytársai közül kik lennének a barátaid? Miért?

b) Tanárai közül ki lenne a kedvenc tanárod? Miért?

c) Hogyan viselkednél a csomag felbontásakor?

d) Ki lenne az, akivel biztosan nem barátkoznál? Miért?

 

A kollégiumi nevelésről, a századforduló Debrecenének tanárairól, diákjairól és csendesen züllő urairól nemigen beszél művészibben máig sem írás.

 

Egyéniségét, jellemét, múltját és hitét mutatta fel egy gyermek sorsában, hajdani kisfiú-magába vetítve. Nyilas Misi kíntól fuldokolva búcsúzik Debrecentől, hogy többé vissza se fordulva az emberiség tanítója legyen. Móricz Hasonlóképpen kívánja újrakezdeni az életét.

 

A kis Nyilas Misi csalódása a felnőttek világában a felnőtt Móricz Zsigmondé.

 

Ugyanaz tartja mindkettejüket a jó úton:

  • a szülők,
  • a szegénység,
  • munkaerejük,
  • jóságuk, a szegénységért érzett állandó lelkiismereti tépelődés.

 

A Légy jó mindhalálig c. regénnyel Móricz túllépett 1. korszakának naturalista túlzásain, bródys, szecessziós ízű nyelvezetén, stílusa letisztult.

 

Szövegalkotás:

 

Hogyan gondoltál a regény címére Misi történetének megismerése előtt, és hogyan értelmeznéd a címet a regény elolvasása után? Fogalmazd meg néhány mondatban a cím lehetséges értelmezéseit!

 

 

7. Babits Mihály: Új leoninusok

minimum

optimum

Babits a Nyugat első nemzedékének - Ady és Móricz mellett - legkiemelkedőbb alakja;

  • költő,
  • író,
  • esszéista,
  • műfordító;

magyar-latin szakos tanár

 

Az Új leoninusok Babits formaművészetének jellegzetes darabja, melyet

  • dallamosság,
  • lüktető ritmus jellemez.

A cím nem arra ad választ, miről, hanem hogy miképp szól: nem a tartalmat, hanem a formát hangsúlyozza.

Műfaja: idill

meghitt, boldog hangulatú életkép, jelenet versben vagy egyebütt

 

Versforma: rímes disztichon

olyan, az ókori költészetből eredő időmértékes verselésű sorpár, mely egy hexameterből és egy pentameterből áll

Téma: tájvers + szerelmi költemény

 

Szerkezet:

1-8. sor

Tájleírás – 3 érzék is jelzi a vihar közeledtét

9-16. sor

Szerelmi vallomás – a vihar leírása beleszövődik a szerelemébe

Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):

  • Balassi és Zrínyi korának régies szavai (jövel kegyesem kebelemre; jer velem, árva virág)
  • bravúros ritmikájú és dallamú hangzás
  • alliteráció  (törpe tanyák)
  • hangutánzók (dörgés, -zörgés, csattan, zörren)
  • hangfestők (ballag, csillan, csillám)
  • ellentét (kint és bent)
  • párhuzam
  • mozzanatos ige (csattan)
  • jelzők (nagy szerep jut a színeknek!)

Babits poéta doctus (tudós költő)

Benedek Marcell:

„a legműveltebb és q legérzékenyebb magyar költő”

Első olvasat:

elzsongító, édes, mégis fájdalmas szómuzsika

Leoninus:

ritmusa alapján olyan kétsoros egységekre tagolható versforma, hol egyes sorokban belső rím szerepel

 

Pl.:

Álmodat elhagyjad, igen ért gabonádat arassad,

Józan légy, ne heverj, hegybe, mezőbe keverj.

 

(ifj. Heltai Gáspár, 1592)

A leoninus középkori eredetű, rímes-időmértékes versforma, rímes disztichon. A rímek nem a megszokott módon, a sorok végén csengenek össze, hanem a hexameter és a pentameter középső sormetszetében lévő szótagok rímelnek a sorvégekkel. (A hexameterben egy fél lábbal előbbre vagy hátrább csúszhat a rímhívó, mert ha a harmadik láb daktilus, akkor nem rímelhet a záró spondeussal, illetve trocheussal.)

 

 

Idill:

A szicíliai születésű, görög Theokritosz (i.e. III. század) idillnek (görögül eidüllion = képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a természet meghitt közelségében élnek. Eszményített világ ez: a korabeli társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet jelenik meg itt.

 

Disztichon:

időmértékes verselésű sorpár, mely egy hexameterből és egy pentameterből áll. A hexameter 6 verslába daktilusokból –UU és spondeusokból – épül fel. Az 5. versláb mindig daktilus, a 6. mindig spondeus, a többi vagy ez, vagy az. A pentameter 5 verslábból áll. Cezúra (sormetszet) osztja ketté. A sormetszet előtti részben daktilusok váltakozhatnak spondeusokkal, s egy versláb – egy hosszú szótag – áll a sormetszet előtt.  A sormetszet utáni részben két daktilus után egy fél versláb következik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8. Juhász Gyula: Milyen volt…

minimum

optimum

Juhász Gyuláról azt tartják a szegediek, ő a legszegedibb költő: Szegeden élt, Szegeden halt… (1883-1937)

A budapesti egyetem magyar-latin szakos (vö. Babits) hallgatójára kezdetben

  • Babits is,
  • Kosztolányi is felnézett, hisz Juhász Gyula verseivel már őelőttük ismertté lett, tekintélyt szerzett;

Később vidéki léte miatt lekezelték a költőt…

 

A Milyen volt c. verse az impresszionista képalkotás remeke. Minden sorát az emlékezés, az elcsendesült, a féltve őrzött érzés melege hatja át.

Sárvári Anna nagyváradi színésznő iránt érzett viszonzatlan szerelméből született a vers.

Alig van vers, mely szerzőjére jellemzőbb volna:

halkszavú és elégikus.

Műfaja: elégia (hangulatvers)

lírai műfaj, melyben a szerző fájdalmasan idézi fel a múltat, összeveti eszményeivel a valóságot, s levonja a következtetéseket

 

Szerkezet-gondolatmenet:

lírai remeklés ←

  • egyetlen szimbólumláncolat a vers
  • 3 teljesen analóg versszakból építkezik:
  • egy-egy tűnődő kérdés – elmerengő válaszokkal
  • egy-egy természeti képet bont ki, melyben a kedves örök szépségéről szól
  • e képek centrumában főnevek állnak

 

Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):

  • párhuzamok

szőkeség – dús kalász

szeme kékje – őszi ég

hangja – tavaszi rét selyme

  • tagadó forma ismétlődése „nem tudom már”
  • alliteráció

„A szeptemberi bágyadt búcsúzónál

Szeme színére visszarévedek.”

 

  • szinesztézia „hangja selyme”
  • zeneiség!

 

J. Gy. a Nyugat első nemzedékének legmostohább életű költője

  • Adyhoz ő állt a legközelebb                                                 MÉGIS a Nyugat
  • József Attila benne talált első mesterére                         }   perifériáján
  • a kor legnagyobb költőihez szoros barátság fűzte                tengődött

Költészetének legfőbb jegyei:

    1. szelíd szavú emberszeretet
    2. bensőséges ember- és tájszemlélet (ún. táji impresszionizmus)
    3. realista elemek

Előzmény:Azért szeretlek, Anna, mert nagy emlék,

A tünde múlt örök hárfája vagy.”

Az Anna-versek legtöbbje 2. kötetében kapott helyet.

Elégia: a görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza.

Többszólamú vers: 1. a „Milyen volt…” és „nem tudom már” háromszoros ismétlődése az emlékek elfakulását hangsúlyozza, a messze ég, az egykori tavasz, a visszarévedés képzete a távolság nagyságát. A képek centrumát alkotó főnevek elvontságában is ott kísért az elérhetetlenség érzete. A strófakezdő sorok szárnyaszegett „már”-ja elhaló sóhajjá nehezíti a tűnődést. ↔ 2. a pusztulás ellen fellebbező hűség („de azt tudom…”) = Anna elveszhetett, de az érzés, amit ébresztett, hidat alkotott a költő szűkös élete és a végtelen lét között.

Egyszerre érzékeltetik a sorok az elérhetetlenről való fájdalmas lemondást és az életből való kiszorítottsággal szembeszálló, a szépséget a világban mégis föllelni akaró szelíd dacot – közvetetten pedig az idő múlásán érzett rezignációt és az örök megújulás hitét. Ezt fejezi ki a nyár – ősz –tavasz egymás utáni említése s a mindkettőtől való személyes távolodás sejtetése.

J. Gy. impresszionista stílusa egyszerűbb, mint társaié, a megnyilatkozás tónusa is közvetlenebb.

Benedek Marcell:

„Babitsra emlékeztet mint karakter: idealista, kultúrával átitatott, világtól menekvő lélek, aki előbb álomvilágot épít magának, aztán keres csak keményebb talajt vallásban, nemzeti és emberi közösségben, a szegény paraszttal való testvériségben.”

 

 

9. Juhász Gyula: Anna örök (1926)

minimum

optimum

Juhász Gyuláról azt tartják a szegediek, ő a legszegedibb költő: Szegeden élt, Szegeden halt… (1883-1937)

A budapesti egyetem magyar-latin szakos (vö. Babits) hallgatójára kezdetben

  • Babits is,
  • Kosztolányi is felnézett, hisz Juhász Gyula verseivel már őelőttük ismertté lett, tekintélyt szerzett;

Később vidéki léte miatt lekezelték a költőt…

 

Az Anna örök c. verse – a Milyen volt… c. verséhez hasonlóan – a Sárvári Anna nagyváradi színésznő iránt érzett viszonzatlan szerelméből született.

Benne a költő remegő áhítattal perli vissza Anna emlékét.

Műfaja: elégia (gondolati költemény)

lírai műfaj, melyben a szerző fájdalmasan idézi fel a múltat, összeveti eszményeivel a valóságot, s levonja a következtetéseket

 

Szerkezet-gondolatmenet:

1-6. sor: múlt és félmúlt képei

Á –A  állítás (elfakult arcképed; elmosódott a vállaidnak íve; elsuhant a hangod)

Á – A tagadás (5. sor: „én nem mentem utánad”)

7-18. sor: a ma, a jelen képei

fordulat

„ó de mégis” (10. sor)

18. sor: az örökkévalóságba repít a himnikus AMEN szóval – a szentek sorába emel a profán világból

(vö. Juhász Gyula: Profán litánia)

 

Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):

  • párhuzamok

jövő-menő évek – elmaradó emlékek

  • analóg szerkezetű versmondatok

elfakult arcképed

elmosódott a vállaidnak íve

elsuhant a hangod

  • ismétlés „ma már” – „minden”
  • a birtokos személyjelek kiemelt jelentősége (te – én – az élet erdeje)
  • megszólítás, felkiáltás, megszemélyesítés

„ó de mégis, ne hidd szívem”

  • fokozás
  • zeneiség!

 

J. Gy. a Nyugat első nemzedékének legmostohább életű költője

  • Adyhoz ő állt a legközelebb                                                 MÉGIS a Nyugat
  • József Attila benne talált első mesterére                         }   perifériáján
  • a kor legnagyobb költőihez szoros barátság fűzte                tengődött

Költészetének legfőbb jegyei:

    1. szelíd szavú emberszeretet
    2. bensőséges ember- és tájszemlélet (ún. táji impresszionizmus)
    3. realista elemek

Az Anna-versek legtöbbje 2. kötetében kapott helyet.

KÖTETEI:

  1. 1. Örökség – válogatott prózai írások
  2. 2. Összes versei
  3. 3. Összes művei

Elégia: a görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza.

J. Gy. impresszionista stílusa egyszerűbb, mint társaié, a megnyilatkozás tónusa is közvetlenebb.

 

J. Gy. költészetének jellemzői.
- a szépség, a művészet szeretete

- szomorúság (vö.: Ady, József Attila)

- mélázó fájdalom

- szimbolista színezet

- szókultusz, szómágia

Kiktől tanult? (Hatások)

  • impresszionizmus (lágy, mégis változatos színvilág)
  • szecesszió (enerváltság)
  • realizmus
  • parnasszizmus (műveltségélmény)
  • Nietzsche
  • Tolsztoj
  • Verlaine (lágy hangulatot árasztó jelzők)

Szerb Antal:

J. Gy. „Tóth Árpádhoz hasonló természetű költő. A magányosság költője ő is, súlyosabb, végzetesebb ecsethordozással, mint a többiek.”


10. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (1910)

minimum

optimum

A Nyugat polgári szárnyának - Ady és Babits mellett - Kosztolányi (1885-1936) volt a legjelentősebb képviselője.

Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszaival tört be a magyar irodalom élvonalába (1910).

 

  1. 1. 63 cím nélküli, csak a kezdősorral kiemelt részből áll
  2. a gyermekkori emlékeket időpont nélkül, az emlékezet homályából előhíva énekli meg
  3. az első vers (Mint aki a sínek közé esett) jellemzi a ciklus szerkesztési eljárását:

úgy villannak fel a költő előtt a gyermekkor képei,

úgy peregnek le villámgyorsan egyes jelenetei, mint ahogy a halálos veszélyben lévő ember éli végig – a legenda szerint – újra, egy-két percbe sűrítve az életét

  1. 4. a versciklus darabjai egészen lazán kapcsolódnak egymáshoz
  2. 5. a versek központi motívuma: a halál

Műfaja: szereplíra

a költő a gyermek álarcát ölti magára, de számol avval: az olvasó tudja, az álarc mögött felnőtt rejtőzik

A szimbolista költő vallomása ez – nem tényekről beszél, hanem azok hangulatáról, nem pontosan rögzített eseményekről, hanem emlékképeikről, még inkább: emlékfoszlányaikról.

Versciklus:

a verseknek az a sorozata, melyet v. a téma, v. a korszak fűz egybe                  /

Téma: a költő gyermekkora és szülőföldje (a Bácska, Szabadka)

Megismert részletek (egy-két cím):

  1. És látom őt, a Kisdedet…
  • Kisded= a betlehemi Jézus szinonimája
  • a gyermek az önkifejezés közvetítője
  • a felnőtt megismerésének egyedül lehetséges útja az, ha megismerjük gyermekkorát (vö.: modern pszichológia)
  1. A rút varangyot véresen megöltük…
  • szégyenletes emlék
  • a gyerekkor kétarcúsága (szép ↔ rút)
  • a felnőtt bűnei a gyerekkorban gyökereznek
  1. Ez a beteg, borús, bús, lomha Bácska…
  • változatos hangulatok
  • a felnőttvilág durvaságai

Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):

  1. sejtelmes képek, jelzőhalmozás
  2. gazdagon tobzódó jelzők, hangfestés, hasonlat, szinesztézia, teljes metafora
  3. alliteráció, jelzőhalmozás, hangutánzás, hangfestés, csengő-bongó rímek

Verselés: túlnyomórészt nyugat-európai verselés – rímes jambikus tömbversek

Hatások, előképek:

  • RILKE
  • szecesszió
  • impresszionizmus
  • expresszionizmus

A gyermeki benyomásokból adódó világra csodálkozás, a minden mögött titkot sejtés attitűdje spontánul válik az impresszionizmus és a szimbolizmus rokonává.

Élményvilág:

  • a szabadkai gyermekkor hangulatai
  • az életbe taszított és már születése pillanatában halálra ítélt ember szorongásai
  • a felnőtt férfi saját kisgyermek-önmagába kapaszkodva keresi élete értelmét (vö.: Fellini: Nyolc és fél c. filmje)

K. a gyermekkort úgy értelmezi, mint teljességet, s azt állítja, hogy a felnőtté válás szegényedést, beszűkülést hoz.

 

Az 1900-as évtized végén nagy újdonságnak számít a ciklus tárgyilagossága, vagyis az, h. a költő rengeteg tárgyat hoz szóba, és ezek által fejezi ki érzelmeit.

 

K. D.

(Keletkezési körülmények)

„Próbálok visszagondolni arra, hogy keletkezett bennem egyik-másik versem. Csak külsőségek, apróságok, érzéki mozzanatok jutottak eszembe. Én sohase terveztem, hogy megírom egy vidéki, korán érett, ideges gyermek életét, azt a versfüzéremet, mely – úgy látszik – végleg a nevemhez kapcsolódik.

Egyszer, mikor Budapesten egyetemre jártam, meglátogatott édesapám, nekem kellett őt kikísérnem a hajnali vonathoz. Miután elváltam tőle a pályaudvaron, föltettem, hogy lefekszem és kialszom magamat.

Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ily szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem A szegény kisgyermek panaszainak kezdő sorai: „Mint aki sínek közé esett…”

 

Sigmund Freud

„Az ember csak ott élhet, ahová az emlékei kötik, s el nem múló nyomot csakis a korai évek hagynak a lélekben.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

11. Tóth Árpád: Körúti hajnal

minimum

optimum

Tóth Árpád (1886-1928)

  • a szegénység és a betegség gátolta költői kibontakozását
  • költészetében a testi-lelki szenvedés, a magány mindvégig vissza-visszatérő téma

 

Legtöbb versének tárgya:

a boldogságot hiába áhító ember szomorúsága

~ hangneme:

csaknem mindig elégikus

Szerkezet-gondolatmenet

  • a cím a témát pontosan meghatározza: a napfelkelte bemutatása (jellegzetes budapesti tájban, a nagykörúton)
  • téma: a város ébredésének 3 mozzanata

1. versszak

- derengő szürkeség (félig még éjszaka) = ÉRZELMI MAG

  • alliteráció (vak volt; szennyes, szürke)
  • szinesztézia (üveges szemmel aludtak a boltok)
  • hangfestő (lomhán)
  • hasonlat (söpörtek, mint dzsinnek)
  • jelzőbőség (vak, szennyes, szürke, üveges, álmos, lassú, rosszkedvű)

2-3-4. versszak

- a bűvölet, a néhány perces hajnali mámor,

- az első fények valószínűtlenül tiszta öröme

- egyre szűkülő térszerkezet

  • a fény változatos szinonimái (tűzfal, kigyúlt, zsarát, üveg, napocska, karát)
  • ember a tájban (csak a csoda előtt és után jelennek meg élő valóságban emberek)
  • szinesztézia (csak a színek víg pacsirtái zengtek; egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő)
  • alliteráció (tompa, telt hangon a harangok is…)

2. vsz.:                        a napfelkelte csodája

3. vsz.:                        az egész versszak egyetlen megszemélyesítés,             mely

a verszáró képet, a munkáslány feltűnését előlegezi meg

5. vsz.:    a nappali élet kijózanodott – kiábrándult valósága

(nappal lett = a csoda után)

  • a színgazdagság ellentéte a szürkeség, a homály
  • nyomasztó színek, nyomasztó hangok (bús gyársziréna, kopott sínek…)

Babits Mihály:

„egy szent jóságú

Égitest volt, mindig

A fényes oldalát

Fordította felénk”

Benedek Marcell:

„T. Á. formaművészetben semmivel sem marad el Babits és Kosztolányi mögött, ám költőútja a könyörtelenül közelgő testi pusztulás felé a bánat drágaköveivel van kirakva.”

Vargha Kálmán:

„A korszak impresszionista művészetének lehetőségeit felhasználva a hajnali színváltozások hangulatgazdag villanásaiból kelti életre egy városrész tájképét és ébredő életét.”

A hajnal jelentéséről:

  • új lehetőségek ígérete
  • ködszerű képekből bomlik ki a világ
  • bekövetkezik a prózai kijózanodás

Az éjszaka vaksötétjéből úgy dereng fel az élet, mintha a világ keletkezésének színjátéka napról napra megismétlődnék.

 

ÉLNEK A TÁRGYAK! Végtelen és állandó magányában a költő bensőséges kapcsolatot teremtett kopár szobája meghitt tárgyaival is (humanizálja a természetet).

1. vsz.

A boltok kirakatai a haldokló ember üveges szemével néznek ránk a szürke derengésben.

2. vsz.

A hajnali színjáték legerősebb váltása: felfut az égre a Végtelen Fény (szimbólum = szomorú pazarlás).

3. vsz.

Egy pillanatra boldog önkívületben áll meg a hajnali mozgalmasság – a fény színeire bomlik.

A költő a vizuális élményeket dallamokként fogja fel.

4. vsz.

Merész expressziókkal lépi át a hangulatfestő művészet határait.

5. vsz.

Tovább folytatódik a nagyvárosi életkép – megjelenik az ember a tájban. A jelzők arról vallanak, hogy a nappal bekövetkeztével elmúlt a hajnali percek mámora:

* józan robot = keserű irónia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

12. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

minimum

optimum

Karinthy Frigyes (1887-1938)

  • lobogva, türelmetlenül, kamaszként lát neki az irodalomnak
  • 14 éves, mikor 1. regényét megírja (épp csak becsapta a Verne-könyvek fedelét)

Tanár úr kérem (1913)

  1. az iskola mint a társadalom modellje
  2. a kis kötet szerkezete nagymértékben szimmetrikus
  3. a BEVEZETÉS és a kötetzáró Hazudok a diák és a felnőtt író szembeállítása
  4. a 16 írásból – humoreszkből – álló kötet középpontjában álló páros (Magyar dolgozat; Röhög az egész osztály) szintén az író önreflexiójának tekinthető

Humoreszk: nevettető epikai vagy lírai műfaj – elmélkedés vagy történet

1 2      3      4      5     6      7      8      9      10      11      12     13      14      15      16

  1. 1.

Bevezetés

  1. 2.

Reggel hétkor

  1. 3.

Elkéstem

  1. 4.

Eladom a könyvem

  1. 5.

A jó tanuló felel

  1. 6.

A rossz tanuló felel

  1. 7.

A bukott férfi

  1. 8.

Magyar dolgozat (a legdidaktikusabb rész, a hazugság mennybemenetelének része)

  1. 9.

Röhög az egész osztály (igazi nyelve: a lázadó röhögés)

  1. 10.

Kísérletezem

  1. 11.

Magyarázom a bizonyítványom

  1. 12.

A lányok

  1. 13.

Naplóm

  1. 14.

Lógok a szeren

  1. 15.

A vésztanács

  1. 16.

Hazudok

  • K. F. nosztalgikusan fordul középiskolájához
  • az irodalom ambivalens érték, vigasztaló hazugság
  • máig ható üzenete: az iskola a társadalom modellje,

a diákélet pillanatai nagy pillanatok

Karinthy írói módszere:

helyzetkomikum

jellemkomikum

nevetést keltő élethelyzet

az ábrázolt alak nevettető tulajdonságán alapul

MONDJ PÉLDÁT MINDKETTŐRE!

K. F.

  • a legbátrabb magyar írók egyike
  • tekintete azonnal megakadt a pókhálón és a hazugságon
  • a technikai fejlődés (film, repülőgép…) megszállottja
  • a részlet helyett makacsul az egészre, a tegnap és a ma helyett a holnapra vágyik

 

Szerb Antal: „erősen intellektuális típus”

Szorongató olvasmányt ígér már a puszta cím is…

Karinthy a fogalmazás művésze:

  • semmi hangulatkeltés
  • sehol fölösleges kitérés
  • minden kellék félelmetesen hiteles
  • egy-két mondattal képes életre kelteni alakjait (A jó tanuló felel; A rossz tanuló felel)
  • nagyszerű sűrítés és jellemzés
  • titkos átjárót tár fel, amely az álomba vezet
  • s ha a valóság legyűri az álmokat, a testről kiderül, hogy ügyetlen (Lógok a szeren)

Ungvári Tamás:

„A könyv alapötlete az, hogy az iskoláskor utáni esztendők, maga a felnőtt élet: álom. Méghozzá rossz álom, s nem úgy alakul, ahogy azt a gyermeki képzelet megrajzolta. Karinthy fordít egyet a histórián, s így sugallja olvasójának, hogy az egyetlen valóság: a gyermeki képzelet által benépesített vidék, amikor játék enyhíti a szorongást.”

Benedek Marcell:

  • „ Karinthy azt cselekszi, amit Shaw: a dolgok lényegét akarja megmutatni, nem tehet róla, ha csak neki van normális szeme és az emberek groteszknek, kacagtatónak látják, amit megmutat nekik.”

  • „Karinthy nem is lát komikusnak semmit, csak tűri, hogy mi kacagjunk a látomásain… Karinthy humorosnak és komolynak nevezett írásai között csak aránybeli különbségek vannak.”

  • „Karinthy mélyre néz. A kozmosz titkaiba, a tudatalatti ember titkaiba, a társadalom és az erkölcs titkaiba. A művészi alkotás titkaiba is.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

13. Tamási Áron: Ábel a rengetegben

minimum

optimum

  • T. Á. az erdélyi Farkaslaka szülötte (1897-1966)
  • sokgyermekes székely földműves családból származik
  • ún. népi író
  • Székely faluban született, székelyföldi kisvárosban érettségizett. Ki akart törni az elődök paraszti életformájából, méghozzá nem is a szellemi élet, hanem a városi-polgári életforma felé. Ezért megy a gimnázium után kereskedelmi akadémiára, majd annak elvégzése után banktisztviselőnek. Azután szűknek érzi Erdélyt, s mintha mindenestül szakítani akarna származása hagyományaival, huszonhat éves korában kivándorol Amerikába.

Regények, elbeszélések mellett színpadi műveket is írt.

Kedvesen ravasz, mókás kedvű szegényemberei körülbelül úgy gondolják a nagy igazságszolgáltatást, hogy „segíts magadon, isten is megsegít".

FŐMŰVE: az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, a talpraesett székely favágólegény mesébe illő, mesevarázsú története, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában. Ábel megjárja írójának útját: a természet világából eljut a városba, onnét a nagyvilágba. Végül tapasztalatainak eredményeként visszamegy a természetbe. Szemléletével lehet vitatkozni, van benne sok romantikus antikapitalizmus, Ábel a megismert polgári világ elől nem előrelép, hanem hátra; akár XX. századba tévedt rousseauizmusnak is mondhatnánk ezt a magatartást. De költészetével, különösen az első rész költészetével, nem lehet vitatkozni: fenyőillatú remekmű, századunk egyik legszebb magyar regénye.

Ábel történeteiben semmi misztikum: csak természetszeretet és a polgári világ kritikája.

„Törzsében székely volt, fia Hunniának

Hűséges szolgája bomlott századának.”

Székely volt, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzeletvilágát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra.

Egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos.

1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakálék otthonában. Az anya fiával, Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza. 

Egy ilyen esettel indul a mű. Az apa nyulat hoz, amit tréfa során vesz észre a fiú. (Az apa kint hagyja, Ábel azt „hazudja”, hogy nem látta, sőt ő fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak. Ábelnek nem igazán tetszik az ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet kifogása. 

Egy ütött-kopott faház lesz az otthona, amiben találkozik Bolhával (kutya), későbbi hű társával. Otthonról egy kecskét, egy macskát és két tyúkot visz magával. Első éjszakája egyedül rémesen telik, másnap meglátogatja az igazgató, elmagyarázza a teendőket, azt, hogy fát kell árulnia, s hogy a kidőlt fákkal szabadon gazdálkodhat. Mivel nincs rendes szék és asztal, ágy pedig egyáltalán nincs, az igazgató másnap küldet ki „bútort” is.

A látogatás másnapján Ábel az erdőben talál 5 ládát, tele fegyverrel és tölténnyel, amiből két puskát és hozzá töltényt el is tesz magának. Továbbá talál még 12 bombát, ám nem tudja, mi lehet az, csak sejtései vannak. Az egyiket eltávolítja a többitől, és meggyújtja. Sikerül elég távolra érnie, mire a bomba felrobban. 10 öl fa dől ki a robbanás nyomán, s ezekkel Ábel immár szabadon gazdálkodhat. Később sikerül is eladnia ezeket, és 1000 lejt kap érte cserébe. (Ez csak a fele annak, amit ért volna, hisz a fa öljét különben 200 lejért adta)

Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek (Nick Carter, Buffalo Bill füzetek), s cserébe fát vitt. Néhány nap múltán megérkezik három barát, egy főispán, Furtuna barát valamint Markus, aki most a kocsis szerepét töltötte be. A gvárgyin megtanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek négyesben, bár Ábel számára nem felhőtlen a boldogság, ugyanis a gvárgyin elégeti a füzeteit, mondván, hogy semmi jóra nem tanítják. Megígéri azonban, hogy küld helyettük értékes olvasmányokat. Később nagy búcsúzkodás során a barátok elfelejtenek fizetni. 

Néhány nap múlva megérkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a fa árát befizették a bankba. Ezt látja Fuszulán is, aki már eddig is sok fát vásárolt Ábeltől, s most úgy dönt, cselhez folyamodik. Nem fizet a fáért, hanem egy hamis elismervényt ad Ábelnek. A turpisságra azonban hamar fényderül, az igazgatónak és Ábelnek sikerül elfognia Fuszulánt. Kezét hátrakötik, a lábát azonban szabadon hagyják, így mialatt viszik a város felé, Fuszulán megszökik, az igazgató pedig súlyos sérüléseket szenved.

Az igazgató tart attól, hogy Fuszulán visszatér Ábelhez bosszút állni, így odaküldi Surgyélánt, a mogorva csendőrt. Viszonyuk az első perctől ellenséges, Surgyélán ki akarja szolgáltatni magát Ábellel. Surgyélán fog egy sast, ám amikor beviszi a házba, az megöli a macskát, Bolhának pedig kivájja az egyik szemét. Büntetése azonban nem marad el, vacsora lesz belőle. A sashús azonban büdös, rágós és ehetetlen. A két férfi mégis megeszi, s Ábelt ágynak is dönti tőle a betegség. Surgyélán ápolja, s látszólag minden falatot a betegnek ad. Titokban azonban kijár a ház mögé és megeszi a kecskét. Ábel ezt csak akkor tudja meg, amikor megérkezik Fuszulán és elmegy Surgyélánnal. 

Ekkor érkezik meg Ábel apja a szomorú hírrel, Ábel édesanyja meghalt. Ábel elmeséli a Fuszulán-, sas- és a Surgyélán-kalandot, s eldöntik, elfogják a két betyárt. Tervük azonban nem sikerül, nem mernek tenni a két betyár ellen. 

A végső megoldást a tüdőbeteg Márkus jelenti, aki immár ittas állapotban elkezd prédikálni a bűnről, a bűnbeesésről, arról, hogy mindenkit szeret édesanyja, stb. Másnapra Márkus meghal, a két betyár pedig önként feladja magát a csendőrségen. 

Ábel felmond és úgy dönt, nekivág az országnak hű kutyájával, Bolhával. „A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam”- hangzik a regény utolsó sora.

 

14. Szabó Lőrinc: Tücsökzene

minimum

optimum

  • Sz. L. (1900-1957) a magyar irodalom talán legjellegzetesebben polgári költője
  • puritán, megkeseredett ember
  • a tárgyias-intellektuális stílus képviselője

 

A Tücsökzene (1947)

  • egy gazdag életmű csúcsa
  • csodálatos életregény
  • 370 vers (18 sorosak)
  • 200 gyermekéveket idéz
  • jambikus ütemű
  • páros rímű

 

~ műfaja: önéletrajzi ciklus  (elégikus) = lírai emlékezés

 

A Tücsökzene lírai regénynek is mondaható, fejezetekkel…

 

Óriás szív; A befagyott Ipolyon; Olvasás

SZEREPLÍRA

Kosztolányi Dezső

Szabó Lőrinc

Az olvasó tudja: a gyermek álarca mögött felnőtt rejtőzik.

Versének hőse a felnőtt költő, aki visszaemlékszik.

 

A versciklus darabjai K. D. A szegény kisgyermek panaszai c. versciklusában szorosabban függnek össze, néha több vers szinte folytatása egymásnak, gyakran összefüggő történet is kiolvasható belőlük.

 

Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):

  • szimbólum (a tücsökzene az idő múlását, a lüktető élet múlását, önfeledtségét, mámorát jelképezi)
  • gondolattársítás-képzettársítás (asszociáció)
  • hasonlat
  • megszemélyesítés
  • metafora
  • allegória

 

„Sosem tudok megpihenni, s már csak abban reménykedem, hogy egyszer elromlik a műhely, melyben gép s nyersanyag vagyok, s úgy megszabadulok a verstől, mint testétől a halott.”

Hatások:

  1. expresszionizmus
  2. első mestere: Babits Mihály

 

  • egy jegyzőkönyv pontosságával és hitelességével rögzít
  • még bátyja is alig-alig tudta megtoldani mindazt, amit a költő benne gyermekkoráról elmond

Illyés Gyula:

„…a tudat eszmélésének és határainak ádáz vizsgálata – a költészet eszközeivel.”

Jellemzői:

  • a prousti (’pruszti’) emlékezéstechnikára emlékeztető laza láncolat
  • élőbeszédszerű közvetlenség
  • néha már szikár, száraz stílus
  • időkezelése: lineáris (kisgyermekkortól az elképzelt halálig)
  • az egyes részeket a költő életének helyszínei különítik el

Nemeskürty István:

  • eredeti, igazi tehetség
  • Sz. L. elsőként fogalmazza meg a 20. sz. nagy természettudományi és műszaki élményeit
  • igaz viszont, hogy a háborúra nem tud, nem is akar feleletet találni (a Virradat c. nyilas lapban is felbukkant – az olvasók csak Hitlerre gondolhattak a Vezérhez c. verse alapján)

Rába György:

„Világlátásához, alkotói módszeréhez hozzátartozott az ellentétek közti csapongás. Két ember lakott benne… Ahol megszűnik a lét személyes fájdalma, ott ér véget Szabó Lőrinc költői világa.”

Jelentősége:

legnagyobb 4-5 klasszikus költőnk között van, akik lírájukkal egyenértékű műfordítói életművet is hagytak maguk után

 

15. József Attila: Curriculum vitae

minimum

optimum

A 20. század magyar irodalmában Ady lírájának jelentőségével csak a József Attiláé mérhető össze.

Curriculum vitae : ( lat. ) önéletrajz, önéletírás.

(ejtsd: kurrikulum vité ) =  álláspályázathoz csatolt önéletrajz (1937-ből)

 

~ szerkezete-gondolatmenete:

  1. születési idő, hely, vallás, szülők, sivár és szűkös élet
  • Országos Gyermekvédő Liga → Öcsöd: disznópásztor, nevelőszülei Pistának hívják = gondolkodó emberré tette…
  1. 9 éves: kitör az I. világháború
  • segít, ahogy csak képes (sorban áll; vizet árul a Világ moziban; fát és szenet lop a Ferencvárosi pályaudvarról; színes papírforgókat készít és árusít; kosarat, csomagot hord a vásárcsarnokban – MONOR – újságot árul; bélyeggel, postapénzzel kereskedik; kenyeresfiú az Emke kávéházban – 5 elemi után polgári iskolába jár
  1. 14 éves: karácsonykor meghal anyja – gyámja: Makai Ödön ügyvéd
  • vontatógőzösön szolgál, magánvizsgát tesz (polgári 4. o.); magántanító Mezőhegyesen; 17 éves: 1. verseskötet (Szépség koldusa) – öngyilkossági kísérletek ↔ színjeles; kukoricacsősz, napszámos Kiszomboron
  1. Szegedi egyetem:

magyar-francia-filozófia szak (Dézsi Lajos☺↔ Horger Antal…)

  • Tiszta szívvel – az egyetlen cím szerint említett mű a Curriculum vitae-ban
  1. Bécs (ellentétek között) – Párizs (Sorbonne) – Dél-Fr.o.
  2. Pest (egyetem, 2 szemeszter)
  3. Magyar-francia levelező a Külkereskedelmi Intézetnél
  4. Neuraszténia gravis (idegbetegség)
  5. A Szép Szó szerkesztője
  6. Nyelvtudás, egyéb képesség (perfekt gépíró, gyorsírását fel kell frissítenie; nyomdatechnikában, fogalmazásban jártas); emberi jegyek (3)

ÍR-OLVAS

LEVELEZ

  1. magyar
  2. francia
  3. német
    1. magyar
    2. francia

 

A 20. század egyik meghatározó egyénisége, ezt az is bizonyítja, hogy sok könyv született költészetéről. Így pl. olvashatunk róla Szabolcsi Miklóstól, Németh Andortól, Illyés Gyuláné Kozmutza Flórától, sőt több más szerelmétől, ill. nővérétől, Jolántól.

Arthur Koestler: „Egyfajta huszadik századi Villon volt, kinek mind élete, mind pedig költészete korának két csalfa pólusa: Marx és Freud körül forgott, s halálában mindkettő áldozatának is tekinthető.”

Életét leghitelesebben saját önéletrajzából, a Curriculum vitae-ből ismerhetjük meg.

 

A művészi célú önéletrajz valójában visszatekintő önértékelés: ember és világ kölcsönhatásának, az egyéniség kiformálódásának bemutatása, feltárása.

(A szakmai önéletrajz nem tartozik bele a szépirodalom műfajába.)

A vallomás

a legszubjektívabb önéletrajz: a költő lelki-világának törekvéseinek,     világfelfogásának leplezetlen ábrázolása.

Az önéletrajz típusai és jellemzői

szükséges: állásinterjúhoz, pályázathoz, felsőoktatáshoz stb.

Hagyományos (európai)

Amerikai

-        időrendi sorrend (születéstől önéletrajzírásig)

-        szerepelteti a lényeges mozzanatokat

-        megfogalmazása célirányos

-        tömör, választékos stílus

-        formai követelményei vannak

-        előny, ha kézzel írott, de nyomtatottnál is fontos kézzel aláírni

-        mindig A4-es lapra írandó, normál margóval

-        fontos előtte vázlatot készíteni

-        felülre kerül: Önéletrajz

-        először személyi adatok (születés, család, lakhely)

-        iskolák

-        elért szakképzettségek(pl. nyelvvizsga, hol, mikor)

-        munkahely

-        nyelvismeret

-        szakmai munkásság

-        szabadidő és érdeklődés

-        cél meghatározása

-        dátum

-        aláírás (keltezés alá: saját címünk)

 

-        tömörebb, tagoltabb, átláthatóbb

-        felsorolásszerű

-        az iskolák és munkahelyek felsorolása fordított időrendben

-        fontos a cél és a megfelelő adatok hangsúlyozása

-        jellemző az elérhetőség feltüntetése (a jobb felső sarokban)

-        nyomtatott

-        előnye az átláthatóság, hátránya a személytelenség

 

 

Saját önéletrajzot tudj szerkeszteni!

 

16. József Attila: Tiszta szívvel

minimum

optimum

Tiszta szívvel (1925)

  • nevezetes, sokat idézett, támadásokat kiváltó vers
  • 3. kötete címéül választja e költemény kezdősorát
  • a  fiatal költő önjellemzése, életérzésének megfogalmazása
  • népdal formában írt költemény
  • ütemezése, rímképlete a népdalok hangulatát idézi
  • mondanivalójában azonban nem a népdalok egyszerűsége, hanem inkább az anarchisták lázadása a jellemző
  • hangvétele végtelenül elkeseredett, reménytelen

 

SZERKEZET_GONDOLATMENET:

1-6. sor: hiányok felpanaszlása -  tagadó formában

(11-szer fordul elő a se szócska,

előfordul még a nem és a nincsen szócska is).

Ezek a negatívumok fejezik ki a költő kilátástalan sorsa miatti elkeseredettséget.

7 – 12. sor: a mindenre képes elkeseredés,

az anarchista lázadás hangján szólal meg

  • Villon elkeseredett hangjára emlékeztet ez a rész.

13. sor: a jövőre utal, a lehetséges megoldás, tettének következménye, a büntetés és a halál utáni bosszú jelenik meg

  • A dacos lázadó hang itt vált át önsajnálatba, csendes panaszkodásba.
  • Ezt fejezi ki az utolsó versszak, lírai jelzői (Halált hozó fű, gyönyörű szép).
  • A lázadó indulat kifejezését a vers zenei elemei is szolgálják, vidám népdalritmus (felező hetesek, kétütemű hetes sorok), a belső rímek, alliterációk, hangismétlések, pattogó vidám zenét adnak a költeménynek, ez ellentétben van reménytelenséget kifejező mondanivalóval.

 

A népies hang 1924­-1925 táján számos szép verset eredményez ( Kertész leszek; Istenem; Mikor az utcán átment a kedves stb.). Kiemelkedik közülük a költő egyik leghíresebb verse, a Tiszta szívvel (1925). Nemcsak híres, de hírhedt is a vers a Horger-ügy miatt.

A Tiszta szívvel az alig húszéves fiatalember léthelyzetének és ebből fakadó életérzésének pontos megörökítője. De nem magán vallomás csupán: kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát és az ez ellen tiltakozó anarchista szenvedélyű lázadást is. A vers valódi hitelét attól kapja, hogy ­ bár tipikus életsorsot rajzol ­ mégsem a föld „dübörgését” visszhangozza, hanem maga a költő „kiált”. A nagyfokú személyesség a léthelyzet leglényegesebb vonásait emeli ki: a lírai hős teljesen magára maradt, nincsen a társadalomnak olyan értéke, amellyel ő is rendelkezne, illetve amelyet a magáénak érezhetne. A hiány leltárával indul a mű, az életrajzi elemek és a világnézeti fejlődés életrajza szétszakíthatatlan, jelképes egységgé olvadnak össze. Ebben az időben már zajlik a költő első pere közbotrányokozásért és istenkáromlásért a Lázadó Krisztus című verse miatt. A hiány számbavétele egyúttal tagadás is: az adott társadalom teljes megtagadása. Ezért lesz jelképes ereje már a vers indításának is. A költő először az érzelmi és a tudati értékek nemlétét panaszolja. Az 5­6. sor a legelemibb biológiai lét veszélyeztetettségét sikoltja világgá. Az éhezés József Attilának kisgyermekkorától szinte mindennapos tapasztalata. Szegeden is sokat nélkülözött. Az éhezés a hangsúlyos életrajzi elem a versben, ez a tény magyarázza a korábbi és a későbbi sorokat is.

A tagadást rendkívül nyomatékosan fejezi ki a vers. Az első hat sorban tizenegy tagadás van (kilenc tagadószó, egy tagadott ige és egy tagadó ige). A tagadás határozza meg a mondatok felépítését, a sorok ritmusátdikcióját is. A társadalom kisemmizettje anarchistamódon lázad fel, a személyes igazságszolgáltatást választja. A vers lázadó hőse még halálában is hat: a halált hozó fű gyilkosainak hozza a halált.

A vers nem a tárgyias leírást, hanem az adott helyzetből következő létállapot jellemzését emeli az élre ­ szinte mottóként. A hiány leltára és az éhezés ténye kölcsönösen magyarázzák és értelmezik egymást. Mert nincsen senkije, akire támaszkodhatna, azért éhezik a fiatalember, s az éhezik, akinek nincsen senki gondviselője. A 2. versszak a lírai hős helyzetének előbb tárgyias, majd jelképes megjelenítése. A 3. szakasz a lehetséges „megoldást” rögzíti, a 4. pedig ennek következményeit.

A verset elutasítók erkölcstelennek, nihilistának tartották a fiatal költő szemléletét. A maguk szempontjából igazuk volt: a költő az ő erkölcseiket utasította el. Az „ördöggel” szövetkező fiatalember vallomásában azonban éppen a tisztaság a hangsúlyos motívum. Nem az adott társadalom konvenciói, hanem az általános emberi értékek felől nézi a világot a vers lírai hőse. Igazságszolgáltató indulata nem a reális utat mutatja meg, hanem egy jelképes-meseit, s ezt is a népköltészettől tanulta mind a formát, mind a tartalmat illetően. Modern kisballada ez a vers a magára maradt és a maga jussát perlő fiatalemberről. Arra is figyelnünk érdemes, hogy a 3. és 4. szakasz nemcsak jelen időben, hanem feltételes jövő időben is értelmezhető. Fenyegető hangsúlyú figyelmeztetés is van ebben, egy kissé a „még kér a nép” helyzete ez. De mivel a jövőidejűség jelöletlen, a versben benne van ennek a jövőnek a bekövetkezése, jelenné válása is. Hiszen a „vásáron” a költő húsz esztendejét megvenni csak az „ördög” jelenik meg.

A Tiszta szívvel hatására nemcsak a tanári pályától tanácsolták el a fiatal költőt, hanem egyúttal költővé is avatták. A vers több helyen is megjelent, cikkeket írtak róla. A legfontosabb bizonnyal Ignotusnak, a Nyugat bécsi emigrációban élő kritikusának írása volt. Gyönyörű szépnek nevezte a verset, az újabb magyar líra jellegzetes eredményének tartotta: „ez a vers nem lett, nem lehetett volna meg, ha előtte nincs népdal és expresszió, verses vers és szóval mondó vers. Íme, a verses vers visszatértét nem is kell kivárni, mert mire megjósoltam, már el is következett” ( Nyugat, 1926. szept. 15., ill. Kortársak József Attiláról. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. I. 95. o.).

A „verses vers” ez esetben ütemhangsúlyos, akkortájt gyakran „magyarosnak” is nevezett ritmusú. A kétütemű, hét szótagú sorok következetesen 4/3 vagy 3/4 osztásúak, s a 3. szakasz kivételével mindig egybeesik a nyelvi- verstani és az értelmi nyomaték, azaz az ütem első szótagján van. A harmadik szakasz közli a lázadás lényegét, ezért is több az erős nyomaték az ütemek belsejében is (nem, ördög, embert).

 

17. József Attila: A Dunánál

minimum

optimum

Megjelenés: a Szép Szó különszámában

(A különszám címe: Mai magyarok régi magyarokról)

A vers műfaja:  óda

Az óda olyan költemény, amelyben szép eseményről, fenséges tárgyról ünnepélyes hangon beszél a költő.

SZERKEZET-GONDOLATMENET

1. rész

fő motívuma a Duna képe

s mindaz, ami a folyóról eszébe jut

a víz többletjelentése: az  idő  állandóan újuló áramlását érzékelteti

Vershelyzet:

  • a rakodópart lépcsőjéről szemlélt folyó látványával indul a vers - közvetlen környezet, külső látvány: a víz – a múltat, az idő állandó múlását jelzi
  • a nézelődés belső folyamatot indít

A folyó hullámai

Szemerkélő eső

A történelem

A múlt (kérdések formájában)

 

2. rész

Válaszok az 1. rész kérdéseire

  • a jelen emberének „százezer ős” tapasztalatát kell elsajátítania
  • az ősök küzdelmei hatnak a jelen emberének erőfeszítéseire
  • minden pillanatban benne van egész múltunk, sőt őseink múltja is

A MÚLT: A LÉLEK – A JELEN: A TEST

  • cselekedeteinkben a lelkileg kibogozhatatlan is ott lakozik

3. rész

  • A költemény hangja: ünnepélyes, emelkedett
  • Meghosszabbodott strófák (8 keresztrímű sor)
  • A mondatok gyakran átívelnek a következő sorba (enjambement)

 

 

Keletkezése: 1936-ban a Mai magyarok régi magyarokról című történelmi tanulmányokat tartalmazó antológia bevezetője volt a költemény.

Műfaja: gondolati költemény.

Hangneme: magasztos, ódai

I.:  1-4. versszak

 

–        Konkrét helyzetképből indít

–        A tűnődő szemlélődő költő szólal meg

–        A Duna látványa

–        A hullámok mozgása az emberi test munkában edzet izmai ritmusát, édesanyját, gyermekkorát a dülöngő temetőket idézi fel, egymásba mosódó hasonlatokkal
(gyermekkor, felnőttkor, időskor)

–        Cseperésző eső

–        Hosszú eső

–        Örök eső  a múlt „hullása”

–        A víz folyása  az idő múlása

II.: 1-2. versszak

–        Szinte teljes elszakadás a Duna-képétől

–        A múlta és a jelen viszonya

–        Az egyén és az emberiség történelmi múltjának viszonyát kutatja

–        Az egyénben tovább élnek az ősök mint egy öntudatra ébredve
(az én és az „ősök” kapcsolata)

–        A mai ember százezer ős tapasztalatából meríthet, az ősök küzdelmei csak a jelen emberének tevékenységében nyernek értelmet.

III.: 1-4. versszak

–        Apja, Anyja emlékét idézi fel hogy különféle származásukkal tiltakozzon a fajelmélet hazugságai ellen

–        Az egyéni létet leszűkíti az őssejtig majd kitágítja a végtelen világig (keleti filozófiák hatása → buddhizmus)

–        Az emberiség, a nemzet múltja

–        A Duna menti kis népek múltja

–        „Szelíd jövő”

–        Gyűlölködés helyett vállalni kell a közös történelmi múltat
(honfoglalás, Dózsa féle parasztháború)

–        A feladat: „s rendezni végre közös dolgainkat”

–        A Duna folyam a saját sorsán töprengő egyént ráébreszti:

  • Az idő múlására
  • Az egyén léte és a történelem által meghatározott  nemzetek létének összefüggéseire

–        A Duna menti népek összefogásának, kibékülésének szükségességét is hirdeti

Történelmi háttér:

–        Az ellenforradalmi rendszer nacionalista, soviniszta politikája a szomszéd népek közötti faji gyűlölködésre építette hatalmát

–        1936-után ez a hatalom már a fasiszta diktatúra formáit öltötte magára



 

18. Radnóti Miklós: Tétova óda (1943)

minimum

optimum

Radnóti szerelmi lírája – néhány korai versétől eltekintve- a Gyarmati Fannival kialakult mély és tartós, házassággal megpecsételt kapcsolatáról szól.

Ez a szerelem adott erőt a költőnek, hogy elviselje a fasizmus fenyegetését, mely 1933-tól kezdve egyre érezhetőbben felette lebegett.

Alaphangulatát a fáradtság határozza meg:

  • a vers végig halk, bensőséges vallomás, az esti csöndben suttogóra fogott beszéd
  • a test fáradt ↔ a szív és az elme éber

Műfaj-meghatározó cím, de nem a megszokott értelemben, hiszen a jelző (tétova) és a jelzett szó (óda) között ellentmondást érzünk.

↓                                    ↓

lassú

halk

bátortalan

eredetileg emelkedett, ünnepélyes hangvételű vallomás, melyet a régiek isteneikhez, majd királyaikhoz, hőseikhez zengtek

Kiindulás: hatalmas távlatú metaforikus kép („szerelmem rejtett csillagrendszere”)

  • a tétova jelzőre gondolatilag rímel a talán szó
  • 4. sor: egyetlen képben nem megragadható az érzés („De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét…”)
  • csupa mozgás, változás a beszélő lelkében élő érzelem

  • éles ellentét: „és néha meg olyan, oly biztos és örök, / mint kőben a megkövesült csigaház”= ÖSSZETETT JELKÉP
    1. az otthon
    2. a csiga belekövesült a kőbe (felesége az ő része lett)
    3. a végtelen tenger képe is felsejlik (érzése örök)
  • tágas, távlatos természeti kép: a kicsivel érzékelteti a nagyot (az éj „zizzenve röppenő kis álmokat vadász”)
  • folytatódó gondolatsor: a szerelem lelki biztonságot, a költői munka nélkülözhetetlen elemét is jelenti („óvó tekinteted érzem kezem felett”)
  • költői hitvallás (ars poetica) „…annyit érek én, amennyit ér a szó versemben…”
  • a legmegindítóbb vallomás: a tárgyak beszélnek helyette („A tárgyak összenéznek, és téged dicsérnek”)

Stíluseszközök, szóképek:

  • szinesztézia
  • idill, harmónia

Verselés, rímelés: hatos, olykor öt és feles jambusi sorok; keresztrímek

A Tétova óda szerelmes vers. A cím egy beszédmódbeli, magatartásbeli, stiláris elmozdulásra utal, a

hagyományos ódai hangtól némileg eltérő beszédpozíciót ígér.

Az óra retorikája nem sérül, a címben jelzett tétovaság a kifejezhetetlenség kétségeire vonatkozik és a

fenyegetettség is ott bujkál benne, a kimondatlan szorongás: „S talán lesz még időm, / hogy elmondjam

milyen, mikor jöttödre vár”.

A tűnődő, csendes beszédet az este kulisszái (díszletei) fogják körül: csend, fáradtság, az alvó kedves, azálmatlan töprengés, az elmondás kényszere. A vers első részét ellentételező, teljességet és kozmikusságot

kifejező motívumok uralják: a lét áradása, nyüzsgés, mozgás, változás, – csigaház, kő, stabilitás, öröklét,

biztonság, otthon.

A vers két szerkezeti egységre bontható. Az első (1-16. sor) rész tere általánosabb, a szerelem és a

mesterség körül forgó gondolatoknak megfelelően. A második egységbe a halál képeivel fordul a vers. A

17. sor fordulópont: az ellentétező, az elmondás problematikáját középpontba állító szerkesztésmódot egy

bensőségesebb, zártabb, harmonikus, ritmikusan előrehaladó rész váltja fel. Az óda itt az alvó kedveshez

fordul. A hang feloldódik.

Jambikus, keresztrímes forma (a 30. sorig). Az utolsó öt sorban a keresztrímek felbomlanak,

szabálytalanabbá válnak a versmondatok. A sorok 12 és 10 szótagúak.

 

19. Radnóti Miklós: Nem tudom…

minimum

optimum


- keletkezése: 1944 eleje
- ekkor már halálra ítélte őt a náci társadalom
- műfaja: óda, himnusz a hazához

- szerkezete: egy vallomásos, egy érvelő részből és egy fohászból áll
- a vallomásos rész:
- ellentéteket vonultat föl (fönt és lent, jelen és jövő, itthoni és
idegen, háború és béke, bűnös és ártatlan stb.)
- a pilóta csak a célpontot nézni, míg a költő az élet színterét látja        hazájában (idegen – itthoni)
- felsorolja, mi mindent jelent az ember életében a haza (személyesség)

- az érvelő rész:
- az alkotás és a nemzeti felemelkedés jelképe
- az ártatlanok nevében beszél

(„de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók…”)
- fohász:
- ódai hagyománynak megfelelően zárja a verset:

„Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.”


- az élet képei:

- a költő otthon érzi magát

- a felvillantott képekből összeáll az emberi élet egésze:

  • fölidézi szülőhelyét,
  • gyerekkora, ifjúsága és régi szerelmei színhelyét,
  • nagy példaképe: Vörösmarty Mihály

- elképzeli majdani sírját, ahol nyugodni fog

„…remélem, testem is majd e földbe süpped el”

- visszaemlékszik minden jóra

- térben és időben egyaránt feltárul a szülőföld minden kedvessége

- verselés: időmértékes verselés, jambikus lejtéssel


Az óda: ünnepélyes hangú, magasztos eszmét megéneklő lírai mű

vö.:

Kölcsey: Himnusz

Vörösmarty: Szózat

-          az egyik legszebb magyar vers a hazaszeretetről

-          Berzsenyi ódáinak és Arany 50-es években született verseinek gondolatai

-          a haza intim világként jelenik meg, összeforr az otthon fogalmával

-          egyéni élmények vegyülnek a tájelemekkel

-          első részben a hazafias reformkori ódákat idéző hangnemben szól a hazáról

-          már itt burkoltan megidézi Vörösmartyt: „bölcsőd az, s majdan sírod is”

-          a második egység egy kép kibontott elemzése

-          a táj felülről nem hordozza a lényeget, nem mutatja a fontos részleteket

-          a külső szemlélő számára pusztán az ország elmaradottsága szúr szemet

-          jellegzetes motívumok kiragadása: komondor, szöcske, Vörösmarty

-          a tájelemekből fokozatosan közelít rá az egyes emberekre, végül személyes élmények is megjelennek

-          az utolsó sorokban közéleti, nemzeti gondolatok kapnak helyt

-          Jónáshoz hasonlóan Radnóti kegyelmet kér „bűnös” nemzetünknek

-          Kölcsey Himnuszának hangnemében zárul a vers

a)   Milyen világot láttat a „Nem tudhatom…” lírai hőse?

b)   Miért mondhatjuk, hogy az ellentétek láncolatából építkezik ez a műalkotás?

c)   Hogyan viszonyul a versben beszélő a „tájék” és a „szülőhaza” nézőpontokhoz, a velük

kapcsolatos nézőpontváltásokhoz?

d)   Értelmezzük a „Nem tudhatom…” ünnepélyes jövő-képét!

e)   Mikor jellemző az elégikus hang?

f)   Hol találkozunk valóságábrázoló (= realisztikus) hanggal?

g)   Melyek a himnikus szárnyalás pillanatai?

h)   Mikor tör föl a versben beszélő ajkáról a vallásos fohász?

i)   Miért nevezhetjük imádságos könyörgésnek a verset záró sort?

j)   Melyik műfaj jegyei a meghatározóak a „Nem tudhatom…” esetében?    Igazoljuk tényekkel, érvekkel a feltevéseinket!

k)   Vizsgáljuk meg az életképekből szerveződő tabló többletjelentését a vers egészének a

jelentéssíkjaira tekintettel!

l)   Bizonyítsuk be, hogy fontos szerepe van az evokációnak Radnótinak ebben a versében!

m)   Elemezzük a „Nem tudhatom…” stílusképeit! Tárjuk fel ezeknek a mű egészében

megnyilvánuló kifejezéstöbbletét!

 

20. Radnóti Miklós: Erőltetett menet

minimum

optimum

 

Az Erőltetett menet (1944 szept.) már a bori lágerben született. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás és a megszabadító fáradt halálvágy hívása között vergődő ember drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll.

Az első rész a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelkiállapotát jeleníti meg. Az otthon őket váró asszony és a halál elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. A második mondatban a romba dőlt otthonok látomása szétzúzza a reményeket. A költemény első fele egyértelműen megadás, a halál melletti érvelés. Az egész részt erős ellentétek tarkítják. . Az idill egyes elemei visszautalnak a pusztulás látomásának mozzanataira, másrészt az egész idill feltételezett. Az idill felidézése a visszatérés vágyát fejezi ki. .A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idéznék. Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon rájuk váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejező mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi. Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz.

A költemény második fele érvelés: ez a rész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A szép halálról az első részben is szó esett, a másodikban pedig közvetetten van jelen: a döntés, a fölkelek�, melynek kimondását emberi, baráti szótól várja a költő.

 

A vers időmértékes.


 

Bor település mellett, Szerbiában, munkaszolgálatosként, a halál árnyékában született mű. A cím a

konkrét élethelyzetre utal: a visszavonuló németek erőltetett menetben hajtották nyugat felé a

munkaszolgálatosokat.

Önmagát, sorsát kívülről szemlélő lírai én jelenik meg. Az erős felütés (Bolond) és az egyes szám 3.

személy használata jelzi: szánalommal tekint a bizakodókra. Illúzióktól mentes, objektív képet akar adni a

menet rabjainak külső helyzetéről és belső lélekállapotáról.

Két, egymással szembenálló részből, érvek és ellenérvek sorából épül fel a vers. Az ellentétes érzelmek

közt vergődő ember belső világa tárul fel. A fáradt, beletörődő halálvárás (1–10. sor) és az élethez való

ragaszkodás (11–20. sor) kettőssége jelenik meg.

I.

A változtathatatlanba való belenyugvás, a megadás, a halál mellett érvel. A rabok helyzetét tömören, egyegy expresszív kifejezésbe sűrítve jeleníti meg („vándorló fájdalom mozdít bokát és térdet”). Az emberek

reménykedő létállapotát értelmetlen eszelősségnek látja (Bolond), ezt a minősítést indokolja, magyarázza

a 2. mondatban: nincs hova hazatérni, nincs szép halál. A romba dőlt otthonok képe víziószerűen jelenik

meg. A tárgyi világ megszemélyesítése, a holt anya pusztulása az emberi életek veszélyeztetettségét fejezi

ki. A mindent átható elemi rémületet szürrealisztikus szinesztézia érzékelteti („félelemtől bolyhos a honni

éjszaka”).

II.

Érzelmi, hangulati fordulópontot jelez a felkiáltás („Ó, hogyha hinni tudnám”). A túlélés, a visszatérés, az

idill vágya szólal meg. Az idill hagyományos toposzai villannak fel (otthonba visszatérni, álmodozni,

asszonyra várni stb.). Megváltozik, személyesebbé válik a beszédmód: az eltávolító egyes szám 3.

személy helyett közvetlenül első személyben nyilatkozik meg. A feltételes módú igealakok azonban

jelzik, csak vágyakról, ábrándokról van szó. Az élet melletti érvelést egy szürrealisztikus kép zárja le. Az

emlékek, az idill képei ellenpontozzák a komor jelent, s egyben előkészítik a belső vitát lezáró döntést:

„fölkelek!”

Az első részre hangsúlyozott megformáltság jellemző: az ellentétek, archaizmusok (földre rogyván–

felkél), szokatlan jelzők (vándorló fájdalom), szürrealisztikus képek (perzselt szél), alliterációk komor

ünnepélyességet sugallnak. A második részt az idill irodalmi motívumai, atmoszférateremtő jelzői szövik

át.Versforma: 14 és 13 szótagos nibelungizált alexandrin. A sorközepi metszetet a nyomdaképben hosszabb

szóköz jelzi. A szünet megzökkenti a sorokat, így az íráskép is a menetelők botladozó lépéseinek ritmusát

idézi, és konkrétan utal egy versre: Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden c. alkotására.

Ebben az esetben a versformának, illetve – meglehetősen szokatlanul – az írásképnek van evokatív

(megidéző) szerep

20. Radnóti Miklós: Erőltetett menet

minimum

optimum

 

Az Erőltetett menet (1944 szept.) már a bori lágerben született. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás és a megszabadító fáradt halálvágy hívása között vergődő ember drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll.

Az első rész a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelkiállapotát jeleníti meg. Az otthon őket váró asszony és a halál elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. A második mondatban a romba dőlt otthonok látomása szétzúzza a reményeket. A költemény első fele egyértelműen megadás, a halál melletti érvelés. Az egész részt erős ellentétek tarkítják. . Az idill egyes elemei visszautalnak a pusztulás látomásának mozzanataira, másrészt az egész idill feltételezett. Az idill felidézése a visszatérés vágyát fejezi ki. .A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idéznék. Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon rájuk váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejező mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi. Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz.

A költemény második fele érvelés: ez a rész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A szép halálról az első részben is szó esett, a másodikban pedig közvetetten van jelen: a döntés, a fölkelek�, melynek kimondását emberi, baráti szótól várja a költő.

 

A vers időmértékes.


 

Bor település mellett, Szerbiában, munkaszolgálatosként, a halál árnyékában született mű. A cím a

konkrét élethelyzetre utal: a visszavonuló németek erőltetett menetben hajtották nyugat felé a

munkaszolgálatosokat.

Önmagát, sorsát kívülről szemlélő lírai én jelenik meg. Az erős felütés (Bolond) és az egyes szám 3.

személy használata jelzi: szánalommal tekint a bizakodókra. Illúzióktól mentes, objektív képet akar adni a

menet rabjainak külső helyzetéről és belső lélekállapotáról.

Két, egymással szembenálló részből, érvek és ellenérvek sorából épül fel a vers. Az ellentétes érzelmek

közt vergődő ember belső világa tárul fel. A fáradt, beletörődő halálvárás (1–10. sor) és az élethez való

ragaszkodás (11–20. sor) kettőssége jelenik meg.

I.

A változtathatatlanba való belenyugvás, a megadás, a halál mellett érvel. A rabok helyzetét tömören, egyegy expresszív kifejezésbe sűrítve jeleníti meg („vándorló fájdalom mozdít bokát és térdet”). Az emberek

reménykedő létállapotát értelmetlen eszelősségnek látja (Bolond), ezt a minősítést indokolja, magyarázza

a 2. mondatban: nincs hova hazatérni, nincs szép halál. A romba dőlt otthonok képe víziószerűen jelenik

meg. A tárgyi világ megszemélyesítése, a holt anya pusztulása az emberi életek veszélyeztetettségét fejezi

ki. A mindent átható elemi rémületet szürrealisztikus szinesztézia érzékelteti („félelemtől bolyhos a honni

éjszaka”).

II.

Érzelmi, hangulati fordulópontot jelez a felkiáltás („Ó, hogyha hinni tudnám”). A túlélés, a visszatérés, az

idill vágya szólal meg. Az idill hagyományos toposzai villannak fel (otthonba visszatérni, álmodozni,

asszonyra várni stb.). Megváltozik, személyesebbé válik a beszédmód: az eltávolító egyes szám 3.

személy helyett közvetlenül első személyben nyilatkozik meg. A feltételes módú igealakok azonban

jelzik, csak vágyakról, ábrándokról van szó. Az élet melletti érvelést egy szürrealisztikus kép zárja le. Az

emlékek, az idill képei ellenpontozzák a komor jelent, s egyben előkészítik a belső vitát lezáró döntést:

„fölkelek!”

Az első részre hangsúlyozott megformáltság jellemző: az ellentétek, archaizmusok (földre rogyván–

felkél), szokatlan jelzők (vándorló fájdalom), szürrealisztikus képek (perzselt szél), alliterációk komor

ünnepélyességet sugallnak. A második részt az idill irodalmi motívumai, atmoszférateremtő jelzői szövik

át.Versforma: 14 és 13 szótagos nibelungizált alexandrin. A sorközepi metszetet a nyomdaképben hosszabb

szóköz jelzi. A szünet megzökkenti a sorokat, így az íráskép is a menetelők botladozó lépéseinek ritmusát

idézi, és konkrétan utal egy versre: Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden c. alkotására.

Ebben az esetben a versformának, illetve – meglehetősen szokatlanul – az írásképnek van evokatív

(megidéző) szerep

 

21. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

minimum

optimum

1945 után, az oroszok bevonulásával és segítségével fokozatos kiépült a kommunista diktatúra Magyarországon, a rendszer velejárója a terror, politikai tisztogatások, propaganda és a cenzúra. Illyés Gyula ebben a politikai környezetben írta meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét, melynek alapgondolata, hogy a zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes.

A vers egyetlen hosszú versmondat, 200 soron, 50 négysoros strófán keresztül tart.
A költemény rokonverse Pauld Éluard Szabadság című verse, ami a mindenhol jelenlévő szabadság fogalmát állítja középpontba, Illyés ennek az ellentétét, a zsarnokságot mutatja meg mindenben.
Illyés versében a sornak négy rövid sorból álló versszak felel meg, s az ismétléshez sem merev szabályossággal ragaszkodik.

Ezt a formai szerkezeti mintát litániának nevezzük, ami egy keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése.

A litánia szerkezetéből következő sajátosság a monotónia, ami a kifejezés plasztikusságát szolgáló eszköz a versben: a rendszer, a zsarnokság végzetes egyöntetűségét, a külön utak lehetetlenségét fejezi ki.
A sokszorosan összetett versmondat alapmondata a vers indítása:

„Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van.”

A vers további részében azt sorolja gazdag részletességgel, hogy mi mindenben van zsarnokság azon túl is, ami a köztudatban hozzátartozik a zsarnokság fogalomköréhez.

A vers első szakaszaiban folyamatosan érzékelteti a szöveg: a zsarnokság nem merül ki a tudottban, sokkal aljasabb formája ez a társadalmi létezésnek.

Az 1-14. szakasz az általános zsarnokságképet és annak 20. századi sajátosságait sorolja.
A 14. szakaszban megindul a változás, a zsarnokság terrorisztikus megnyilvánulási formáiról áttérve a művészetben való megnyilvánulására. A művészetre utal a „zene” , majd a „kőszobor”, a „festmény”, amelyek egyaránt a vezérek dicsőségét hivatottak reprezentálni.
A 17. szakaszban általánosít, a következő körkép a mindennapok életébe, a legszemélyesebb magánéletbe, a gondolatokba is kiiktatatlanul beszivárgó zsarnokságot mutatja fel. A vers igehasználata szemléletesen fejezi ki a zsarnokság személytelen társadalmi általánosságát és a legszemélyesebb sorsba való könyörtelen behatolását.”Belőled bűzlik árad, magad is zsarnokság vagy…”
A 19. szakasztól kezdve fokozatosan szaporodik a kettős jelentéskörű tegező forma. Kettős, mert ez a „te” egyrészt a vers minden olvasója, másrészt maga a lírai én, még tágabb értelemben pedig a zsarnoki rendszer minden állampolgára.
A verset a költői túlzás jellemzi, ami az ellenállás lehetetlenségét fejezi ki.

A vers időszemlélete: a vers jelen időben íródott („van”), hiányzik a jövő idő, nem foglalkozik a jövő idővel, hiszen aki élt zsarnokságban soha nem törölheti ki a múltjából,a „belsejéből”.
A verset 1950-ben írta. 1965. november 2-án jelent meg az Irodalmi Újságban, a következő hazai publikálásra csak a költő halála után került sor. Ennek oka a mű „ellenforradalmi „hangvétele, később Illyés nem engedélyezte, hogy kiadják az 1956-os FORRADALOM hatására nemzetközi hírűvé vált a költeményt.

I. Történelmi háttér

  • sok olyan vers van a magyar irodalomban, amelyet egy eseményhez kötünk (pl. ’48. márc. 15. – Petőfi: Nemzeti dal) → 1956-hoz köthető ez a vers
  • 1950-ben, a letartóztatások, bebörtönzések és kivégzések idején írta → nem jelenhetett meg
  • a sajtóban csak az 1956. nov. 2-án jel. meg. A verset ezután ismét tilalom alá helyezték, és csak 1988-ban láthatott napvilágot Illyés gyűjteményes kötetében. 1956-ban azonban ismertté vált, s az emberek titokban másolgatták, terjesztették. Nyugatra szakadt hazánkfiai is kiadták, hanglemezen és magnószalagon hallgatták a költő saját elmondásában

II. Szerkezet

  • rendkívül tudatosan megszerkesztett egyetlen mondat
  • ~ Bolero: ismétlődő, állandóan fokozódó, oszcilláló ritmus → sokkoló hatás
  • grammatikailag: várjuk a nemcsak – hanem, is kötőszóhármast, de a hanem, is elmarad → nincs vége a zsarnokságnak; makacsul visszatér → sosem jutunk el a zsarnokság lényegéig
  • jelentéstanilag: túlbeszélés, mintha nem lenne értelme → az intonáció is sokkoló hatású
  • feszültség: látszólag rendezett, nyugodt forma
    • népdalszerű
    • 4 soros rövid versszakok
    • szinte túlságosan egyszerű rímek (önmagukkal rímelő szavak), páros rímek
    • versdallam → zeneiség/fokozódó elemek
    • a modern művészet társítja a hagyományosat az újjal
    • enjambemant → indaszerű, folytonosság érzése + ismétlődés → ezek adják a vers formáját
    • pontos vessző → eddig egy szerkezeti egység, kis megkönnyebbülést ad, „levegővétel”

III. Értelmezés

  • a zsarnokság jelképe a rács → börtön, szabadsághiány → MINDEN zsarnokságra jell.
  • a XX. sz.-i diktatúrák nem csak rabbá, hanem közreműködővé is tesznek  → jogállamiság látszata
  • a rács megjelenik az emberen: arcon, sikolyban → az ember maga lesz a börtön, mert más amit kifelé mutat és más, amit magába fojt
  • a könnyet, a jajt, a fájdalmat, rémületet elfojtjuk magunkba, eltakarja a rács, és kifelé mutatjuk, hogy boldogok vagyunk → ott van a tapsban, éljenben
  • az éjszaka fekete gépkocsizaja: Rákosi fekete autói, amik eltüntették a nem együttműködő embereket
  • „mert zsarnokság ott van…” → összegzés
    • mindenható, mindenhol ott van → Isten? ő az emberi-isteni kapcsolatot az erkölcs alapján teremti
    • most egy új isten egy új világot teremt → az erkölcstelenség rendjét
    • ebben a új világrendben létezel és közreműködsz, azonosulsz → a börtönön túl is börtön van, a látszólag szabadban is ott van a zsarnokság
    • beszűrődik a létbe, a lélekbe, megfertőzi a tisztát, mint valamilyen betegség
    • → világegészt betöltő zsarnokság → mikro- és makrokozmoszban → világméretű börtön
    • rács helyett határsáv és aknamező → ugyanolyan börtön, ahonnan nem lehet megszökni
    • a zs. az egész világot parancsszerűen működő rendszerré akarja alakítani → Örkény: Tóték → mintha az egész világ dobozolássá válna → az ember elveszti alkotómunkáját → csak látszólag teheti, valójában nem önmagát, hanem a zs.-ot fejezi ki

 

  • a vers szövegében változik:
    • eddig: van → létige; most: kérdez, szól, kémlel → cselekvő ige
    • → aktivizálódik → teljes azonosulás → az ember bármit tesz is, az nem ő, hanem a zs.
    • → az ember és a világegyetem egy önműködő, önmagát újrateremtő gépezet lesz
    • az azonosulás miatt, az ember bármit tesz, a zs.-ot teremti újra
    • a világbörtönben mindenki rab és őr → „fogoly vagy, s egyben foglár”, hiszen azonosultál a zsarnoksággal
    • a mű csúcspontja a zsarnokság mélypontja lesz: „magad is zsarnokság vagy” → ennél mélyebbre már nem süllyedhet az ember

 

  • zárlat:
    • értelmező kötőszó: mert
    • mintha megállna az idő, nincs értelme múltról és jövőről beszélni, hiszen az új nemzedék is ugyanolyan lesz, mint a mostani → újrateremtődik, „gyermeked neki nemzed”
    • a totális zsarnokság attól döbbenetes, hogy úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, és a múlt is: „ő mondja meg, ki voltál” → ezt láthatjuk Kreónnál is, ő ítélkezik a testvérek felett, holott ez már Isten dolga volna
    • kulcsszó: hiába
    • a verset tekinthetjük jóslatnak, próféciának is → előzményei Ady, Kölcsey + a Biblia
    • negatív világképet vetít elénk
    • csak addig tarthatjuk jóslatnak, amíg még nem következett be, és amíg még maradnak emberek, akik értik az üzenetét
    • A Rákosi-rendszer hűen tükrözi az Illyés által lefestett zsarnokságot
    • addig kell cselekedni, amíg még marad emberi tartás → ’56 világtörténelmi esemény is → elutasítja a világuralomra törő kommunizmust, sztálinizmust

 

 

 

 

 

 

 

 

22. Örkény István

minimum

optimum

Örkény István művészetének sajátosságai
Az abszurdról elsősorban Karinthy Frigyes művei jutnak eszünkbe. A "minden másképp van" Karinthy egyik nagy felfedezése. Gondolkodásmódja, világlátása, humora szokatlan volt a magyar prózában. Ma pedig már lehetetlen eldönteni, hogy Karinthyra mennyiben hatott a budapesti vicc, a nagyvárossá fejlődő hely hangulata, s mennyiben formálta ezt ő maga. Örkény István (1912 - 1979) írásaiban a Karinthy-örökség is tovább él. Az egyperces novellák új műfajt teremtettek a hatvanas években, akárcsak Karinthy az irodalmi paródiáival, az Így írtik tivel. Az egypercesek logikája is abszurd, a viccekre emlékeztetnek. A vicc a XX. század különös "népművészeti" terméke: szájhagyomány útján terjednek, s közérdekű történéseket, viszonyokat villantanak fel.

Egypercesek
Maga a műfaj és elnevezése is Örkény Istvántól származik. Az ’egyperces’ jelző a mű terjedelmére utal: egyetlen perc alatt elolvasható. Terjedelme néhány sorostól a 2-3 oldal hosszúságúig változhat. Ezek a művek parabolisztikus, ironikus és groteszk jelleggel bírnak. A Használati utasítás arra is felhívja a figyelmet, hogy e művek, rövidségük ellenére is teljes értékű írások, amelyeknél fontos a címadás. Az egypercesekben több jelentésréteg épül egymásra, s ezáltal nem biztos, hogy az olvasó könnyen vagy egyből megérti a mű mondanivalóját. Ekkor ajánlott újraolvasni a művet. Az egyperces novella műfajának lényegi vonása, hogy az író csak a legszükségesebbet közli, így a mű értelmezése az olvasó képzeletének maximumát várja el. Megjegyzés: Az egyperces nem vicc, ahogy a többiek sem anekdoták, de e műfajok hatottak az új típus kialakulására.

Groteszk: az olasz grotte (barlang) szóból származik. A komikum egyik formája. Szélsőségesen össze nem illő elemeket társít, nevetséges és borzongató hatást elérve.Diszharmónia áll fenn a groteszk művekben. A groteszk sosem merev, mindig nyitott.
Abszurd: a latin absurdus (süket) szóból származik. Különbözik a groteszktől. Itt is szélsőségesen össze nem illő elemek társulnak, de az abszurd a világot tagadja amit bemutat, az emberi lét kilátástalanságát mutatja. 

(Olyan uralkodó, a XX. századot átható "tünet" az abszurd, mint amilyen a romantika idején a melankólia volt. Az abszurd azonban nem irodalmi irányzat, áramlat, inkább szemléletmód, a világra való rálátás "szögét" jellemzi, stíluselemként létezik.A groteszk ugyanakkor esztétikai minőség és stílusárnyalat egyszerre. Mint esztétikai minőség: általában valamilyen torz, rút tulajdonság kifejezője. Stílusárnyalatként: félelmet keltő; komikus és tragikus elemeket ötvöző ábrázolási mód (pl.: Gogol, Karinthy, Hašek). Az abszurd a latin absurdus szóból származik, amely kellemetlent, ésszerűtlent jelent. Az abszurd ábrázolásban "hihetetlen" jelenségek tanúi leszünk, felborul a hétköznapi logika, de a logikai konvenciók kicsorbulásával párhuzamosan új, más logikai rend épül.)

Örkény István néhány fontosabb egyperces novellája: Használati utasítás; Arról, hogy mi a groteszk; In memoriam dr. K. H. G.; Mindig van remény; Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!; Apróhirdetés; Az autóvezető; Mi mindent kell tudni; Nászutasok a légypapíron; Tanuljunk idegen nyelveket!; Budapest; Az élet értelme.

In memoriam dr. K. H. G.
Egy tanult ember (egy tanár) próbálna beszélgetni egy tudatlannal (német őr), aki szégyenében lelőtte. (A tanár „nagyon szeretett olvasni”, az őr pedig „paprikavörös lett”, mielőtt gyilkolt.). A mű egy rövid párbeszéd, melyben a doktor úr a kultúra értékeiről próbál beszélni az őrrel, aki nyilvánvalóan tudatlan, műveletlen, s egyetlen tudása a gyilkolás. Ez az egy perces utal a két embertípusra: művelt, kultúrált és az erőszakos, gyilkos. Az elbeszélés nemcsak két konkrét személy ellentétét fejezi ki, hanem rajtuk keresztül a német kultúra és a német barbárság kettőségét is. Megjegyzés: A monogram K. Havas Géza (1905-1945) kritikus, újságíró nevét rejti, aki koncentrációs táborban halt meg.

 

23. Pilinszky János

minimum

optimum

Pilinszky János (1921 – 1981)

  • Budapesten született
  • apja Pilinszky János, anyja Baitz Veronika
  • nevelésében nagy szerepet játszottak nagynénjei
  • a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett
  • először jogot hallgatott, majd magyar és olasz irodalmat, művészettörténetet, de diplomát nem szerzett
  • doktori disszertációja megsemmisült a háború során, így bölcsészkari vizsgáit nem tehette le
  • 1941–44 között az Élet c. folyóirat segédszerkesztője
  • 1938 óta jelennek meg versei különböző napilapokban
  • 1944 őszén hívták be katonának, a koncentrációs táborok megrendítő hatással voltak rá
  • első verseskötete 1946-ban jelent meg: Trapéz és korlát
  • 1947-ben Baumgarten-díjat nyert
  • 1947–48-ban Rómában töltött néhány hónapot
  • 1955-ben feleségül vette Márkus Annát, de néhány hónap után megromlott a házasságuk
  • 1957-től az Új Ember c. katolikus hetilap munkatársa
  • 12 év termését foglalja össze a Harmadnapon (1959) c. kötete
  • a hatvanas évektől gyakran utazgatott – Anglia, Amerika, Párizs
  • az 1964-es Rekviem c. kiadványában két új műfaj jelent meg: a Rekviem filmnovella és a Sötét mennyország oratórikus alkotás
  • első korszakának lezárása a Nagyvárosi ikonok (1970) c. nagysikerű kötet
  • 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott
  • a hetvenes években sok verset írt; kötetei: Szálkák (1972)Végkifejlet (1974)Kráter (1976)
  • nagy tervei voltak az utolsó éveiben: önéletrajzi regényt akart írni, filmet rendezni
  • 1980-ban házasságot kötött Ingrid Ficheux-val
  • váratlanul halt meg 1981-ben

Harbach 1944 (1946)

  • a koncentrációs táborokban látott szenvedéseket idézi fel – ez a vers alapképe
  • a dolgozó rabokat igásállatokhoz hasonlítja
  • van valami személyes a versben, mintha a költő ott lenne, ismerné a rabokat
  • a látvány és látomás összekapcsolódik
  • az egész világ terhe a rabokra zúdul
  • ők a borzalmat, a szenvedést jelenítik meg, a tárgyak menekülnek előlük

Az olvasott Pilinszky-versek közül melyik fogott meg legerőteljesebben? Miért?

1.) A gyermekkori vakációkat a nagynénje által vezetett leányátnevelő intézetben töltötte. Itt tanulta meg a minden emberi jelenséggel szembeni alázatot és megértést.

2.) Másik nagynénje betegsége folytán felnőtt korában sem tudott normálisan beszélni. Tőle tanulta meg a locsogás elvetését, a megszólalás, az artikuláció lelki és fizikai gyötrelmét, de egyúttal fegyelmét is.

3.) A koncentrációs tábor élménye. Pilinszky a század botrányának nevezte a megsemmisítő táborok létrejöttét. Egész életében nem szabadult ettől az élménytől.

Stílusa, nyelve:

Költészetének hatása részben nyelvének rendkívüli tömörségével, s ebből fakadó művészi erejével magyarázható. A nyelv mint filozófiai és művészi probléma a XX. században került előtérbe. Ennek társadalmi–politikai okát George Steiner abban látja, hogy az a nyelv, mely képes volt közvetíteni és hitelesíteni az embertelenséget, az szükségképpen kompromittálódott és alkalmatlan az ellenkezője hirdetésére. Adorno szerint Auschwitz után nem lehet verset írni. A század költészetében a nyelvprobléma kihívására két válasz születik. Az egyik a locsogás, mely a posztmodern szövegalkotásban teljesedett ki, a másik a költészetnek a csönd, az elhallgatás felé való közelítése. Ezeken túl Pilinszky törekvése, hogy megtisztítsa a szavakat a rájuk rakódott irodalmi asszociációktól, felidéző voltuktól, s helyette a szavak megnevező funkciója kerüljön előtérbe.

 

Költészetének korszakai:

1.) Az egzisztencializmus problémaköre, a magány, a jéghideg űr motívuma, mely József Attila kései költészetével mutat rokonságot. 1946. – Trapéz és korlát című kötet.

2.) A megváltatlan ember tragikuma, a szenvedéstörténet és a lágerélmény egymásbajátszása. 1959. – Harmadnapon; 1970. – Nagyvárosi ikonok

3.) A megváltott ember gondolata, katolicizmusának felerősödése. 1972. – Szálkák; 1974. – Végkifejlet; 1976. – Kráter

 

 

24. Weöres Sándor: Majomország

  • minimum
  • optimum

Majmok a költészet világában?

Igen! Mert a költészet – és általában a művészet – nem tűr korlátokat, előítéleteket, nincsenek kötelező „illemszabályai”.

  1. a ~ úgy indul, mint valami bolondos, vicces csalimese;
  2. a humor forrása egy furcsa nyelvi játék: sose látott, sose hallott összetett szavak felsorakoztatása a közismert (majomkenyér) mintára
  3. játék ez a javából:

-          ötletes

-          szellemes

-          könnyed

-          mulatságos

  1. a nyelvi kifejezésmód, a szavak, a mondatok szintjén - ha nem is éppen illedelmes, de minden esetre szórakoztató és alapjában véve ártatlan - játéknak látszik az egész.
  2. verselése:

ütemhangsúlyos: ratatata ratatata ratatata ratatata

+ l l l / + l l l /

+ l l l / ++++

 

++ hangsúlyos szótag

I hangsúlytalan szótag

 

időmértékes: táti / táti / táti / táti ; táti / táti / táti / tá

 

*trocheusi nyolcasok és hetesek

- U / - U / - U / - U /

- U / - U / - U / -

 

  1. Ez a kihegyezett, túlszabályozott – ún. ütemkapcsoló – ritmizálás azonban már több, mint játék!
  2. A vers közepe táján egyszer csak azt vesszük észre, hogy monoton hetykeségével, ostoba zakatolásával egyre nyugtalanítóbbá, idegesítőbbé válik.
  3. A „mulatságos” majommese hátborzongató rémlátásba (groteszk) csap át → a vers a személyi kultusz, a dogmatikus kilengések időszakában keletkezett = SZATIRIKUS GÚNYKÉP

 

Majom a költészetben?

Igen, ha a játékból gondolat, a meséből valóság, a torzképből igazság bontakozik ki.

-          több olyan verset és más műfajhoz tartozó művet ismerünk a népköltészetből és a műköltészetből, amely valamilyen mesés országba visz bennünket, pl.:

-          az Óperenciás tengeren is túl,

-          a Biblia Kánaánja,

-          a terülj, terülj, asztalkám,             }        utópia / sci-fi

-          Tündérország,

-          Eldorádó

 

  1. W. S. Majomország c. verse Petőfi Okatootáia c. versének szatirikus modorában szólal meg.

Úgy tesz, mintha egy vonzó helyre kalauzolna, közben gúnyképet fest.

Petőfi: Okatootáia

W. S.: Majomország

-          Magyarország szatírája

-          p. kigúnyolja a műveletlenséget, a paraszt-nemes ellentétet, a költőellenességet = IRONIKUSAN SZÍNLEL

 

-          egyszerű nyelvi trükkel átjátssza világunkat az állatvilágba

-          J. Swift is ezt teszi a Gulliverben

ÁLNAIVAN MESÉL MAJOMORSZÁGRÓL

 

-          W. módszere: a 20. sz. diktatúráinak intézményét és életformáját vázolja (mely épp úgy lehet fasiszta, mint bolsevista rendszer), és ennek minden részletéhez hozzáragasztja a majom szót

a címmel együtt 34-szer fordul elő a versben,

ebből csupán kettő ragtalan vagy birtokjellel ellátott főnév

-          hogy a 34-szeres szóhalmozás mindvégig természetesnek hat, annak részben az a nyitja, hogy W. közéjük csempész néhány valóban létező szóösszetételt, illetve fogalmat is (majomkenyér, majomkéz, majomarc) – alliteráció, figura etymologica: „győzve győz a győzhetetlen / győzedelmes majomész”

-          a szójátékok is a nyelvi hitelességet szolgálják

-          pontos műfaji meghatározás: groteszk dal

A groteszk fő jellemzője, hogy nevetségesnek tünteti fel a rémítőt, a félelmetest.

Főként olyan társadalmi viszonyok közt virágzik, amelyekben a mindent befolyása alatt tartó hatalom már megrendült vagy átalakult, és szörnyarca nem félelmet kelt az emberekben, hanem nevetésre ingerli őket.

 

 

25. Kertész Imre: Sorstalanság

minimum

optimum

  • Kertész Imre hírnevét az 1975-ben megjelent, 2002-ben Nobel-díjjal jutalmazott Sorstalanság c. regény alapozta meg.

 

A Sorstalanság tárgyát tekintve holokauszt regény, cselekménye könnyen kivonatolható.                                                                      ↓
Egy magyar zsidó kamasz fiú számol be deportálásának történetéről, sajátos tétován, szembetűnő körülményességgel. A megrendítő erejű történet történelmi vádirat a feledés ellen. Ez a tömör tartalmi összefoglalás azonban nem tükrözi a regény valódi értékeit, ami az irodalmi megformáltság összetettsége, amit elsősorban a sajátos helyzetű, stílusú nyelvű elbeszélő magszólaltatásával ér el Kertész Imre.
Műfaja értelmezése: 1. köznapi kalandregény

2. önéletrajzi regény

3. nevelődési regény

 

A regényt műfaji szempontból az önéletrajzi és a nevelődés regény ötvözetének tekinthetjük. Köves Gyuri első személyben emlékezik vissza a vele történtekre. Vagyis az elbeszélő és az események átélője egy és ugyanaz. Életének alakulása egyfajta fejlődési út formáját ölti, amely az ifjúkori idealizmustól és ábrándozástól a felnőttkor érett józanságához és gyakorlatiasságához vezet. Jellemző, hogy a világot és az életet mint tapasztalatok gyűjteményét, mint iskolát ábrázolja, amelyet mindenkinek ki kell járnia, és amely mindenkit elvezet a bölcs belenyugvással kísért kijózanodásig. A főhős életének alakulása ugyanakkor szorosan összekapcsolódik a világ átrendeződésének tapasztalatával, és a világgal együtt átformálódik. Köves Gyurinak a koncentrációs tábor „rendjéhez” kell igazodnia. A tanulás folyamata azért kap ironikus felhangot, mert a kamasz a regényben nem az európai kultúra sok évszázados humánus értékeit ismeri meg és sajátítja el, hanem Auschwitz világának szabályait, a humánus értékekkel való brutális szakítás szabályrendszerét. Ebben a világban a gyilkolás és a túlélés stratégiái kapnak hangsúlyt és szerepet.

 

A mű szerkezeti szempontból 9 fejezetből áll, amelyek között szimmetriák és egyéb kapcsolatok fedezhetők fel. Tartalmuk a következő:

1. részben bemutatja a családot az apa munkatáborba jutásakor.

A 2. rész a 15 éves fiú önállósulásának, öneszmélésének kezdete.

A 3. rész a zsidók begyűjtése.

A 4. részben az útról olvashatunk, mely a téglagyárból Auschwitz-be vezet.

5. rész a rablét és a tábori élet tapasztalatai Buchenwaldban, Zeitzben.

A 6. rész a munkavégzésről, a fizikai leépülésről szól.

7. rész a mélypont, lelki és testi betegség, tetvesedés.

A 8. rész a lábadozás, felszabadulás fejezete.

9. részben hazaút és a történetek értelmezése.

A regény címe utal az ember helyzetére. Jelentései:

1.      Egy naplójegyzet szerint az a sorstalanság, ha a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként, a saját –viszonylagos- szabadságunkból következő szükségszerűség helyett.

2.      A fiút nem nevelték vallásosan, nincs zsidó sorstudata, mégis sorstalanul viselnie kell ezt.

3.      Az Auschwitz-t megjárt személyiség visszagondolva tábori önmagára emlékezéseiben idegenként látja viszont önmagát, ugyanakkor új helyzetében sem találja helyét, tehát sorstalan.

4.      A főhős Auschwitz előtt is, után is nem több, mint egy tárgy amelyről mások, a társadalom bizonyos szereplői döntenek, ezért sorstalan.

A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya

Hogyan alakul át a személyisége?

Auschwitzba érkezésekor még szabad embernek érzi magát, a már ottlévőket látja fegyenceknek, raboknak, zsidóknak. Még imponál neki a tábor rendezettsége. A zsidósághoz és a magyarsághoz való viszonya a továbbiakban is kérdéses marad. Buchenwaldban pedig a magyarsága miatt éri meg-különböztetés. A hovatartozás problematikáját elhomályosítják a fiziológiás szükségletek, az éhség, fáradtság, gyengeség.

A főhős a saját nevét soha nem mondja vissza. Az elbeszélő a koncentrációs tábor világát gyermekien naiv távlatból mutatja be. A jelen idejű elbeszéléssel éri el az író, hogy az olvasó is fokozatosan tapasztalja meg azt a világot, és így semlegesíti az utólagos ideológiai megfontolásokat. (Nem érzékeli a veszélyt, imponál a rend, azt hiszi, hogy németországi munka egy értelmesebb életet hozhat, csak később döbben rá a végveszélyre).

A regény stílusának sajátosságát az adja, hogy megnyilatkozásából hiányzik az érzelmi indíttatás, távolságtartása azzal is magyarázható, hogy szülei válása, átmeneti intézeti neveltetése védekezést alakított ki személyiségében, az érzelmi kötődéssel szemben. Nem természetes a tartozás sem a családhoz, sem a közösségekhez. Ezzel az életúttal elveszik Gyuritól a döntés jogát, és a címül szolgáló sorstalanság lényegét ebben látja az író.

A főhőst a biztos halál tudatában váratlanul éri a csodaszerű megmenekülés, ugyanúgy váratlanul mint az elhurcolás. A legmegrendítőbb pillanat az, mikor szinte honvágyat érez a tábor szabályos rendje iránt. A legfőbb tapasztalat a megérkezés után az, hogy a visszatérők és az itthon maradottak között kölcsönös az értetlenség. Gyuri számára elfogadhatatlan a felejtés.

 

  • 2005-ben Koltay Gábor filmet készít belőle
  • 2002október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Stockholmban. Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet