minimum |
optimum |
Indulás, működés: 1908-1941
Elődei:
Célkitűzés: új, korszerű műveltség
A névválasztás: a nyugat-európai országok szellemi értékeire utal
Főszerkesztője és kritikusa: Ignotus „Az irodalomnak egyetlen kötelessége van, az, hogy művészi legyen.”
Szerkesztője:
Osvát Ernő (Magyar Hírlap, A Hét, Magyar Kritika) és Fenyő Miksa
Vezetői: Móricz (30-as évek eleje), majd Babits (30-as évek közepétől)
Szellemi örökségének folytatója: Illyés Gyula (Magyar Csillag) – 1944-ig
Három jelentős írónemzedék indulása és kibontakozása fűződik a folyóirathoz.
Az első nemzedékhez tartozik:
|
1905 – Ady: Új versek (=korszakindító verseskötet)
Ady (1907) „Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen Magyarországon. Itt van már a csodálatos, áldott vihar az ő hírnökeivel, szent sirályaival- Társadalomban, politikában még csak a nyugtalanság sikoltoz. De irodalomban, művészetben, tudományban már itt van a villámtüzes bizonyosság.”
A Nyugat közvetlen elődje: Szerda (1906 okt.-nov.) – Ambrus Zoltán és Ignotus vállalkozása
A századforduló után a magyar sajtó hatalmas fejlődésnek indult. A nyomdatechnika megújulása és a polgárosodás nyomán megnőtt olvasótábor az 1906-os Magyarországon 1878 lapot volt képes eltartani. Budapestnek több napilapja volt, mint a legjelentősebb nyugati fővárosoknak (Bp.: 39, London: 25, Bécs: 24)- A vidéki sajtó is fellendült, elsősorban Nagyvárad, Szeged és Debrecen rendelkezett színvonalas lapokkal.
Osvát Ernő fedezte fel Móriczot, Karinthyt, Tóth Árpádot, Nagy Lajost, Füst Milánt… Minden művet átélt és megbecsült, amely meggyőzően fejezett ki egy érdekes és erős személyiséget.
A századelő magyar képzőművészetében a szecesszió, az impresszionizmus és a konstruktív irányok hatása egymásra torlódik:
A második nemzedék írói:
A harmadik nemzedék írói:
A harmadik nemzedék írói:
|
2. Ady és szülőföldje
minimum |
optimum |
Ady Endre a 20. sz. elején a Nyugat folyóirat és az irodalmi megújulás vezető egyénisége. A magyar politikai újságírás legnagyobb alakja.
Származása: 1877-ben született a Szilágy megyei Érmindszenten, nevezzük így: hétszilvafás vagy bocskoros nemesi családban. Apja – Ady Lőrinc – gazdálkodó kisnemes, anyja – Pásztor Mária – református pap leánya.
Szülőföldjéhez ellentétes érzések fűzik: egyszerre akar elszakadni és hazatalálni.
Előbbit az El a faluból (1906), utóbbit a Hazamegyek a falumba (1907) c. verseiből olvashatjuk ki.
E két vers hűen szemlélteti Ady hazaszeretetének kettősségét is: míg egyik művében rajongva tesz vallomást a hazai tájnak, a másikban már nagyvárosi élet után sóvárog, hol az új ember formálódik.
Ez az érzelmi ambivalencia (kettősség) a modern lélek sokrétűségét, összetettségét, ellentmondásos jellegét tárja elénk.
|
A két verset egybevetve
Az El a faluból c. vers szülőfaluja csöndjét nyűgnek érzi, s vissza se szeretne térni ebbe a szürkeségbe, megtagadja szülőfaluját:
„Belehalok, ha mondják, Hogy én itt szálltam útra…”
A Hazamegyek a falumba vers a bibliai megtért gyermek képét idézi fel az olvasóban, a tékozló fiú hazatéréséről szól. Egyszerűen megfejthető a bibliai párhuzam: a tékozló fiú maga Ady Endre, a gyermekét tiszta szeretettel befogadó szülő pedig szülőfaluja, Érmindszent. Sajátos a tékozló mellett felbukkanó eretnek kifejezés is, mely jelzővel vallásával szembefordulót, azzal szenvedélyesen vitázó személyt szokás jelölni. |
A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya
3. Ady Endre magyarsága
minimum |
optimum |
A föl-földobott kő c. verse Ady hazaszeretetének jelképévé nőtt.
A költő a 20. század első évtizedében évekig külföldön, legtöbbet Párizsban tartózkodott. A nemzetközi eseményeket közelről szemlélve tudósította lelkesen a magyar sajtót. A változásokat látva szeretett volna itthon is változásokat tapasztalni.
Műve a hazaszeretet verse, melynek jellegzetesen háromszavas címe a költőt sejteti.
A föl-földobott kő szimbóluma a hazájától el-elszakadó, ám azt véglegesen soha elhagyni nem tudó lelket tárja elénk.
A ritmus kettőssége (ütemhangsúlyos is, időmértékes is) ugyanarról a belső küzdelemről szól, mint a verscím, a „nagy hűtlenség” és a „szerelmes gond” ellentéte, A „fölhorgad” ige ellentmondásos igekötője, a „Te orcádra ütök” furcsa kétértelműsége – a fönt-lent, a távol és közel között vergődő képek.
A magyar, egyszersmind művelt és világot látott európai költő olyan képbe sűrítette hazájához való viszonyát, amelynek egyik alkotóeleme: a kő, maga a súlyosság, változtathatatlanság, határozottság, másik pedig: a föl-földobott a habozás, a változás, az eldöntetlenség. |
A vers ritmikája kő vonzáskörében áll: magyaros, ütemhangsúlyos mértékre lejt. Komoly határozottságát a következetesen végigvitt kétüteműség, a szabályosan megoszló szótagszám, az ütem- és szólamhatárok gyakori egybeesése adja:
Kicsi országom, újra meg újra 5/5 Hazajön a fiad. 4/2
Messze tornyokat látogat sorba, 5/5 Szédül, elbúsong s lehull a porba, 5/5 Amelyből vétetett. 3/3
Megragadó az utolsó rövid sor mély eltökéltsége: a kivételesen nemcsak két ütemre, hanem két – egymással nyelvtanilag is, gondolatilag is rokon – szólamra bontott vallomás.
Százszor is, végül is. 3/3
A vers másik ritmikai arculata: az időmértékes. Szédülten kavarog a néha U- -ra váltó –U alapmérték. Vannak gondolatilag-ritmikailag összetartozó sorok, pl.:
Hazajön a fiad.
Szomoruan magyar |
4. Ady Endre szerelmi lírája
minimum |
optimum |
Ady Endre szerelmi líráját alapvetően két múzsájához fűződő két, homlokegyenest elütő érzésvilág határozta meg. Egyik: az 1903-tól 1912-ig tartó Léda-szerelem, majd az 1915-ben kötött házassággal fémjelzett Csinszka-líra.
A Léda-versek több kötetben jelentek meg. A korabeli közönség maradi olvasóit felháborította az addig soha nem tapasztalt nyílt őszinteség, ezért erkölcstelenséggel vádolták, durván támadták.
Utolsó éveinek szerelmi lírája egészen más hangvételű volt, a nő és a férfi egymásért és egymás ellen vívott harcát megnyugvás és harmónia váltotta fel a Csinszka-versekben.
Ady 1903 nyarán ismerte meg Diósi Ödönné Brüll Adélt, verseinek Léda asszonyát, akihez csaknem tízéves szenvedélyes szerelem fűzte. Léda művelt, intelligens asszony volt, aki Párizsban francia költőkre hívta fel Ady figyelmét. Találkozásuk érlelte határozott szándékká Adyban a Nagyváradról való elkerülés szándékát.
A Lédával a bálban végzetesnek, komornak láttatja ezt a kapcsolatot. Maga a bál a boldog életöröm jelentését hordozza, ám a „fekete pár” – Ady és Léda kettőse – a boldogtalan szerelem jelképe. A 12 sorból álló költemény ellentétre épül: Ady és Léda, illetve a táncoló boldog fiatalok ellentétére.
Boncza Bertával, az erdélyi földbirtokoslánnyal a világháború második évében házasodott össze a költő. Az Őrizem a szemed c. verse a kései szerelem adta boldogság, a megérkezés boldogsága bontakozik ki. Menedék, érzelmi kapaszkodó volt ez a kapcsolat a „világok pusztulásán”. |
Éles kontraszton alapul a vers hangulatisága:
egyfelől a mámoros, önfeledt, bálozó ifjúság életteli öröme jelenik meg
(Parfümös, boldog, forró, ifju pára…),
Ezzel szöges ellentétben pedig a „fekete pár”, Ady és Léda komor kettőse
(Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk…).
Érzékletesen mutatja be, miképp reagál jöttükre a felszabadultan mulató ifjúság: a zene helyét döbbent csönd váltja fel, az önfeledten táncoló tömeg elnémul, „elalusznak a lángok”.
Mikor pedig ők fognak táncba, „…sírva, dideregve / Rebbennek szét a boldog mátka-párok.”
„Nincs a világirodalomban költő, aki következetesebben, mélyebben lényegesen szimbolista volna. Talán az egy Dantét kivéve. Azért mondom, meggondoltan, Dantét, mert Adynál is, mint Dantéban, az egész világ óriási szimbólumok láncolata, szimbólumoké, melyek szigorú egymásba illeszkedésükkel szinte a valósággal egyértékű szövetet alkotnak… A költőt csak az érdekli az életből, ami szimbolikus jelentőségű; nem önmagáért érdekli az élet, hanem azért, amit jelent.”
(Babits Mihály)
|
5. Móricz Zsigmond: Hét krajcár
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||
Keletkezés: Osvát Ernő éle szeme választja ki közlésre a Nyugat beköszönő számába (1908) ezt a novellát; a szerző 30 éves, második kisfiát siratja… Az embert letaglózó rettenetes csapás a művészre felszabadítólag hatott. Műfaja: novella ↓ olyan epikai mű, mely rövid terjedelemben, kevés szereplővel jelenít meg eseményt vagy élethelyzetet; a cselekmény egy ágon fut
Cselekményvázlat
|
Esterházy Péter írja: „Móricznak szinte kizárólagos témája a szegénység.”
A Hét krajcár a nyomor mélységeit általában lebbenti fel az addig népszínműszerűen bemutatott magyar faluban.
Móricz Hét krajcár c. kötete (1909) 12 novellát tartalmazó 113 oldalnyi kötetecske, melynek révén az író neve fogalommá érik.
Előzmények: - döcögő versek, - zsugorított novellák, - akadémikus tanulmányok, - operett
Ady Endre: „Móricz a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. Könyve, a Hét krajcár már címében, s első történetében, szomorú pecséttel megpecsételt írás. A Hét krajcár a büszke szegénységnek, a letaposott nemességnek olyan szimbóluma, mint Krisztus hét vérző sebe.”
Illyés Gyula: „Móricz Zsigmond mondatai alatt hangszekrény van.” = híven tükrözi az élőbeszédet
Nemeskürty István: „Móricz újdonsága tehát egyfelől témaválasztásaiban, másfelől problémaérzékenységében és népi szóhasználatában keresendő. A parasztot, a falu világát ábrázolja. Mégpedig alulról, olyan távlatból, olyan alsó felveőállásból, amilyenből még senki.”
Kassák Lajos: „Nem problémákkal és absztraktumokkal bajlódik, reális viszonylatokban lát mindent; nem a titokzatos, hanem a magától értetődő izgatja, és arra törekszik, hogy a maga valóságában mutassa meg előttünk a világot.”
Móricz nyelvteremtő művészetében 3 elem vegyül:
A narrátor első személyű, ami az elbeszélést emlékezésszerűvé teszi.
Előadásmódja azért sajátos, mert
↓ SZABAD FÜGGŐ BESZÉD (fr. style indirect libre)
|
6. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
minimum |
optimum |
Keletkezés: 1920 Műfaj: ifjúsági (társadalmi) regény ↓ olyan mű, mely a 10-16 éves korosztályhoz szól; benne az író a valóságot egyértelműen, áttekinthetően ábrázolja; az olvasói szokások olyan regényeket is ebbe a kategóriába helyeznek, melyeket alkotójuk eredetileg nem ifjúsági regénynek szánt – ez a móriczi mű is ilyen
Főhős: Nyilas Misi, a debreceni kollégium szegénysorból jött, kitűnő tanulója
Önéletrajzi elemek:
Mondanivaló: a jóságot, a tiszta emberséget a túlerő sem győzheti le
Szövegalkotás (szabadon választott kérdés alapján): Képzeld el, hogy Misi osztályába jársz Debrecenben! a) Osztálytársai közül kik lennének a barátaid? Miért? b) Tanárai közül ki lenne a kedvenc tanárod? Miért? c) Hogyan viselkednél a csomag felbontásakor? d) Ki lenne az, akivel biztosan nem barátkoznál? Miért?
|
A kollégiumi nevelésről, a századforduló Debrecenének tanárairól, diákjairól és csendesen züllő urairól nemigen beszél művészibben máig sem írás.
Egyéniségét, jellemét, múltját és hitét mutatta fel egy gyermek sorsában, hajdani kisfiú-magába vetítve. Nyilas Misi kíntól fuldokolva búcsúzik Debrecentől, hogy többé vissza se fordulva az emberiség tanítója legyen. Móricz Hasonlóképpen kívánja újrakezdeni az életét.
A kis Nyilas Misi csalódása a felnőttek világában a felnőtt Móricz Zsigmondé.
Ugyanaz tartja mindkettejüket a jó úton:
A Légy jó mindhalálig c. regénnyel Móricz túllépett 1. korszakának naturalista túlzásain, bródys, szecessziós ízű nyelvezetén, stílusa letisztult.
Szövegalkotás:
Hogyan gondoltál a regény címére Misi történetének megismerése előtt, és hogyan értelmeznéd a címet a regény elolvasása után? Fogalmazd meg néhány mondatban a cím lehetséges értelmezéseit!
|
7. Babits Mihály: Új leoninusok
minimum |
optimum |
||||
Babits a Nyugat első nemzedékének - Ady és Móricz mellett - legkiemelkedőbb alakja;
magyar-latin szakos tanár
Az Új leoninusok Babits formaművészetének jellegzetes darabja, melyet
A cím nem arra ad választ, miről, hanem hogy miképp szól: nem a tartalmat, hanem a formát hangsúlyozza.
Műfaja: idill ↓ meghitt, boldog hangulatú életkép, jelenet versben vagy egyebütt
Versforma: rímes disztichon ↓ olyan, az ókori költészetből eredő időmértékes verselésű sorpár, mely egy hexameterből és egy pentameterből áll
Téma: tájvers + szerelmi költemény
Szerkezet:
Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):
|
Babits poéta doctus (tudós költő)
Benedek Marcell: „a legműveltebb és q legérzékenyebb magyar költő”
Első olvasat: elzsongító, édes, mégis fájdalmas szómuzsika
Leoninus: ritmusa alapján olyan kétsoros egységekre tagolható versforma, hol egyes sorokban belső rím szerepel
Pl.: Álmodat elhagyjad, igen ért gabonádat arassad, Józan légy, ne heverj, hegybe, mezőbe keverj.
(ifj. Heltai Gáspár, 1592)
A leoninus középkori eredetű, rímes-időmértékes versforma, rímes disztichon. A rímek nem a megszokott módon, a sorok végén csengenek össze, hanem a hexameter és a pentameter középső sormetszetében lévő szótagok rímelnek a sorvégekkel. (A hexameterben egy fél lábbal előbbre vagy hátrább csúszhat a rímhívó, mert ha a harmadik láb daktilus, akkor nem rímelhet a záró spondeussal, illetve trocheussal.)
Idill: A szicíliai születésű, görög Theokritosz (i.e. III. század) idillnek (görögül eidüllion = képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a természet meghitt közelségében élnek. Eszményített világ ez: a korabeli társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet jelenik meg itt.
Disztichon: időmértékes verselésű sorpár, mely egy hexameterből és egy pentameterből áll. A hexameter 6 verslába daktilusokból –UU és spondeusokból – épül fel. Az 5. versláb mindig daktilus, a 6. mindig spondeus, a többi vagy ez, vagy az. A pentameter 5 verslábból áll. Cezúra (sormetszet) osztja ketté. A sormetszet előtti részben daktilusok váltakozhatnak spondeusokkal, s egy versláb – egy hosszú szótag – áll a sormetszet előtt. A sormetszet utáni részben két daktilus után egy fél versláb következik. |
8. Juhász Gyula: Milyen volt…
minimum |
optimum |
Juhász Gyuláról azt tartják a szegediek, ő a legszegedibb költő: Szegeden élt, Szegeden halt… (1883-1937) A budapesti egyetem magyar-latin szakos (vö. Babits) hallgatójára kezdetben
↕ Később vidéki léte miatt lekezelték a költőt…
A Milyen volt c. verse az impresszionista képalkotás remeke. Minden sorát az emlékezés, az elcsendesült, a féltve őrzött érzés melege hatja át. Sárvári Anna nagyváradi színésznő iránt érzett viszonzatlan szerelméből született a vers. Alig van vers, mely szerzőjére jellemzőbb volna: halkszavú és elégikus. Műfaja: elégia (hangulatvers) ↓ lírai műfaj, melyben a szerző fájdalmasan idézi fel a múltat, összeveti eszményeivel a valóságot, s levonja a következtetéseket
Szerkezet-gondolatmenet: lírai remeklés ←
Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):
szőkeség – dús kalász szeme kékje – őszi ég hangja – tavaszi rét selyme
„A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek.”
|
J. Gy. a Nyugat első nemzedékének legmostohább életű költője
Költészetének legfőbb jegyei:
Előzmény: „Azért szeretlek, Anna, mert nagy emlék, A tünde múlt örök hárfája vagy.” Az Anna-versek legtöbbje 2. kötetében kapott helyet. Elégia: a görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza. Többszólamú vers: 1. a „Milyen volt…” és „nem tudom már” háromszoros ismétlődése az emlékek elfakulását hangsúlyozza, a messze ég, az egykori tavasz, a visszarévedés képzete a távolság nagyságát. A képek centrumát alkotó főnevek elvontságában is ott kísért az elérhetetlenség érzete. A strófakezdő sorok szárnyaszegett „már”-ja elhaló sóhajjá nehezíti a tűnődést. ↔ 2. a pusztulás ellen fellebbező hűség („de azt tudom…”) = Anna elveszhetett, de az érzés, amit ébresztett, hidat alkotott a költő szűkös élete és a végtelen lét között. Egyszerre érzékeltetik a sorok az elérhetetlenről való fájdalmas lemondást és az életből való kiszorítottsággal szembeszálló, a szépséget a világban mégis föllelni akaró szelíd dacot – közvetetten pedig az idő múlásán érzett rezignációt és az örök megújulás hitét. Ezt fejezi ki a nyár – ősz –tavasz egymás utáni említése s a mindkettőtől való személyes távolodás sejtetése. J. Gy. impresszionista stílusa egyszerűbb, mint társaié, a megnyilatkozás tónusa is közvetlenebb. Benedek Marcell: „Babitsra emlékeztet mint karakter: idealista, kultúrával átitatott, világtól menekvő lélek, aki előbb álomvilágot épít magának, aztán keres csak keményebb talajt vallásban, nemzeti és emberi közösségben, a szegény paraszttal való testvériségben.” |
9. Juhász Gyula: Anna örök (1926)
minimum |
optimum |
Juhász Gyuláról azt tartják a szegediek, ő a legszegedibb költő: Szegeden élt, Szegeden halt… (1883-1937) A budapesti egyetem magyar-latin szakos (vö. Babits) hallgatójára kezdetben
↕ Később vidéki léte miatt lekezelték a költőt…
Az Anna örök c. verse – a Milyen volt… c. verséhez hasonlóan – a Sárvári Anna nagyváradi színésznő iránt érzett viszonzatlan szerelméből született.
Benne a költő remegő áhítattal perli vissza Anna emlékét.
Műfaja: elégia (gondolati költemény) ↓ lírai műfaj, melyben a szerző fájdalmasan idézi fel a múltat, összeveti eszményeivel a valóságot, s levonja a következtetéseket
Szerkezet-gondolatmenet: 1-6. sor: múlt és félmúlt képei Á –A állítás (elfakult arcképed; elmosódott a vállaidnak íve; elsuhant a hangod) Á – A tagadás (5. sor: „én nem mentem utánad”) 7-18. sor: a ma, a jelen képei fordulat „ó de mégis” (10. sor) 18. sor: az örökkévalóságba repít a himnikus AMEN szóval – a szentek sorába emel a profán világból (vö. Juhász Gyula: Profán litánia)
Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):
jövő-menő évek – elmaradó emlékek
elfakult arcképed elmosódott a vállaidnak íve elsuhant a hangod
„ó de mégis, ne hidd szívem”
|
J. Gy. a Nyugat első nemzedékének legmostohább életű költője
Költészetének legfőbb jegyei:
Az Anna-versek legtöbbje 2. kötetében kapott helyet. KÖTETEI:
Elégia: a görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra vezethető vissza. J. Gy. impresszionista stílusa egyszerűbb, mint társaié, a megnyilatkozás tónusa is közvetlenebb.
J. Gy. költészetének jellemzői. - szomorúság (vö.: Ady, József Attila) - mélázó fájdalom - szimbolista színezet - szókultusz, szómágia Kiktől tanult? (Hatások)
Szerb Antal: J. Gy. „Tóth Árpádhoz hasonló természetű költő. A magányosság költője ő is, súlyosabb, végzetesebb ecsethordozással, mint a többiek.”
|
10. Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai (1910)
minimum |
optimum |
A Nyugat polgári szárnyának - Ady és Babits mellett - Kosztolányi (1885-1936) volt a legjelentősebb képviselője.
Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszaival tört be a magyar irodalom élvonalába (1910).
úgy villannak fel a költő előtt a gyermekkor képei, úgy peregnek le villámgyorsan egyes jelenetei, mint ahogy a halálos veszélyben lévő ember éli végig – a legenda szerint – újra, egy-két percbe sűrítve az életét
Műfaja: szereplíra ↓ a költő a gyermek álarcát ölti magára, de számol avval: az olvasó tudja, az álarc mögött felnőtt rejtőzik A szimbolista költő vallomása ez – nem tényekről beszél, hanem azok hangulatáról, nem pontosan rögzített eseményekről, hanem emlékképeikről, még inkább: emlékfoszlányaikról.
Versciklus: a verseknek az a sorozata, melyet v. a téma, v. a korszak fűz egybe / Téma: a költő gyermekkora és szülőföldje (a Bácska, Szabadka) Megismert részletek (egy-két cím):
Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):
Verselés: túlnyomórészt nyugat-európai verselés – rímes jambikus tömbversek |
Hatások, előképek:
A gyermeki benyomásokból adódó világra csodálkozás, a minden mögött titkot sejtés attitűdje spontánul válik az impresszionizmus és a szimbolizmus rokonává. Élményvilág:
K. a gyermekkort úgy értelmezi, mint teljességet, s azt állítja, hogy a felnőtté válás szegényedést, beszűkülést hoz.
Az 1900-as évtized végén nagy újdonságnak számít a ciklus tárgyilagossága, vagyis az, h. a költő rengeteg tárgyat hoz szóba, és ezek által fejezi ki érzelmeit.
K. D. (Keletkezési körülmények) „Próbálok visszagondolni arra, hogy keletkezett bennem egyik-másik versem. Csak külsőségek, apróságok, érzéki mozzanatok jutottak eszembe. Én sohase terveztem, hogy megírom egy vidéki, korán érett, ideges gyermek életét, azt a versfüzéremet, mely – úgy látszik – végleg a nevemhez kapcsolódik. Egyszer, mikor Budapesten egyetemre jártam, meglátogatott édesapám, nekem kellett őt kikísérnem a hajnali vonathoz. Miután elváltam tőle a pályaudvaron, föltettem, hogy lefekszem és kialszom magamat. Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ily szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem A szegény kisgyermek panaszainak kezdő sorai: „Mint aki sínek közé esett…”
Sigmund Freud „Az ember csak ott élhet, ahová az emlékei kötik, s el nem múló nyomot csakis a korai évek hagynak a lélekben.”
|
11. Tóth Árpád: Körúti hajnal
minimum |
optimum |
||||||||||
Tóth Árpád (1886-1928)
Legtöbb versének tárgya: a boldogságot hiába áhító ember szomorúsága ~ hangneme: csaknem mindig elégikus Szerkezet-gondolatmenet
1. versszak - derengő szürkeség (félig még éjszaka) = ÉRZELMI MAG
2-3-4. versszak - a bűvölet, a néhány perces hajnali mámor, - az első fények valószínűtlenül tiszta öröme - egyre szűkülő térszerkezet
2. vsz.: a napfelkelte csodája 3. vsz.: az egész versszak egyetlen megszemélyesítés, mely a verszáró képet, a munkáslány feltűnését előlegezi meg ↕ 5. vsz.: a nappali élet kijózanodott – kiábrándult valósága (nappal lett = a csoda után)
|
Babits Mihály: „egy szent jóságú Égitest volt, mindig A fényes oldalát Fordította felénk”
Benedek Marcell: „T. Á. formaművészetben semmivel sem marad el Babits és Kosztolányi mögött, ám költőútja a könyörtelenül közelgő testi pusztulás felé a bánat drágaköveivel van kirakva.”
Vargha Kálmán: „A korszak impresszionista művészetének lehetőségeit felhasználva a hajnali színváltozások hangulatgazdag villanásaiból kelti életre egy városrész tájképét és ébredő életét.”
A hajnal jelentéséről:
↕ Az éjszaka vaksötétjéből úgy dereng fel az élet, mintha a világ keletkezésének színjátéka napról napra megismétlődnék.
ÉLNEK A TÁRGYAK! Végtelen és állandó magányában a költő bensőséges kapcsolatot teremtett kopár szobája meghitt tárgyaival is (humanizálja a természetet).
|
12. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Karinthy Frigyes (1887-1938)
Tanár úr kérem (1913)
Humoreszk: nevettető epikai vagy lírai műfaj – elmélkedés vagy történet 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
a diákélet pillanatai nagy pillanatok Karinthy írói módszere:
MONDJ PÉLDÁT MINDKETTŐRE!
|
K. F.
Szerb Antal: „erősen intellektuális típus”
Szorongató olvasmányt ígér már a puszta cím is…
Karinthy a fogalmazás művésze:
Ungvári Tamás: „A könyv alapötlete az, hogy az iskoláskor utáni esztendők, maga a felnőtt élet: álom. Méghozzá rossz álom, s nem úgy alakul, ahogy azt a gyermeki képzelet megrajzolta. Karinthy fordít egyet a histórián, s így sugallja olvasójának, hogy az egyetlen valóság: a gyermeki képzelet által benépesített vidék, amikor játék enyhíti a szorongást.”
Benedek Marcell:
|
13. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
minimum |
optimum |
Regények, elbeszélések mellett színpadi műveket is írt. Kedvesen ravasz, mókás kedvű szegényemberei körülbelül úgy gondolják a nagy igazságszolgáltatást, hogy „segíts magadon, isten is megsegít". FŐMŰVE: az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, a talpraesett székely favágólegény mesébe illő, mesevarázsú története, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában. Ábel megjárja írójának útját: a természet világából eljut a városba, onnét a nagyvilágba. Végül tapasztalatainak eredményeként visszamegy a természetbe. Szemléletével lehet vitatkozni, van benne sok romantikus antikapitalizmus, Ábel a megismert polgári világ elől nem előrelép, hanem hátra; akár XX. századba tévedt rousseauizmusnak is mondhatnánk ezt a magatartást. De költészetével, különösen az első rész költészetével, nem lehet vitatkozni: fenyőillatú remekmű, századunk egyik legszebb magyar regénye. Ábel történeteiben semmi misztikum: csak természetszeretet és a polgári világ kritikája. |
„Törzsében székely volt, fia Hunniának Hűséges szolgája bomlott századának.” Székely volt, és ez meghatározta látásmódját is, stílusát is. A székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák és nem utolsósorban tréfák, játékok, szelíd ugratások ugyanúgy mindvégig befolyásolták képzet- és képzeletvilágát, mint nyitott szemű érdeklődése minden iránt és csukott szemű hajlandósága a misztikumokra. Egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos. 1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakálék otthonában. Az anya fiával, Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az apa, Gergely középbirtokossági erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza.
|
14. Szabó Lőrinc: Tücsökzene
minimum |
optimum |
||||||
A Tücsökzene (1947)
~ műfaja: önéletrajzi ciklus (elégikus) = lírai emlékezés
A Tücsökzene lírai regénynek is mondaható, fejezetekkel…
Óriás szív; A befagyott Ipolyon; Olvasás
A versciklus darabjai K. D. A szegény kisgyermek panaszai c. versciklusában szorosabban függnek össze, néha több vers szinte folytatása egymásnak, gyakran összefüggő történet is kiolvasható belőlük.
Stíluseszközök, szóképek (egy-két példa):
|
„Sosem tudok megpihenni, s már csak abban reménykedem, hogy egyszer elromlik a műhely, melyben gép s nyersanyag vagyok, s úgy megszabadulok a verstől, mint testétől a halott.” Hatások:
Illyés Gyula: „…a tudat eszmélésének és határainak ádáz vizsgálata – a költészet eszközeivel.” Jellemzői:
Nemeskürty István:
Rába György: „Világlátásához, alkotói módszeréhez hozzátartozott az ellentétek közti csapongás. Két ember lakott benne… Ahol megszűnik a lét személyes fájdalma, ott ér véget Szabó Lőrinc költői világa.”
Jelentősége:
legnagyobb 4-5 klasszikus költőnk között van, akik lírájukkal egyenértékű műfordítói életművet is hagytak maguk után |
15. József Attila: Curriculum vitae
minimum |
optimum |
||||||||
A 20. század magyar irodalmában Ady lírájának jelentőségével csak a József Attiláé mérhető össze. Curriculum vitae : ( lat. ) önéletrajz, önéletírás.(ejtsd: kurrikulum vité ) = álláspályázathoz csatolt önéletrajz (1937-ből)
~ szerkezete-gondolatmenete:
magyar-francia-filozófia szak (Dézsi Lajos☺↔ Horger Antal…)
|
A 20. század egyik meghatározó egyénisége, ezt az is bizonyítja, hogy sok könyv született költészetéről. Így pl. olvashatunk róla Szabolcsi Miklóstól, Németh Andortól, Illyés Gyuláné Kozmutza Flórától, sőt több más szerelmétől, ill. nővérétől, Jolántól. Arthur Koestler: „Egyfajta huszadik századi Villon volt, kinek mind élete, mind pedig költészete korának két csalfa pólusa: Marx és Freud körül forgott, s halálában mindkettő áldozatának is tekinthető.” Életét leghitelesebben saját önéletrajzából, a Curriculum vitae-ből ismerhetjük meg.
A művészi célú önéletrajz valójában visszatekintő önértékelés: ember és világ kölcsönhatásának, az egyéniség kiformálódásának bemutatása, feltárása. (A szakmai önéletrajz nem tartozik bele a szépirodalom műfajába.)
A vallomás a legszubjektívabb önéletrajz: a költő lelki-világának törekvéseinek, világfelfogásának leplezetlen ábrázolása. Az önéletrajz típusai és jellemzői szükséges: állásinterjúhoz, pályázathoz, felsőoktatáshoz stb.
Saját önéletrajzot tudj szerkeszteni! |
16. József Attila: Tiszta szívvel
minimum |
optimum |
Tiszta szívvel (1925)
SZERKEZET_GONDOLATMENET: 1-6. sor: hiányok felpanaszlása - tagadó formában (11-szer fordul elő a se szócska, előfordul még a nem és a nincsen szócska is). ↓ Ezek a negatívumok fejezik ki a költő kilátástalan sorsa miatti elkeseredettséget. 7 – 12. sor: a mindenre képes elkeseredés, az anarchista lázadás hangján szólal meg
13. sor: a jövőre utal, a lehetséges megoldás, tettének következménye, a büntetés és a halál utáni bosszú jelenik meg
|
A népies hang 1924-1925 táján számos szép verset eredményez ( Kertész leszek; Istenem; Mikor az utcán átment a kedves stb.). Kiemelkedik közülük a költő egyik leghíresebb verse, a Tiszta szívvel (1925). Nemcsak híres, de hírhedt is a vers a Horger-ügy miatt. A Tiszta szívvel az alig húszéves fiatalember léthelyzetének és ebből fakadó életérzésének pontos megörökítője. De nem magán vallomás csupán: kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát és az ez ellen tiltakozó anarchista szenvedélyű lázadást is. A vers valódi hitelét attól kapja, hogy bár tipikus életsorsot rajzol mégsem a föld „dübörgését” visszhangozza, hanem maga a költő „kiált”. A nagyfokú személyesség a léthelyzet leglényegesebb vonásait emeli ki: a lírai hős teljesen magára maradt, nincsen a társadalomnak olyan értéke, amellyel ő is rendelkezne, illetve amelyet a magáénak érezhetne. A hiány leltárával indul a mű, az életrajzi elemek és a világnézeti fejlődés életrajza szétszakíthatatlan, jelképes egységgé olvadnak össze. Ebben az időben már zajlik a költő első pere közbotrányokozásért és istenkáromlásért a Lázadó Krisztus című verse miatt. A hiány számbavétele egyúttal tagadás is: az adott társadalom teljes megtagadása. Ezért lesz jelképes ereje már a vers indításának is. A költő először az érzelmi és a tudati értékek nemlétét panaszolja. Az 56. sor a legelemibb biológiai lét veszélyeztetettségét sikoltja világgá. Az éhezés József Attilának kisgyermekkorától szinte mindennapos tapasztalata. Szegeden is sokat nélkülözött. Az éhezés a hangsúlyos életrajzi elem a versben, ez a tény magyarázza a korábbi és a későbbi sorokat is. A tagadást rendkívül nyomatékosan fejezi ki a vers. Az első hat sorban tizenegy tagadás van (kilenc tagadószó, egy tagadott ige és egy tagadó ige). A tagadás határozza meg a mondatok felépítését, a sorok ritmusát, dikcióját is. A társadalom kisemmizettje anarchistamódon lázad fel, a személyes igazságszolgáltatást választja. A vers lázadó hőse még halálában is hat: a halált hozó fű gyilkosainak hozza a halált. A vers nem a tárgyias leírást, hanem az adott helyzetből következő létállapot jellemzését emeli az élre szinte mottóként. A hiány leltára és az éhezés ténye kölcsönösen magyarázzák és értelmezik egymást. Mert nincsen senkije, akire támaszkodhatna, azért éhezik a fiatalember, s az éhezik, akinek nincsen senki gondviselője. A 2. versszak a lírai hős helyzetének előbb tárgyias, majd jelképes megjelenítése. A 3. szakasz a lehetséges „megoldást” rögzíti, a 4. pedig ennek következményeit. A verset elutasítók erkölcstelennek, nihilistának tartották a fiatal költő szemléletét. A maguk szempontjából igazuk volt: a költő az ő erkölcseiket utasította el. Az „ördöggel” szövetkező fiatalember vallomásában azonban éppen a tisztaság a hangsúlyos motívum. Nem az adott társadalom konvenciói, hanem az általános emberi értékek felől nézi a világot a vers lírai hőse. Igazságszolgáltató indulata nem a reális utat mutatja meg, hanem egy jelképes-meseit, s ezt is a népköltészettől tanulta mind a formát, mind a tartalmat illetően. Modern kisballada ez a vers a magára maradt és a maga jussát perlő fiatalemberről. Arra is figyelnünk érdemes, hogy a 3. és 4. szakasz nemcsak jelen időben, hanem feltételes jövő időben is értelmezhető. Fenyegető hangsúlyú figyelmeztetés is van ebben, egy kissé a „még kér a nép” helyzete ez. De mivel a jövőidejűség jelöletlen, a versben benne van ennek a jövőnek a bekövetkezése, jelenné válása is. Hiszen a „vásáron” a költő húsz esztendejét megvenni csak az „ördög” jelenik meg. A Tiszta szívvel hatására nemcsak a tanári pályától tanácsolták el a fiatal költőt, hanem egyúttal költővé is avatták. A vers több helyen is megjelent, cikkeket írtak róla. A legfontosabb bizonnyal Ignotusnak, a Nyugat bécsi emigrációban élő kritikusának írása volt. Gyönyörű szépnek nevezte a verset, az újabb magyar líra jellegzetes eredményének tartotta: „ez a vers nem lett, nem lehetett volna meg, ha előtte nincs népdal és expresszió, verses vers és szóval mondó vers. Íme, a verses vers visszatértét nem is kell kivárni, mert mire megjósoltam, már el is következett” ( Nyugat, 1926. szept. 15., ill. Kortársak József Attiláról. Akadémiai Kiadó, Bp., 1987. I. 95. o.). A „verses vers” ez esetben ütemhangsúlyos, akkortájt gyakran „magyarosnak” is nevezett ritmusú. A kétütemű, hét szótagú sorok következetesen 4/3 vagy 3/4 osztásúak, s a 3. szakasz kivételével mindig egybeesik a nyelvi- verstani és az értelmi nyomaték, azaz az ütem első szótagján van. A harmadik szakasz közli a lázadás lényegét, ezért is több az erős nyomaték az ütemek belsejében is (nem, ördög, embert).
|
17. József Attila: A Dunánál
minimum |
optimum |
||||||||||
Megjelenés: a Szép Szó különszámában (A különszám címe: Mai magyarok régi magyarokról)
A vers műfaja: óda
Az óda olyan költemény, amelyben szép eseményről, fenséges tárgyról ünnepélyes hangon beszél a költő.
SZERKEZET-GONDOLATMENET
|
Keletkezése: 1936-ban a Mai magyarok régi magyarokról című történelmi tanulmányokat tartalmazó antológia bevezetője volt a költemény.
Műfaja: gondolati költemény.
Hangneme: magasztos, ódai I.: 1-4. versszak
– Konkrét helyzetképből indít – A tűnődő szemlélődő költő szólal meg – A Duna látványa – A hullámok mozgása az emberi test munkában edzet izmai ritmusát, édesanyját, gyermekkorát a dülöngő temetőket idézi fel, egymásba mosódó hasonlatokkal – Cseperésző eső – Hosszú eső – Örök eső → a múlt „hullása” – A víz folyása → az idő múlása II.: 1-2. versszak – Szinte teljes elszakadás a Duna-képétől – A múlta és a jelen viszonya – Az egyén és az emberiség történelmi múltjának viszonyát kutatja – Az egyénben tovább élnek az ősök mint egy öntudatra ébredve – A mai ember százezer ős tapasztalatából meríthet, az ősök küzdelmei csak a jelen emberének tevékenységében nyernek értelmet. III.: 1-4. versszak – Apja, Anyja emlékét idézi fel hogy különféle származásukkal tiltakozzon a fajelmélet hazugságai ellen – Az egyéni létet leszűkíti az őssejtig majd kitágítja a végtelen világig (keleti filozófiák hatása → buddhizmus) – Az emberiség, a nemzet múltja – A Duna menti kis népek múltja – „Szelíd jövő” – Gyűlölködés helyett vállalni kell a közös történelmi múltat – A feladat: „s rendezni végre közös dolgainkat” – A Duna folyam a saját sorsán töprengő egyént ráébreszti:
– A Duna menti népek összefogásának, kibékülésének szükségességét is hirdeti
Történelmi háttér: – Az ellenforradalmi rendszer nacionalista, soviniszta politikája a szomszéd népek közötti faji gyűlölködésre építette hatalmát – 1936-után ez a hatalom már a fasiszta diktatúra formáit öltötte magára
|
18. Radnóti Miklós: Tétova óda (1943)
minimum |
optimum |
Radnóti szerelmi lírája – néhány korai versétől eltekintve- a Gyarmati Fannival kialakult mély és tartós, házassággal megpecsételt kapcsolatáról szól. Ez a szerelem adott erőt a költőnek, hogy elviselje a fasizmus fenyegetését, mely 1933-tól kezdve egyre érezhetőbben felette lebegett. Alaphangulatát a fáradtság határozza meg:
Műfaj-meghatározó cím, de nem a megszokott értelemben, hiszen a jelző (tétova) és a jelzett szó (óda) között ellentmondást érzünk. ↓ ↓ lassú halk bátortalan eredetileg emelkedett, ünnepélyes hangvételű vallomás, melyet a régiek isteneikhez, majd királyaikhoz, hőseikhez zengtek Kiindulás: hatalmas távlatú metaforikus kép („szerelmem rejtett csillagrendszere”)
↕
Stíluseszközök, szóképek:
Verselés, rímelés: hatos, olykor öt és feles jambusi sorok; keresztrímek |
A Tétova óda szerelmes vers. A cím egy beszédmódbeli, magatartásbeli, stiláris elmozdulásra utal, a hagyományos ódai hangtól némileg eltérő beszédpozíciót ígér. Az óra retorikája nem sérül, a címben jelzett tétovaság a kifejezhetetlenség kétségeire vonatkozik és a fenyegetettség is ott bujkál benne, a kimondatlan szorongás: „S talán lesz még időm, / hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár”. A tűnődő, csendes beszédet az este kulisszái (díszletei) fogják körül: csend, fáradtság, az alvó kedves, azálmatlan töprengés, az elmondás kényszere. A vers első részét ellentételező, teljességet és kozmikusságot kifejező motívumok uralják: a lét áradása, nyüzsgés, mozgás, változás, – csigaház, kő, stabilitás, öröklét, biztonság, otthon. A vers két szerkezeti egységre bontható. Az első (1-16. sor) rész tere általánosabb, a szerelem és a mesterség körül forgó gondolatoknak megfelelően. A második egységbe a halál képeivel fordul a vers. A 17. sor fordulópont: az ellentétező, az elmondás problematikáját középpontba állító szerkesztésmódot egy bensőségesebb, zártabb, harmonikus, ritmikusan előrehaladó rész váltja fel. Az óda itt az alvó kedveshez fordul. A hang feloldódik. Jambikus, keresztrímes forma (a 30. sorig). Az utolsó öt sorban a keresztrímek felbomlanak, szabálytalanabbá válnak a versmondatok. A sorok 12 és 10 szótagúak. |
19. Radnóti Miklós: Nem tudom…
minimum |
optimum |
- az érvelő rész: („de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók…”) „Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.”
- a költő otthon érzi magát - a felvillantott képekből összeáll az emberi élet egésze:
- elképzeli majdani sírját, ahol nyugodni fog „…remélem, testem is majd e földbe süpped el” - visszaemlékszik minden jóra - térben és időben egyaránt feltárul a szülőföld minden kedvessége
vö.: Kölcsey: Himnusz Vörösmarty: Szózat |
- az egyik legszebb magyar vers a hazaszeretetről - Berzsenyi ódáinak és Arany 50-es években született verseinek gondolatai - a haza intim világként jelenik meg, összeforr az otthon fogalmával - egyéni élmények vegyülnek a tájelemekkel - első részben a hazafias reformkori ódákat idéző hangnemben szól a hazáról - már itt burkoltan megidézi Vörösmartyt: „bölcsőd az, s majdan sírod is” - a második egység egy kép kibontott elemzése - a táj felülről nem hordozza a lényeget, nem mutatja a fontos részleteket - a külső szemlélő számára pusztán az ország elmaradottsága szúr szemet - jellegzetes motívumok kiragadása: komondor, szöcske, Vörösmarty - a tájelemekből fokozatosan közelít rá az egyes emberekre, végül személyes élmények is megjelennek - az utolsó sorokban közéleti, nemzeti gondolatok kapnak helyt - Jónáshoz hasonlóan Radnóti kegyelmet kér „bűnös” nemzetünknek - Kölcsey Himnuszának hangnemében zárul a vers a) Milyen világot láttat a „Nem tudhatom…” lírai hőse? b) Miért mondhatjuk, hogy az ellentétek láncolatából építkezik ez a műalkotás? c) Hogyan viszonyul a versben beszélő a „tájék” és a „szülőhaza” nézőpontokhoz, a velük kapcsolatos nézőpontváltásokhoz? d) Értelmezzük a „Nem tudhatom…” ünnepélyes jövő-képét! e) Mikor jellemző az elégikus hang? f) Hol találkozunk valóságábrázoló (= realisztikus) hanggal? g) Melyek a himnikus szárnyalás pillanatai? h) Mikor tör föl a versben beszélő ajkáról a vallásos fohász? i) Miért nevezhetjük imádságos könyörgésnek a verset záró sort? j) Melyik műfaj jegyei a meghatározóak a „Nem tudhatom…” esetében? Igazoljuk tényekkel, érvekkel a feltevéseinket! k) Vizsgáljuk meg az életképekből szerveződő tabló többletjelentését a vers egészének a jelentéssíkjaira tekintettel! l) Bizonyítsuk be, hogy fontos szerepe van az evokációnak Radnótinak ebben a versében! m) Elemezzük a „Nem tudhatom…” stílusképeit! Tárjuk fel ezeknek a mű egészében megnyilvánuló kifejezéstöbbletét! |
20. Radnóti Miklós: Erőltetett menet
minimum |
optimum |
Az Erőltetett menet (1944 szept.) már a bori lágerben született. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás és a megszabadító fáradt halálvágy hívása között vergődő ember drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll. Az első rész a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelkiállapotát jeleníti meg. Az otthon őket váró asszony és a halál elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. A második mondatban a romba dőlt otthonok látomása szétzúzza a reményeket. A költemény első fele egyértelműen megadás, a halál melletti érvelés. Az egész részt erős ellentétek tarkítják. . Az idill egyes elemei visszautalnak a pusztulás látomásának mozzanataira, másrészt az egész idill feltételezett. Az idill felidézése a visszatérés vágyát fejezi ki. .A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idéznék. Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon rájuk váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejező mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi. Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz. A költemény második fele érvelés: ez a rész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A szép halálról az első részben is szó esett, a másodikban pedig közvetetten van jelen: a döntés, a fölkelek�, melynek kimondását emberi, baráti szótól várja a költő.
A vers időmértékes. |
Bor település mellett, Szerbiában, munkaszolgálatosként, a halál árnyékában született mű. A cím a konkrét élethelyzetre utal: a visszavonuló németek erőltetett menetben hajtották nyugat felé a munkaszolgálatosokat. Önmagát, sorsát kívülről szemlélő lírai én jelenik meg. Az erős felütés (Bolond) és az egyes szám 3. személy használata jelzi: szánalommal tekint a bizakodókra. Illúzióktól mentes, objektív képet akar adni a menet rabjainak külső helyzetéről és belső lélekállapotáról. Két, egymással szembenálló részből, érvek és ellenérvek sorából épül fel a vers. Az ellentétes érzelmek közt vergődő ember belső világa tárul fel. A fáradt, beletörődő halálvárás (1–10. sor) és az élethez való ragaszkodás (11–20. sor) kettőssége jelenik meg. I. A változtathatatlanba való belenyugvás, a megadás, a halál mellett érvel. A rabok helyzetét tömören, egyegy expresszív kifejezésbe sűrítve jeleníti meg („vándorló fájdalom mozdít bokát és térdet”). Az emberek reménykedő létállapotát értelmetlen eszelősségnek látja (Bolond), ezt a minősítést indokolja, magyarázza a 2. mondatban: nincs hova hazatérni, nincs szép halál. A romba dőlt otthonok képe víziószerűen jelenik meg. A tárgyi világ megszemélyesítése, a holt anya pusztulása az emberi életek veszélyeztetettségét fejezi ki. A mindent átható elemi rémületet szürrealisztikus szinesztézia érzékelteti („félelemtől bolyhos a honni éjszaka”). II. Érzelmi, hangulati fordulópontot jelez a felkiáltás („Ó, hogyha hinni tudnám”). A túlélés, a visszatérés, az idill vágya szólal meg. Az idill hagyományos toposzai villannak fel (otthonba visszatérni, álmodozni, asszonyra várni stb.). Megváltozik, személyesebbé válik a beszédmód: az eltávolító egyes szám 3. személy helyett közvetlenül első személyben nyilatkozik meg. A feltételes módú igealakok azonban jelzik, csak vágyakról, ábrándokról van szó. Az élet melletti érvelést egy szürrealisztikus kép zárja le. Az emlékek, az idill képei ellenpontozzák a komor jelent, s egyben előkészítik a belső vitát lezáró döntést: „fölkelek!” Az első részre hangsúlyozott megformáltság jellemző: az ellentétek, archaizmusok (földre rogyván– felkél), szokatlan jelzők (vándorló fájdalom), szürrealisztikus képek (perzselt szél), alliterációk komor ünnepélyességet sugallnak. A második részt az idill irodalmi motívumai, atmoszférateremtő jelzői szövik át.Versforma: 14 és 13 szótagos nibelungizált alexandrin. A sorközepi metszetet a nyomdaképben hosszabb szóköz jelzi. A szünet megzökkenti a sorokat, így az íráskép is a menetelők botladozó lépéseinek ritmusát idézi, és konkrétan utal egy versre: Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden c. alkotására. Ebben az esetben a versformának, illetve – meglehetősen szokatlanul – az írásképnek van evokatív (megidéző) szerep |
20. Radnóti Miklós: Erőltetett menet
minimum |
optimum |
Az Erőltetett menet (1944 szept.) már a bori lágerben született. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás és a megszabadító fáradt halálvágy hívása között vergődő ember drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll. Az első rész a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelkiállapotát jeleníti meg. Az otthon őket váró asszony és a halál elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. A második mondatban a romba dőlt otthonok látomása szétzúzza a reményeket. A költemény első fele egyértelműen megadás, a halál melletti érvelés. Az egész részt erős ellentétek tarkítják. . Az idill egyes elemei visszautalnak a pusztulás látomásának mozzanataira, másrészt az egész idill feltételezett. Az idill felidézése a visszatérés vágyát fejezi ki. .A kettészakított, zökkentett sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó, meg-megbotló lépéseinek ritmusát idéznék. Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon rájuk váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejező mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi. Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz. A költemény második fele érvelés: ez a rész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A szép halálról az első részben is szó esett, a másodikban pedig közvetetten van jelen: a döntés, a fölkelek�, melynek kimondását emberi, baráti szótól várja a költő.
A vers időmértékes. |
Bor település mellett, Szerbiában, munkaszolgálatosként, a halál árnyékában született mű. A cím a konkrét élethelyzetre utal: a visszavonuló németek erőltetett menetben hajtották nyugat felé a munkaszolgálatosokat. Önmagát, sorsát kívülről szemlélő lírai én jelenik meg. Az erős felütés (Bolond) és az egyes szám 3. személy használata jelzi: szánalommal tekint a bizakodókra. Illúzióktól mentes, objektív képet akar adni a menet rabjainak külső helyzetéről és belső lélekállapotáról. Két, egymással szembenálló részből, érvek és ellenérvek sorából épül fel a vers. Az ellentétes érzelmek közt vergődő ember belső világa tárul fel. A fáradt, beletörődő halálvárás (1–10. sor) és az élethez való ragaszkodás (11–20. sor) kettőssége jelenik meg. I. A változtathatatlanba való belenyugvás, a megadás, a halál mellett érvel. A rabok helyzetét tömören, egyegy expresszív kifejezésbe sűrítve jeleníti meg („vándorló fájdalom mozdít bokát és térdet”). Az emberek reménykedő létállapotát értelmetlen eszelősségnek látja (Bolond), ezt a minősítést indokolja, magyarázza a 2. mondatban: nincs hova hazatérni, nincs szép halál. A romba dőlt otthonok képe víziószerűen jelenik meg. A tárgyi világ megszemélyesítése, a holt anya pusztulása az emberi életek veszélyeztetettségét fejezi ki. A mindent átható elemi rémületet szürrealisztikus szinesztézia érzékelteti („félelemtől bolyhos a honni éjszaka”). II. Érzelmi, hangulati fordulópontot jelez a felkiáltás („Ó, hogyha hinni tudnám”). A túlélés, a visszatérés, az idill vágya szólal meg. Az idill hagyományos toposzai villannak fel (otthonba visszatérni, álmodozni, asszonyra várni stb.). Megváltozik, személyesebbé válik a beszédmód: az eltávolító egyes szám 3. személy helyett közvetlenül első személyben nyilatkozik meg. A feltételes módú igealakok azonban jelzik, csak vágyakról, ábrándokról van szó. Az élet melletti érvelést egy szürrealisztikus kép zárja le. Az emlékek, az idill képei ellenpontozzák a komor jelent, s egyben előkészítik a belső vitát lezáró döntést: „fölkelek!” Az első részre hangsúlyozott megformáltság jellemző: az ellentétek, archaizmusok (földre rogyván– felkél), szokatlan jelzők (vándorló fájdalom), szürrealisztikus képek (perzselt szél), alliterációk komor ünnepélyességet sugallnak. A második részt az idill irodalmi motívumai, atmoszférateremtő jelzői szövik át.Versforma: 14 és 13 szótagos nibelungizált alexandrin. A sorközepi metszetet a nyomdaképben hosszabb szóköz jelzi. A szünet megzökkenti a sorokat, így az íráskép is a menetelők botladozó lépéseinek ritmusát idézi, és konkrétan utal egy versre: Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden c. alkotására. Ebben az esetben a versformának, illetve – meglehetősen szokatlanul – az írásképnek van evokatív (megidéző) szerep |
21. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
minimum |
optimum |
1945 után, az oroszok bevonulásával és segítségével fokozatos kiépült a kommunista diktatúra Magyarországon, a rendszer velejárója a terror, politikai tisztogatások, propaganda és a cenzúra. Illyés Gyula ebben a politikai környezetben írta meg az Egy mondat a zsarnokságról című versét, melynek alapgondolata, hogy a zsarnokság minden korban és minden változatában emberellenes. A vers egyetlen hosszú versmondat, 200 soron, 50 négysoros strófán keresztül tart. Ezt a formai szerkezeti mintát litániának nevezzük, ami egy keresztény egyházi irodalmi műfaj, melynek lényege a verssor egyik felének változtatása, másik felének változatlan ismétlése. A litánia szerkezetéből következő sajátosság a monotónia, ami a kifejezés plasztikusságát szolgáló eszköz a versben: a rendszer, a zsarnokság végzetes egyöntetűségét, a külön utak lehetetlenségét fejezi ki. „Hol zsarnokság van,/ ott zsarnokság van.” A vers további részében azt sorolja gazdag részletességgel, hogy mi mindenben van zsarnokság azon túl is, ami a köztudatban hozzátartozik a zsarnokság fogalomköréhez. A vers első szakaszaiban folyamatosan érzékelteti a szöveg: a zsarnokság nem merül ki a tudottban, sokkal aljasabb formája ez a társadalmi létezésnek. Az 1-14. szakasz az általános zsarnokságképet és annak 20. századi sajátosságait sorolja. A vers időszemlélete: a vers jelen időben íródott („van”), hiányzik a jövő idő, nem foglalkozik a jövő idővel, hiszen aki élt zsarnokságban soha nem törölheti ki a múltjából,a „belsejéből”. |
I. Történelmi háttér
II. Szerkezet
III. Értelmezés
|
22. Örkény István
minimum |
optimum |
Örkény István művészetének sajátosságai Egypercesek |
Groteszk: az olasz grotte (barlang) szóból származik. A komikum egyik formája. Szélsőségesen össze nem illő elemeket társít, nevetséges és borzongató hatást elérve.Diszharmónia áll fenn a groteszk művekben. A groteszk sosem merev, mindig nyitott. Örkény István néhány fontosabb egyperces novellája: Használati utasítás; Arról, hogy mi a groteszk; In memoriam dr. K. H. G.; Mindig van remény; Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!; Apróhirdetés; Az autóvezető; Mi mindent kell tudni; Nászutasok a légypapíron; Tanuljunk idegen nyelveket!; Budapest; Az élet értelme. |
23. Pilinszky János
minimum |
optimum |
Pilinszky János (1921 – 1981)
Harbach 1944 (1946)
Az olvasott Pilinszky-versek közül melyik fogott meg legerőteljesebben? Miért?
|
1.) A gyermekkori vakációkat a nagynénje által vezetett leányátnevelő intézetben töltötte. Itt tanulta meg a minden emberi jelenséggel szembeni alázatot és megértést. 2.) Másik nagynénje betegsége folytán felnőtt korában sem tudott normálisan beszélni. Tőle tanulta meg a locsogás elvetését, a megszólalás, az artikuláció lelki és fizikai gyötrelmét, de egyúttal fegyelmét is. 3.) A koncentrációs tábor élménye. Pilinszky a század botrányának nevezte a megsemmisítő táborok létrejöttét. Egész életében nem szabadult ettől az élménytől. Stílusa, nyelve:Költészetének hatása részben nyelvének rendkívüli tömörségével, s ebből fakadó művészi erejével magyarázható. A nyelv mint filozófiai és művészi probléma a XX. században került előtérbe. Ennek társadalmi–politikai okát George Steiner abban látja, hogy az a nyelv, mely képes volt közvetíteni és hitelesíteni az embertelenséget, az szükségképpen kompromittálódott és alkalmatlan az ellenkezője hirdetésére. Adorno szerint Auschwitz után nem lehet verset írni. A század költészetében a nyelvprobléma kihívására két válasz születik. Az egyik a locsogás, mely a posztmodern szövegalkotásban teljesedett ki, a másik a költészetnek a csönd, az elhallgatás felé való közelítése. Ezeken túl Pilinszky törekvése, hogy megtisztítsa a szavakat a rájuk rakódott irodalmi asszociációktól, felidéző voltuktól, s helyette a szavak megnevező funkciója kerüljön előtérbe.
Költészetének korszakai:1.) Az egzisztencializmus problémaköre, a magány, a jéghideg űr motívuma, mely József Attila kései költészetével mutat rokonságot. 1946. – Trapéz és korlát című kötet. 2.) A megváltatlan ember tragikuma, a szenvedéstörténet és a lágerélmény egymásbajátszása. 1959. – Harmadnapon; 1970. – Nagyvárosi ikonok 3.) A megváltott ember gondolata, katolicizmusának felerősödése. 1972. – Szálkák; 1974. – Végkifejlet; 1976. – Kráter
|
24. Weöres Sándor: Majomország
|
|
||||
Majmok a költészet világában? Igen! Mert a költészet – és általában a művészet – nem tűr korlátokat, előítéleteket, nincsenek kötelező „illemszabályai”.
- ötletes - szellemes - könnyed - mulatságos
ütemhangsúlyos: ratatata ratatata ratatata ratatata + l l l / + l l l / + l l l / ++++
++ hangsúlyos szótag I hangsúlytalan szótag
időmértékes: táti / táti / táti / táti ; táti / táti / táti / tá
*trocheusi nyolcasok és hetesek - U / - U / - U / - U / - U / - U / - U / -
Majom a költészetben? Igen, ha a játékból gondolat, a meséből valóság, a torzképből igazság bontakozik ki. |
- több olyan verset és más műfajhoz tartozó művet ismerünk a népköltészetből és a műköltészetből, amely valamilyen mesés országba visz bennünket, pl.: - az Óperenciás tengeren is túl, - a Biblia Kánaánja, - a terülj, terülj, asztalkám, } utópia / sci-fi - Tündérország, - Eldorádó
↓ Úgy tesz, mintha egy vonzó helyre kalauzolna, közben gúnyképet fest.
- W. módszere: a 20. sz. diktatúráinak intézményét és életformáját vázolja (mely épp úgy lehet fasiszta, mint bolsevista rendszer), és ennek minden részletéhez hozzáragasztja a majom szót ↓ a címmel együtt 34-szer fordul elő a versben, ebből csupán kettő ragtalan vagy birtokjellel ellátott főnév - hogy a 34-szeres szóhalmozás mindvégig természetesnek hat, annak részben az a nyitja, hogy W. közéjük csempész néhány valóban létező szóösszetételt, illetve fogalmat is (majomkenyér, majomkéz, majomarc) – alliteráció, figura etymologica: „győzve győz a győzhetetlen / győzedelmes majomész” - a szójátékok is a nyelvi hitelességet szolgálják - pontos műfaji meghatározás: groteszk dal
A groteszk fő jellemzője, hogy nevetségesnek tünteti fel a rémítőt, a félelmetest. Főként olyan társadalmi viszonyok közt virágzik, amelyekben a mindent befolyása alatt tartó hatalom már megrendült vagy átalakult, és szörnyarca nem félelmet kelt az emberekben, hanem nevetésre ingerli őket.
|
25. Kertész Imre: Sorstalanság
minimum |
optimum |
A Sorstalanság tárgyát tekintve holokauszt regény, cselekménye könnyen kivonatolható. ↓ 2. önéletrajzi regény 3. nevelődési regény
A regényt műfaji szempontból az önéletrajzi és a nevelődés regény ötvözetének tekinthetjük. Köves Gyuri első személyben emlékezik vissza a vele történtekre. Vagyis az elbeszélő és az események átélője egy és ugyanaz. Életének alakulása egyfajta fejlődési út formáját ölti, amely az ifjúkori idealizmustól és ábrándozástól a felnőttkor érett józanságához és gyakorlatiasságához vezet. Jellemző, hogy a világot és az életet mint tapasztalatok gyűjteményét, mint iskolát ábrázolja, amelyet mindenkinek ki kell járnia, és amely mindenkit elvezet a bölcs belenyugvással kísért kijózanodásig. A főhős életének alakulása ugyanakkor szorosan összekapcsolódik a világ átrendeződésének tapasztalatával, és a világgal együtt átformálódik. Köves Gyurinak a koncentrációs tábor „rendjéhez” kell igazodnia. A tanulás folyamata azért kap ironikus felhangot, mert a kamasz a regényben nem az európai kultúra sok évszázados humánus értékeit ismeri meg és sajátítja el, hanem Auschwitz világának szabályait, a humánus értékekkel való brutális szakítás szabályrendszerét. Ebben a világban a gyilkolás és a túlélés stratégiái kapnak hangsúlyt és szerepet.
A mű szerkezeti szempontból 9 fejezetből áll, amelyek között szimmetriák és egyéb kapcsolatok fedezhetők fel. Tartalmuk a következő: 1. részben bemutatja a családot az apa munkatáborba jutásakor. A 2. rész a 15 éves fiú önállósulásának, öneszmélésének kezdete. A 3. rész a zsidók begyűjtése. A 4. részben az útról olvashatunk, mely a téglagyárból Auschwitz-be vezet. 5. rész a rablét és a tábori élet tapasztalatai Buchenwaldban, Zeitzben. A 6. rész a munkavégzésről, a fizikai leépülésről szól. 7. rész a mélypont, lelki és testi betegség, tetvesedés. A 8. rész a lábadozás, felszabadulás fejezete. 9. részben hazaút és a történetek értelmezése. |
A regény címe utal az ember helyzetére. Jelentései: 1. Egy naplójegyzet szerint az a sorstalanság, ha a ránk kirótt determinációnkat éljük végig valóságként, a saját –viszonylagos- szabadságunkból következő szükségszerűség helyett. 2. A fiút nem nevelték vallásosan, nincs zsidó sorstudata, mégis sorstalanul viselnie kell ezt. 3. Az Auschwitz-t megjárt személyiség visszagondolva tábori önmagára emlékezéseiben idegenként látja viszont önmagát, ugyanakkor új helyzetében sem találja helyét, tehát sorstalan. 4. A főhős Auschwitz előtt is, után is nem több, mint egy tárgy amelyről mások, a társadalom bizonyos szereplői döntenek, ezért sorstalan. A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya Hogyan alakul át a személyisége?
|