minimum |
optimum |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az összetett mondat két vagy több tagmondatból áll. Fajtái: 1.) Alárendelt – állítmányi – alanyi – tárgyi – határozói – jelzői Az egyes mellékmondatok sajátos jelentéstartalmat is kaphatnak: – feltételes (‘ha’ kezdetű mondatok) – megengedő: olyan körülményt, feltételt foglal magába, amely bizonyos fokig ellentétben van a főmondat tartalmával, de mégsem akadályozza meg, azaz mintegy megengedi a főmondatban foglaltak megvalósulását. Kötőszava leggyakrabban: bár, ámbár, habár. – hasonlító (mint) – következményes (úgy – hogy) (Bizonyos kutatók a sajátos jelentéstartalmat nem kötik az alárendelt mondatokhoz.) 2.) Mellérendelt – kapcsolatos: a tagmondatok tartalma között egyszerű, természetes viszony van; kötőszavak: és, is, is-is, nem csak ..., hanem ... is – ellentétes: a második tagmondat megállapítása ellentétben áll azzal, amit az első tagmondatban állítottunk; kötőszavak: de, ellenben, hanem – választó: a tagmondatok többféle lehetőséget tartalmaznak, ezek közül választani kell vagy lehet; kötőszavak: vagy, vagy-vagy – következtető: a második tagmondat az első tagmondatban foglaltak okozatát, következményét tartalmazza; kötőszavak: tehát, így, ennélfogva – magyarázó: a második tagmondat az első tagmondatban foglaltak magyarázatát fejezi ki; kötőszavak: hisz, hiszen, ugyanis, tudniillik 3.) A tagmondatok elhelyezkedése az alárendelő összetett mondatokban – a főmondat megelőzi a mellékmondatot – a mellékmondat megelőzi a főmondatot – a mellékmondat beékelődik a főmondatba – a főmondat beékelődik a mellékmondatba 4.) Helyesírási tudnivalók
Tudj mondani egy-egy példát a kiemelt mondatfajtákra!
àaz összetett mondat tovább tagolható szerkezetileg önálló mondat egységekre, tagmondatokra. Tagmondatai között szorosabb tartalmi, logikai kapcsolat van, mint a szövegben az egyszerű mondatok között.
Mondat
tagolt tagolatlan van alanya, és állítmánya szervetlen mondat, nem elemezhető
teljes mondat hiányos mondat van alanya, állítmánya vagy az alany vagy az állítmány hiányzik
egyszerű összetett
alárendelő mellérendelő
tő bővített csak alany és alany, állítmány, +bővítmények állítmány
|
A mondat a beszéd legkisebb egysége, de rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek részeként. Háromféleképpen csoportosíthatjuk szerkezete, tartalma és minősége szerint.
Lehet egyszerű (tagolt), összetett és tagolatlan
- Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll. - Hiányos mondat: Vagy az alany vagy az állítmány hiányzik a mondatból - Bővített mondat: Az alany és állítmány mellett más bővítményeket is tartalmaz.
Az összetett mondatoknak azt a csoportját hívjuk alárendelőnek, amelyben a tagmondatok nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el: az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat. Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában, annyi fajtája van, ahányféle mondatrész. (állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondat) Fajtái:
A kiemelt mondatrész helyén a főmondatban gyakran utalószó áll. Ez általában mutató névmás. A mellékmondat jelentése gyakran a közlés lényegét tartalmazza, s a főmondat sokszor csak bevezeti, előkészíti a mellékmondat tartalmának átadását. Az alárendelő mondat tagmondatait írásban vesszővel, (pontosvesszővel) választjuk el egymástól.
Az összetett mondatokban, a mellérendelő viszonyban levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak, de nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak. Fajtái:
A többszörösen összetett mondatokban igen gyakran keveredik az alá- és mellérendelő viszony. Az egymásnak mellérendelt mondatok egymással egy szinten állnak, az alárendelő mondat tagmondatai viszont különböző szinten. A többszörösen összetett mondat a közlés szempontjából mindig egyetlen mondategész, amely több mondategységre bomlik.
A mondat szintagmatikus szerkezete
szintagma = szószerkezet, ezekből épülnek fel a mondatok
Három fajtája: - hozzárendelő: alany-állítmány kapcsolata - mellérendelő: a két szószerkezet közt tartalmi-logikai kapcsolat van, nyelvtani függőségi viszony (hierarchikus alá- ill. fölérendeltség) nincs. - kapcsolatos (piros és érett alma), jele: — - ellentétes (szép de éretlen alma), jele: « - választó (piros vagy sárga alma), jele: ~ - következtető (érett (ok) ezért/tehát piros (okozat) alma), jele: ® - magyarázó (piros (okozat) hiszen/ugyanis érett (ok) alma), jele: ¬ A mellérendelő szintagma tagjai a mondatnak azonos szintjén helyezkednek el.
xTárgy xHhely (A Jminpiros és Jminérett almát) gyerekek (Heredetvesszőből Jminfont Hhelykosarakba) gyűjtik.
Á D A 1. szint
T Hhely 2. szint
Jmin — Jmin Jmin 3. szint
Heredet 4. szint
- Alárendelő: nyelvtani hierarchikus viszonyban áll a szintagma két tagja. Van fölérendelt (alaptag) és alárendelt (meghatározó tag) tag.
Kapcsolódási szabályok: - jelző csak névszóhoz kapcsolódhat - tárgy és határozó csak igéhez vagy igei természetű szóhoz (igenév) kapcsolódhat
A meghatározó tag fajtájától függően van tárgyas, jelzős és határozós alárendelő szintagma.
Határozók: - hely - részes - idő - szám - mód - állandó - állapot - társ - ok - eszköz - cél - eredmény - eredet
Állapot- és módhatározó megkülönböztetése: „egyedül dolgozik”: állapothatározó, alanyra vonatkozik („milyen állapotban?”) „rendesen, gondosan dolgozik”: módhatározó, cselekvés módja („milyen módon?”) Mindkettő az állítmány bővítménye!
Ok- és célhatározó megkülönböztetése: „kenyérért mentem a boltba”: célhatározó, időben később („mi végett/célból?”) „lustaságból maradok otthon”: okhatározó, időben előbb („mi okból?”)
Jelzők: - minőség à kijelölő - mennyiség - birtokos - értelmező A jelzők a jelzett szó előtt állnak, ált. nincs ragjuk, a kijelölőjelző a jelzett szó után, viseli annak ragját.
12, Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatokban
Szervetlen összetett mondat: van megszólítás, ezt nem elemezzük külön tagmondatként; vagy módosítószó van a mondatban (pl.: sajnos), az sem külön tagmondat.
Tagmondat az, amiben külön állítás, állítmány szerepel.
Mellérendelő összetett mondat: - kapcsolatos: és, s, meg, nemcsak-hanem-is, sem-sem - ellentétes: de, pedig, viszont, azonban, hanem, mégis, mégsem - választó: vagy, vagy-vagy - következtető: ezért, tehát, azaz - magyarázó: hiszen, mivel, ugyanis
Alárendelő összetett mondat: az egyik tagmondat hiányos vagy hiányzik belőle mondatrész, helyette utalószó van. A mellékmondat a főmondat alárendeltje. Van alanyi, állítmányi, tárgyas, határozós és jelzős alárendelő összetett mondat. Hogy az adott mondat milyen típusú, azt az utalószó főmondatrészben betöltött szerepe dönti el.
Sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok: - hasonlító. Pl.: A nyelvtanóra unalmasabb, mint amit el lehet viselni. - feltételes. Pl.: Akkor megyek el, ha te is jössz. (A továbbiak nem kellenek középszinten:) - megengedő. Kötőszavak: bár, noha, habár stb. Pl.: Akár lopok, akár nem, mégis tolvaj a nevem. - következményes. Pl.: Annyian hiányoztak a múlt héten, hogy nem írtunk dolgozatot.
Mondatvégi írásjelek: - mellérendelő összetett mondatnál az utolsó tagmondat dönti el. - alárendelő összetett mondatnál a főmondat határozza meg.
|
2. Az alárendelő összetett mondat
minimum |
optimum |
Az alárendelő összetett mondat
Tagmondatai nem egyenrangúak, a mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki. A főmondatban a mutató névmással kifejezett utalószó mondatrészi szerepe jelzi, hogy milyen típusú a mellékmondat. Így megkülönböztetünk alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatot. A főmondatot és a mellékmondatot a mellékmondat élén álló hogy, mint, mert kötőszó vagy vonatkozó névmás (aki, ami, ahol, stb.) fűzik össze.
Kétféle tagmondatból áll:
A mellékmondat a főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki. A főmondatban az utalószó utal a hiányzó mondatrészre. Az utalószó hiányozhat a mondatból. Az utalószó mondatbeli szerepe alapján megkülönböztetünk:
Az utalószó mindig távolra mutató névmás (az, ott, azért, akkor stb.). A mellékmondatban található kötőszó lehet valódi kötőszó (hogy, mint, mert stb.) vagy vonatkozó névmás (aki, hol, ahol, amilyen stb.). A mellékmondat megelőzheti, követheti a főmondatot, vagy beleékelődhet.
PÉLDÁKKAL!
|
Az összetett mondatoknak azt a csoportját hívjuk alárendelőnek, amelyben a tagmondatok nem egyenrangúak, nem egy szinten helyezkednek el: az egyik a főmondat, s ennek valamelyik mondatrészét fejti ki a másik, az alárendelt mellékmondat. Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában, annyi fajtája van, ahányféle mondatrész. (állítmányi, alanyi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondat)
A kiemelt mondatrész helyén a főmondatban gyakran utalószó áll. Ez általában mutató névmás. A mellékmondat jelentése gyakran a közlés lényegét tartalmazza, s a főmondat sokszor csak bevezeti, előkészíti a mellékmondat tartalmának átadását. Az alárendelő mondat tagmondatait írásban vesszővel, (pontosvesszővel) választjuk el egymástól.
A tagmondatok között grammatikai viszony van. A főmondatban van az |
3. Az alanyi mellékmondat
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Alanyi alárendelő összetett mondatok: Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki. Utalószavai: az, azok, olyan, olyanok, akkora, akkorák, annyi Pl.: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Olyan nem történhet, hogy nem jövök
Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki. Utalószavai: az, azok, olyan, olyanok, akkora, akkorák, annyi
Pl.: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Olyan nem történhet, hogy nem jövök
Az alanyi mellékmondat a főnév alanyát fejezi ki mondat alakjában. A fő- és mellékmondat kötőszó, vonatkozó névmás fűzheti össze.
|
1. Lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt. (József Attila) 2. Csak az bitang, és az hazátlan, ki here módra él magában. (Juhász Gyula) 3. Várni tud, kinek Ön-énje nem hazug. (Ady Endre) 4. Akik lakoznak csendben valahol, a gyötrődést azok már rég feledték. (Ady Endre) 5. Mindig eszembe jut, ahogy jöttünk a dombról lefelé. (Szabó Lőrinc) 6. Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-híd. (Szabó Lőrinc) 7. Boldog, akit pálinka butít / boldog, kit a szépség kápráztat. (Szabó Lőrinc) 8. Aki sietni akar, gyalog jár. 9. Nem bárány az, amelyik nem bírja a gyapját. 10. Kinek Krisztus a barátja, nem kárhozik el. 11. Olyanok járnak sportolni, akik szeretnek mozogni. 12. Annyi maradt, hogy holnapra is elég lesz. 13. Aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel. 14. Senkinek nincs a homlokára írva, mi lakik benne. 15. Aki a húsát megette, a csontját is egye meg.
Az alanyi mellékmodatok: Az alany az a mondatrész, amelyről az állítmány vmit megállapít. Kérdései: ki, mi, kik, mik + az alaptag 3. személyű alakja. Az alany szófaja főnév, főnévi névmás, vagy főnévi igenév. Az alanyi mellékmondat a főmondat alanyát fejti ki mellékmondat formájában. Kérdései megegyeznek az alany kérdéseivel. Utalószava: az, azok. Kötőszavai: aki, ami, amely, amelyik vmint a hogy. Példamondat: Még nem fontos az, hogy milyen a díszlet. Az alanyi mellékmondat útalószava lehet az olyan és az annyi mutató névmás, de ilyenkor főnévi értékben használjuk. Vannak feltételes, hasonlító, következményes és megengedő alanyi mellékmodatok.
|
4. Az állítmányi mellékmondat
minimum |
optimum |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Állítmányi alárendelő összetett mondatok: Az állítmányi mellékmondat a főmondat állítmányát fejti ki. Utalószavai: az, azok, azé, azoké, olyan, olyanok, olyané, olyanoké, akkora, akkorák, annyi Pl.: Akié a gép, azé az ember. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
|
Az állítmányi mellékmondat a főmondat állítmányát fejti ki. Utalószavai: az, azok, azé, azoké, olyan, olyanok, olyané, olyanoké, akkora, akkorák, annyi
Pl.: Akié a gép, azé az ember. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző ÁLLÍTMÁNYI MELLÉKMONDATA mondarészek jelölései: ALANY (kék) ÁLLÍTMÁNY (piros) JELZŐ (égszínkék) TÁRGY (rózsaszín) HATÁROZÓ (barna)
I. Mintaelemzések
1. 1 Minden olyan, | 2 mint a teremtés utáni éjszakákon. (Csoóri Sándor)
Az 1. tagmondat a főmondat: az olyan távolra mutató melléknévi névmás a névszói állítmány szerepében áll. Ezt fejti ki a mint kötőszóval kapcsolt 2. tagmondat hasonlító sajátos jelentéstartalommal. A mellékmondat állítmányi.
2. 1 Az vagy nekem, | 2 mi testnek a kenyér. (Shakespeare)
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmánya az vagy. A főnévi távolra mutató névmással kifejezett névszói részt (az) a (a)mi kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással bevezetett 2. tagmondat fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi.
3. 1 Talán te voltál (az), | 2 aki megbántad. (Ady Endre)
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmányából (voltál az) hiányzik a névszói részt kifejező főnévi távolra mutató névmás. Az aki kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással bevezetett 2. tagmondat ezt a hiányzó névszói részt fejti ki. A mellékmondat állítmányi.
4. 1 A nagyapám öreg korára is olyan maradt, | 2 amilyennek korábban ismerték.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói-igei állítmánya: olyan maradt. Ennek melléknévi távolra mutató névmással kifejezett névszói részét fejti ki a kötőszói szerepű melléknévi vonatkozó névmással (amilyennek) bevezetett 2. tagmondat hasonlító sajátos jelentéstartalommal. A mellékmondat állítmányi.
5. 1 Annyi az áldás rajta, | 2 mint az égi harmat.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmánya a főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmás: annyi. Ezt a névszói állítmányt fejti ki a 2. tagmondat. A mint kötőszóval bevezetettállítmányi mellékmondat hasonlító jelentéstartalmat is kifejez.
6. 1 Nem azé a nyúl, | 2 aki azt a bokorból kiugratja.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmánya az -é birtokjeles távolra mutató névmás (azé). Ezt a névszói állítmányt fejti ki a kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) bevezetett 2. tagmondat. A mellékmondat tehát állítmányi.
7. 1 Amilyen a madár, | 2 olyan a szólása.
A 2. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmányát a melléknévi távolra mutató névmás fejezi ki: olyan. A kötőszói szerepű melléknévi vonatkozó névmással (amilyen) kezdődő 1. tagmondat ezt a névszói állítmányt fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi hasonlító jelentéstartalommal.
8. 1 A felelősség akkora, | 2 hogy nehéz elviselni.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek névszói állítmányát a melléknévi távolra mutató névmás fejezi ki: (akkora). A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névszói állítmányt fejti ki. A mellékmondat tehát állítmányi következményes jelentéstartalommal.
1. Nem az vagyok, aki voltam. (Ady Endre) 2. A nótám sem olyan, mint régen. (Ady Endre) 3. Olyan a füle, mint a bot. 4. Amilyen az adj(on)isten, olyan a fogadjisten. 5. Annyi a gondom, hogy beleőszülök. 6. A barátnőm az, akire mindig számíthatok. 7. Tíz év múlva is olyan leszek, amilyen most vagyok. 8. Legyek csak az, mindenek multán, aki voltam. (Ady Endre) 9. Olyan a szája, mint egy sikátor. 10. Amilyen a szolga, olyan a gazda. 11. A feladat olyan volt, hogy mindenki meg tudta oldani. 12. Olyan vagyok, mint az elhagyott lövészárok. (József Attila)
|
5. A tárgyi mellékmondat
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tárgyi alárendelő összetett mondatok: A tárgyi mellékmondat a főmondat tárgyát fejti ki. Az utalószó mindig tárgyragos mutató névmás. Utalószavai: Azt, azokat, azét, olyant,olyanokat, akkorát, akkorákat, annyit Pl.: Minden ember annyit ér, amennyit tud. Olyant kérek, amilyent a testvérem is választott.
A tárgyi mellékmondat a főmondat tárgyát fejti ki. Az utalószó mindig tárgyragos mutató névmás. Utalószavai: Azt, azokat, azét, olyant,olyanokat, akkorát, akkorákat, annyit
Pl.: Minden ember annyit ér, amennyit tud. Olyant kérek, amilyent a testvérem is választott.
A TÁRGYI MELLÉKMONDAT
A mondarészek jelölései: ALANY (kék) ÁLLÍTMÁNY (piros) JELZŐ (égszínkék) TÁRGY (rózsaszín) HATÁROZÓ (barna)
I. Mintaelemzések
1. 1 Azt hiszem, | 2 hogy szeretlek. (Pilinszky János)
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (hiszem) főnévi távolra mutató névmással (azt) kifejezett tárgy kapcsolódik. A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett tárgyat fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat.
2. 1 Nem tudhatom (azt), | 2 hogy másnak e tájék mit jelent. (Radnóti Miklós)
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmánya (tudhatom) tárgyas/határozott ragozású, így odaérthető a tárgy szerepében álló hiányzó utalószó (azt). A hogy kötőszóval induló 2. tagmondat ezt a ki nem tett tárgyat fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat.
3. 1 Hol lehet altiszt, | 2 azt kutatja. (József Attila)
A 2. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (kutatja) kapcsolódik az utalószó, a főnévi távolra mutató névmás tárgyragos alakja (azt). A határozószói kérdő névmással (nem kötőszói szerepű vonatkozó névmás!) névmási határozószóval induló 1. tagmondat a 2. helyen álló főmondat tárgyát fejti ki, tehát tárgyi mellékmondat. (A kitehető kötőszó a hogy kötőszó.)
4. 1 Éreztem | 2 bársony nesz inog. (József Attila)
Az 1. tagmondat a főmondat, melyből hiányzik az utalószó, de az igei állítmány (éreztem) határozott ragozása utal a határozott 3. személyű tárgyra (azt). A kötőszó nélkül kapcsolódó 2. tagmondat ezt az odaérthető tárgyat fejti ki, vagyis tárgyi mellékmondat.
5. 1 Nem is tudod | 2 mennyire szeretem okos szemeidet. (Szabó Lőrinc)
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek határozott ragozású igei állítmányához (tudod) odaérthető a határozott 3. személyű tárgy (azt). Ezt fejti ki a kötőszó nélküli 2. tagmondat (mennyire = kérdő névmás, nem vonatkozó névmás; a kitehető kötőszó = hogy). A függő kérdő mondat a főmondat tárgyi mellékmondata. (Vö.: MGr.: 489.)
6. 1 Hallani sem akarom: | 2 csurran-e még öklömből nyári érc. (Csoóri Sándor)
Az 1. tagmondat a főmondat, tárgyas ragozású igei állítmányához (akarom) közvetlenül a főnévi igenév kapcsolódik tárgyként. Ennek újabb alárendelt tárgya a kitehető utalószó (azt). A kötőszó nélküli 2. tagmondat tehát az igenévi tárgynak alárendelt tárgyát kifejtő tárgyi mellékmondat.
7. 1 Annyit ér, | 2 mint a kutyaugatás a holdnak.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek alanyi ragozású igei állítmányához (ér) főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmással kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik. A mintkötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névmással kifejezett tárgyat fejti ki hasonlító jelentéstartalommal, vagyis tárgyi mellékmondat.
8. 1 Akkorát kiáltottak, | 2 hogy zengett bele a ház.
Az 1. tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (kiáltottak) főnévi értékben álló melléknévi távolra mutató névmással (akkorát) kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik. A hogykötőszóval bevezetett 2. tagmondat tárgyi mellékmondatként ezt a névmással kifejezett tárgyat fejti ki következményes jelentéstartalommal. Az igei állítmány jelentésszerkezetéhez pedig inkább határozóként kapcsolható, ezért fokhatározó értékű tárgynak is nevezhetjük.
9. Annyit ért hozzá, mint (a) tyúk az ábécéhez.
Az 1 tagmondat a főmondat, melynek igei állítmányához (ért) főnévi értékben álló számnévi távolra mutató névmással kifejezett határozatlan 3. személyű tárgy kapcsolódik fokhatározói körülményre utaló jelentésben. A mint kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a névmással kifejezett fokhatározó értékű tárgyat fejti ki hasonlító jelentéstartalommal.
10. Úgy érzem, hogy múlik az idő. (József Attila)
Az 1. tagmondat a főmondat. A hogy kötőszóval induló 2. mondat a főmondat igei állítmányához (érzem) kapcsolódó nem tipikus utalószóval kifejezett tárgyát fejti ki. Az úgy határozószói távolra mutató névmás általában mód- állapot határozóra utal. A látást, hallást, észlelést jelentő tárgyas ragozású igék mellett azonban tárgynak értelmezzük. Ezért a hogy kötőszóval bevezetett mellékmondat tárgyi.
|
1. Azt hittem, kínok tüze-fagya edzett. (Szabó Lőrinc) 2. S ne hidd, hogy a lantnak ereje meglankadt. (Arany János) 3. Én nem tudom, hogy miért ez a sok fürkész akarat. (Szabó Lőrinc) 4. Nem tudni, kiben mi lakik (lakozik). 5. Ahányat lát, annyit szeret. 6. Nagy kutya fel se veszi, ha kis kutya megugatja. 7. Annyit eszik, mint a disznó. 8. Ami derűs, élvezd. (Arany János) 9. Nem akartam megadni, amit nem kell. (Ady Endre) 10. Nem tudom én, kiket is küldjek el hozzád. (Ady Endre) 11. ... de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek. (József Attila) 12. Észre sem veszed, hogy kihúzom magam (mikor a jövőről szólok). (József Attila) 13. Annyit néztem, hogy belefáradtam. (József Attila) 14. Ne hadd, hogy szomorú legyek (mert európai vagyok). (József Attila) 15. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok. (József Attila) 16. Irigyelni kezdtem azokat, akik lelkesen is normálisak tudtak lenni. (Szabó Lőrinc)
|
6. Az idézés
minimum |
optimum |
Idézet: Idéző mondat + idézet = összetett mondat Idézet leggyakrabban tárgyi mellékmondat.
Idézett mondat=idézet. Bevezető mondat=idéző mondat. Idéző mondat állítmánya mondást jelentő ige (szól, kérdez, mond). Idéző mondat és idézet közötti nyelvtani, szerkezeti viszony igen laza. Idéző mondatban 3. személy, idézett mondatban 1 személy van. Van, hogy beszédet kísérő mozdulat, gesztus, érzelmet kifejező ige van, mondást jelentő ige helyett.
Személybeli módosulás a közlő szempontjából. Pl: Azt mondja a felesége, hogy az ő anyja kopjás volt. Helyhatározó és időhatározó a közlő szempontjából módosul. Pl.: jön->megy Hoz->visz Ekkor->akkor Ma->tengap/aznap
Egyenes idézet sokkal élőbb, a függő beszéd távolságtartóbb. A megszólítás a függő beszédben általában elmarad.
Átképzeléses időhasználat: igeidő nem módosul a függő idézetben. Közlő, idézett személy helyébe képzeli magát. Igemódok nem módosulnak ->átképzeléses módhasználat.
Függő kérdés: függő idézet tárgya kérdő mondat. Kérdést tartalmazó tárgyi mellékmondat. Köznyelvben is használjuk a függő kérdést. Függő kérdés lehet: - kiegészítendő - eldöntendő (e kérdőszó)
A hogy kötőszó helyett, ha, hahogy használata lehetséges. E kérdőszót mindig az igealakhoz teszik.
Egyenes és függő idézet között vannak átmeneti közlésformák: - megelevenítő függőbeszéd: elmarad az idéző mondat, a hogy kötőszó. Idézet megőriz bizonyos beszélt, közölt, nyelvi szavakat, pl. indulatszót, eufemizmust. Tárgyi mellékmondatként jelenik meg. - Kapcsolt egyenes beszéd: megmarad az egyenes idézet minden sajátossága, de kötőszóval szerkesztik. Pl.: Nem mondhattam neki, hogy hagyd békén. Feladat: Megadott idézetből írj példát az idézésre – a tanult módon! |
Az idézés256. A szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár fogja közre. Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki:„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait. Stb. Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” Stb. Idézés alkalmával az idéző mondat megelőzheti, követheti vagy megszakíthatja az idézetet. a) Az idézetet bevezető mondat után kettőspontot teszünk. Az első idézőjel után az idézet első szavát általában nagybetűvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztő idézőjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?” Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” Stb. – A megszakított idéző mondat kisbetűvel folytatódik: Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük. Stb. Kisbetűvel kezdjük az idézetet, ha úgy emeltük ki, hogy az eredeti szövegben is kisbetű van: A közeledő őszt ekképp jeleníti meg Babits: „már hullnak a cifra virágok / szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, / ha süvít a böjti szél.” Stb. b) Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és kisbetűvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdőjelet és a felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem:„Ismerni a jót könnyebb, mint követni” – írta unokaöccsének Kölcsey. „Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti. „Még kér a nép, most adjatok neki!” – figyelmeztette Petői az urakat. Stb. e) Az idézetbe iktatott idéző mondat közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé tesszük, és kisbetűvel kezdjük. A második idézőjel a szövegzáró írásjel után következik: „A tudományos felfogás szerint – írja Kosztolányi – nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között.” „Lesz-e gyümölcs a fán – kérdi Petőfi –, melynek nincs virága?” „Az eszmék erősbek / A rossz anyagnál – vallja Madách. – Ezt ledöntheti / Erőszak, az örökre élni fog.” Stb. 257. Ha a szó szerinti idézetet szervesen beleszőjük saját szövegünkbe, az idézett részt idézőjelek közé foglaljuk, és az idézetet kezdő közszót (az eredeti szöveg ellenére is) kisbetűvel kezdjük: A tanterv szerint az iskola egyik célja az, hogy „testileg, szellemileg egészséges, edzett nemzedéket neveljen”, de ez csak a társadalom egészének tevékeny közreműködésével érhető el. A „rendületlenül” később jelszóból magatartásformává érett. Stb. – Ha a mondat az idézett résszel végződik, a mondatot befejező írásjelet az idézőjel után tesszük ki: Juhász Gyula a munkában azt az erőt látja, amely „a szabadág útjára visz gyász és romok felett”. Stb. Mások szavainak némiképp megváltoztatott, vagyis úgynevezett tartalmi idézésekor nem használunk idézőjeleket: Alkotmányunk kimondja, hogy társadalmi rendszerünknek a munka az alapja. Stb. Így szokás kezelni az úgynevezett kapcsolt egyenes beszédet is: Mondtam neki, hogy nincs az az áldozat, amire ne lennék képes a gyerekeimért. Stb. 258. Szépirodalmi művekben az író mintegy idézi a szereplők szavait, de ennek jelzésére nem idézőjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. [Vö. 256. a), b), c)] a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs. Határozatlanul mondta: – Nem is tudom. Reménykedve kérdezte: – Ugye, hiszel nekem? Türelmetlenül szólt rá: – Add már ide! – Nem adom! b) Ha az író idéző mondata követi a szereplő szavait, ezeket gondolatjelpár fogja közre. – Nem is tudom – mondta határozatlanul. – Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve. – Add már ide! – szólt rá türelmetlenül. c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik. – Nagyon vártalak már – fogadta a barátját. – Sok a teendőnk. – Kik jártak itt? – faggatta tovább. – Maga itt volt, láthatta. – Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott! – Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit! – Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.
– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel. – Hova a pokolba? – Maklárra. – Maklárra? – Jó estét mondani a töröknek.
Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van: 259. Ha közmondásokhoz, szállóigékhez, sarkigazságokhoz, jelszókhoz stb. magyarázó, kiegészítő megjegyzést fűzünk, nem használunk idézőjeleket, de az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében az idézéskor szokásos írásmódot követjük: Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás. Hová merült el szép szemed világa? – szoktuk tréfásan kérdezni. Termeljünk többet és olcsóbban! – ez most a feladat. Stb.
|
7. A határozói mellékmondat
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Határozói alárendelő összetett mondatok: Bármilyen határozót kifejezhet a mellékmondat, ezért annyiféle határozói alárendelés van, ahányféle határozó. Utalószavainak szófaja: Távolra mutató határozóragos mutató névmás (abban, abból, olyanért, annyival stb.) Távolra mutató névutós mutató névmás (azok mellett, annak alapján stb.) Határozószói értékű mutató névmás (azalatt, ott, amiatt, úgy, azért stb.) Helyhatározói (onnan, abból, arra, oda, ott,.az előtt stb.) Pl.: Én már megjöttem onnan, ahová mások csak most mennek. Időhatározói (azóta, akkor, akkorra, aközben stb.) Pl.: Akkor szép az erdő, mikor zöld. Célhatározói (azért, avégett, arra ahhoz stb.) Pl.: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Társhatározói (azzal, azokkal, azzal együtt, olyannal stb.) Pl.: Olyannal barátkozz, akitől jót tanulsz! Eszközhatározói (azzal, azáltal stb.) Pl.: Azzal ültette be a kertet, amit a virágkertésztől kapott. Hely- és időhatározó esetében az utalószó kifejezhet előzmény-, tartam- és véghatározót is. Az állandó határozói alárendelő összetett mondatoknak nincs jellemző utalószavaik.
Bármilyen határozót kifejezhet a mellékmondat, ezért annyiféle határozói alárendelés van, ahányféle határozó. Utalószavainak szófaja: Távolra mutató határozóragos mutató névmás (abban, abból, olyanért, annyival stb.) Távolra mutató névutós mutató névmás (azok mellett, annak alapján stb.) Határozószói értékű mutató névmás (azalatt, ott, amiatt, úgy, azért stb.)
Helyhatározói (onnan, abból, arra, oda, ott,.az előtt stb.) Pl.: Én már megjöttem onnan, ahová mások csak most mennek. Időhatározói (azóta, akkor, akkorra, aközben stb.) Pl.: Akkor szép az erdő, mikor zöld. Célhatározói (azért, avégett, arra ahhoz stb.) Pl.: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Társhatározói (azzal, azokkal, azzal együtt, olyannal stb.) Pl.: Olyannal barátkozz, akitől jót tanulsz! Eszközhatározói (azzal, azáltal stb.) Pl.: Azzal ültette be a kertet, amit a virágkertésztől kapott.
Hely- és időhatározó esetében az utalószó kifejezhet előzmény-, tartam- és véghatározót is. Az állandó határozói alárendelő összetett mondatoknak nincs jellemző utalószavaik. A HATÁROZÓI MELLÉKMONDAT
A mondarészek jelölései: ALANY (kék) ÁLLÍTMÁNY (piros) JELZŐ (égszínkék) TÁRGY (rózsaszín) HATÁROZÓ (barna)
I. Mintaelemzések
1. 1 Ott szakad a kötél, | 2 (a)hol legvékonyabb.
Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (szakad) határozószói távolra mutató névmással (ott) kifejezett helyhatározó kapcsolódik. A kötőszói szerepű határozószói vonatkozó névmással(a)hol bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett helyhatározót fejti ki, tehát helyhatározói mellékmondat.
2. 1 Akkor hiszem, | 2 ha látom.
Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (hiszem) határozószói távolra mutató névmással (akkor) kifejezett időhatározó kapcsolódik. A feltételes jelentéstartalmat kifejező kötőszóval(ha) induló 2. tagmondat az utalószóval kifejezett időhatározót fejti ki, tehát időhatározói mellékmondat, igei állítmányával kifejezett cselekvése pedig egyidejű a főmondatéval.
3. 1 Amint a szobából kimentem, | 2 zegzugos folyosóra jutottam. (Weöres Sándor)
A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az igei állítmányhoz (jutottam) kapcsolódó időhatározóra utaló határozószói távolra mutató névmás. Az első helyen álló mellékmondat ezt a hiányzó, de odaérthető (akkor) időhatározót fejti ki. A mellékmondat és a főmondat között közvetlen előidejűség van.
4. 1 Úgy szaladtam hazafelé, | 2 mint kinek a fejében félreverik a harangot. (Sütő András)
Az 1. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (szaladtam) határozószói távolra mutató névmás (úgy utalószó) kapcsolódik módhatározóként. A mint kötőszóval induló tagmondat az utalószóval kifejezett módhatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát módhatározói.
5. 1 Úgy néz ki, | 2 mint Pilátus macskája.
Az 1. tagmondat a főmondat. Az igei állítmányhoz (néz ki) határozószói távolra mutató névmás (úgy) kapcsolódik az alany állapotára utaló állapothatározóként. A mint kötőszós 2. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett állapothatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát állapothatározói.
6. 1 Szívemben minden százszor ujhodt, | 2 mert vakítóbb örömtüzeket még másnak a sors sohase gyújtott. (Ady Endre)
Az 1. tagmondat a főmondat. Igei állítmányához az odaérthető határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) okhatározóként kapcsolódik. A mert kötőszós 2. tagmondat ezt a szövegkörnyezetbe érthető okhatározót fejti ki mondat formájában. A mellékmondat tehát okhatározói.
7. 1 (A) szerencse nádszál, | 2 könnyen eltörik.
Az elemzendő összetett mondat tagmondatai közötti viszonyra nem utalnak grammatikai kifejezőeszközök. Ilyen esetben több elemzési lehetőség is felvetődhet. a) A tagmondatok tartalma ok-okozatiságot fejez ki, az alárendelő viszony is feltételezhető. Ebben az esetben az 1. tagmondat a főmondat, amelybe kitehető az azért utalószó, a 2. tagmondat élére pedig a mert/mivel kötőszó. A 2. tagmondat így a főmondat okhatározóját kifejtő mellékmondat lesz.
b) Ok-okozati összefüggés mellérendelő összetett mondattal is kifejezhető. Ebben az esetben a 2. tagmondat az 1. tagmondatban foglaltak magyarázatát adja, vagyis okadó magyarázó mellérendelésről beszélhetünk, a tagmondatok közé kitehető az ugyanis/vagy/hiszen kötőszó. Hasonló szerkesztésű mondatok elemzésekor célszerű minden lehetőséget számba venni.
1 2
c) a) Továbbá az utalószó és a kötőszó hiánya miatt megengedhető az értelmezői mellékmondat feltételezése is: (A) szerencse nádszál, olyan, ami könnyen eltörik.
8. 1 Aki jó szolga nem volt, | 2 nem lesz abból jó úr.
A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (nem lesz) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakjával kifejezett eredethatározó (abból utalószó) kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) induló 1. tagmondat az utalószóval kifejezett eredethatározót fejezi ki, vagyis az 1. tagmondat eredethatározói mellékmondat.
9. 1 Aki születik, | 2 annak halni kell.
A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (kell) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (annak utalószó) részeshatározóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett részeshatározót fejti ki. Az 1. tagmondat tehát részeshatározói mellékmondat.
10. 1 Lányomnak mondom, | 2 menyem (is) értsen belőle.
A kötőszó és utalószó nélküli összetett mondat kétféleképpen értelmezhető és elemezhető. a) Alárendelő összetétel esetén az 1. tagmondat tekinthető főmondatnak, melynek igei állítmányához (mondom) kapcsolható a határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) célhatározóként. A kötőszó nélküli 2. tagmondat élére pedig kitehető a hogy kötőszó, vagyis a mellékmondat a főmondat célhatározóját fejti ki.
b) Mellérendelő összetételként értelmezve a két tagmondat közé kitehető a de kötőszó, így ellentétes mellérendelő összetett mondatot kapunk.
1 2
11. 1 Lehetne száz okom (arra) hát, | 2 hogy múlt időben beszéljek rólad. (Csoóri Sándor)
Az 1. tagmondat a főmondat. A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat a főmondat alanyához kapcsolódó állandó/kötött határozót fejti ki. A kötött határozóra nem utal mutató névmás, de odaérthető a távolra mutató főnévi névmás ragos alakja (arra). A 2. tagmondat tehát állandó/kötött határozói mellékmondat. (A hagyományos grammatikában állandó határozónak nevezett bővítményt a Magyar grammatika szerzői aszemantikus határozónak nevezik. Vö.: Rácz Endre MMNy. 1971: 330,; Haader Lea MGr. 2000: 490)
12. 1 Ki levesre bort iszik, | 2 nem kérnek attól tanácsot.
A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (nem kérnek) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (attól utalószó) állandó/kötött határozóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)ki] kezdődő 1. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett határozót fejti ki, azaz a mellékmondat állandó/kötött határozói.
13. 1 Mennél magasabb a nap, | 2 annál kisebb [rövidebb] árnyékot vet.
A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához kapcsolódik egy tárgy, amelynek középfokú melléknévvel kifejezett jelzője van. Ehhez kapcsolódik a főnévi távolra mutató névmás ragos alakja (annál utalószó) hasonlító határozóként. Az első tagmondat tehát a főmondat utalószóval kifejezett hasonlító határozóját fejti ki hasonlító jelentéstartalommal, mert ez utóbbi a hasonlító határozói Egy-egy példát a gyakoribb határozói alárendelő összetett mondatra!
|
1. Ott az ínség, hol szitával foltozzák a süveget. 2. Sok idő eltelik, míg a gyermekből ember válik. 3. Magyar ember hallgat, mikor eszik. 4. Addig tündöklik a hold, míg a nap helyre ér. 5. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. 6. A kutya is akkor vész meg, mikor legjobb dolga van. 7. Elharapnám a nyelvem, ha még egyszer kimondanám. (Ady Endre) 8. Mindenki elképedt, amikor karácsony első napján déli tizenkét órakor végre megszülettem. (Sütő András) 9. Amikor a függöny felgördül, a térben az ember eltörpül. (Weöres Sándor) 10. Úgy nő, mintha húznák. 11. Úgy él, mint a kiskirály. 12. Úgy veszik, mintha ingyen adnák [osztogatnák]. 13. Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. (József Attila) 14. Úgy ég a tűz, ha tesznek rá. 15. Úgy szánts, hogy boronálni lehessen. 16. Úgy néz ki, mint a pócsi kép. 17. Úgy él, mint egy remete. 18. Úgy kerül bele, mint Pilátus a krédóba. 19. Otthagyja, mint Szent Pál az oláhokat. 20. Aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni. 21. Ki mit nem tud, azon nem bánkódik. 22. Olybá veszem, mint a kutyaugatást. 23. Mennél munkásabb a leány, annál tisztább. 24. Aki szót nem fogad, könnyű azzal bánni. 25. Könnyű a szót megfordítani, (mert) nem terhes szekér. 26. Úgy fogok meghalni, hogy még az utolsó sóhajtásomat is fölveszi magnóra valaki. (Kányádi Sándor) 27. Mennél többet hagysz maradékidnak, annál kevésbé bánják halálodat. 28. Boldog vagyok, mert nagyon szenvedek. (Ady Endre)
|
8. A jelzői mellékmondat
minimum |
optimum |
|||||||||||||||||||||||||||
Jelzői alárendelő összetett mondatok: A főmondatban lévő jelzőt fejti ki a mellékmondat. Annyiféle jelzői mellékmondat van, ahányféle jelző. + PÉLDÁK! Jellemző utalószavuk távolra mutató mutató névmás főnévi, melléknévi vagy számnévi értékű alakja. Minőségjelzői (olyan, akkora stb.) Pl.: Olyan madár igen ritka, kinek kedves a kalitka. Mennyiségjelzői (annyi) Pl.: Ahány ember, annyi véleménye van. Birtokos jelzői (annak (a), azoknak (a), olyannak (a)) Pl.: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Értelmező jelzői (az, olyan, annyi, azé stb.) Pl.: Érdekes könyv, olyan, amelyet nem lehet letenni. Ismersz engem, kit szemed megviselt. (utalószó nélkül) A minőségjelzői alárendelő összetett mondatok mutató névmási utalószavát egyeztetjük a jelzett szóval. Pl.: Arról a meséről beszélgetünk, amelyik neki tetszik. Az értelmező jelzői alárendelő összetett mondatok körében megkülönböztetünk utalószós és utalószó nélküli alárendelő összetett mondatokat. Előbbi esetben az utalószó mindig a jelzett szó után áll. Ha a jelzett szó névmás, bizonyos számnév, melléknév, akkor nem tehetünk ki utalószót.
A JELZŐI MELLÉKMONDAT
A mondarészek jelölései: ALANY (kék) ÁLLÍTMÁNY (piros) JELZŐ (égszínkék) TÁRGY (rózsaszín) HATÁROZÓ (barna)
I. Mintaelemzések
1. 1 Olyan feltétellel adom pedig néked, | 2 hogyha holnap a cseh bajnokot kivégzed.
(Arany János)
Az 1. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak (feltétellel) a távolra mutató melléknévi névmással (olyan utalószó) kifejezett minőségjelzője van. A hogyha valódi kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a jelzőt fejti ki feltételes jelentéstartalommal. A 2. tagmondat tehát minőségjelzői mellékmondat.
2. 1 Csak az a legény gavallér, | 2 kinek zsebében a tallér.
Az 1. tagmondat a főmondat: az alanyhoz (legény) távolra mutató főnévi névmással (az utalószó) kifejezett kijelölő jelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinek) induló 2. tagmondat ezt a kijelölő jelzőt (= a minőségjelző altípusa) fejti ki, vagyis kijelölő jelzői (minőségjelzői) mellékmondat.
3. 1 Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség. (József Attila)
Az 1. tagmondat a főmondat: a főnévi igenévhez kapcsolódó tárgynak (asszonyt) főnévi távolra mutató névmással kifejezett kijelölő jelzője van (azt utalószó), amely egyezik az alaptaggal, vagyis felveszi annak viszonyragját, jelen esetben a tárgyragot. (Ne elemezzük tehát tárgyként a tárgyragos utalószót, mert nem az!) A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (akiben) bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, vagyis kijelölő jelzői mellékmondat.
4. 1 (a) Mennyi szolgád, | 2 annyi ellenséged (van).
A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az állítmány, tehát hiányos mondat; az alanyhoz távolra mutató számnévi névmással kifejezett (annyi utalószó) mennyiségjelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű számnévi vonatkozó névmással ([(a)mennyi] induló 1. tagmondat (a sorrend tehát a szokottól eltérő: az 1. tagmondat a mellékmondat, a 2. a főmondat) ezt az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, azaz mennyiségjelzői mellékmondat.
5. 1 Kinél lakol, | 2 annak törvényével élj.
A 2. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak távolra mutató főnévi névmás ragos alakjával (annak utalószó) kifejezett birtokos jelzője van. (A birtokviszonyt a határozón levő birtokos személyjel is mutatja!) A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinél) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett birtokos jelzőt fejti ki, tehát birtokos jelzői mellékmondat.
6. 1 Sokszor oly laza voltam, | 2 mint egy homokszobor. (Szabó Lőrinc)
Az 1. tagmondat a főmondat: névszói-igei állítmányának névszói részéhez távolra mutató melléknévi névmással (oly utalószó) kifejezett minőségjelző kapcsolódik. Mivel a névszói-igei állítmány névszói része melléknév (laza), az utalószóval kifejezett jelző fokhatározói funkciójú: az oly utalószó = az annyira utalószóval (vö.: MMNy.: 405). A mint kötőszóval bevezetett 2. tagmondat tehát a főmondatfokhatározó értékű jelzőjét fejti ki hasonlító jelentéstartalommal.
7. 1 A megjárt kollégiumok adtak erőt, annyit, | 2 hogy máig is élek belőle. (Nagy László)
Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek tárgyát számnévi távolra mutató névmással kifejezett jelző értelmezi (annyit utalószó). Az értelmező funkciójú hátravetett utalószó esetben egyezik az értelmezett szóval. (Ne elemezzük tehát tárgyként!) A hogy kötőszóval bevezetett 2. mondat tehát a hátravetett értelmező jelzőt fejti ki. A 2. tagmondat tehát mennyiségjelzői értelmezőt fejt ki következményes jelentéstartalommal.
8. 1 Látok mindent, | 2 mi sohasem a szemnek, csak a sejtésnek látható az éjben.
(Petőfi Sándor)
Az 1. tagmondat utalószó nélküli főmondat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)mi] bevezetett 2. tagmondat a főmondat főnévi általános névmással kifejezett tárgyának (mindent)értelmezőjét fejti ki. Jegyezzük meg: a névmásoknak csak értelmező jelzőjük lehet.
9. 1 Hallok mindent (én), | 2 aki hallgatok. (József Attila)
Az 1. tagmondat a főmondat, amelyben nincs utaló funkciójú névmás, viszont itt is általános névmás fejezi ki a tárgyat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) bevezetett 2. tagmondat azonban nem a névmási tárgyat értelmezi. Az aki vonatkozó névmás élőlényre/személyre vonatkozik, amiből arra következtethetünk, hogy a mellékmondat a főmondat igei állítmánya által reprezentált egyes szám első személyű alanyt (én) értelmezi. Ezt a feltevést a költő azzal támasztotta alá, hogy a mellékmondat igei állítmánya nem a vonatkozó névmással, hanem a főmondat alanyával egyezik.
|
A főmondatban lévő jelzőt fejti ki a mellékmondat. Annyiféle jelzői mellékmondat van, ahányféle jelző. Jellemző utalószavuk távolra mutató mutató névmás főnévi, melléknévi vagy számnévi értékű alakja.
Minőségjelzői (olyan, akkora stb.) Pl.: Olyan madár igen ritka, kinek kedves a kalitka. Mennyiségjelzői (annyi) Pl.: Ahány ember, annyi véleménye van. Birtokos jelzői (annak (a), azoknak (a), olyannak (a)) Pl.: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Értelmező jelzői (az, olyan, annyi, azé stb.) Pl.: Érdekes könyv, olyan, amelyet nem lehet letenni. Ismersz engem, kit szemed megviselt. (utalószó nélkül)
A minőségjelzői alárendelő összetett mondatok mutató névmási utalószavát egyeztetjük a jelzett szóval. Pl.: Arról a meséről beszélgetünk, amelyik neki tetszik. Az értelmező jelzői alárendelő összetett mondatok körében megkülönböztetünk utalószós és utalószó nélküli alárendelő összetett mondatokat. Előbbi esetben az utalószó mindig a jelzett szó után áll. Ha a jelzett szó névmás, bizonyos számnév, melléknév, akkor nem tehetünk ki utalószót.
Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok:
Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, melyek nemcsak a főmondat valamely mondatrészét, fejtik ki, hanem valamilyen sajátos jelentéstartalommal is rendelkeznek.
Hasonlítás: (mint, akár) Pl.: Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés.
Feltételesség: (ha) Pl.: Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.
Következmény: (hogy) Pl.:Másokhoz úgy szólj, hogy azt később se bánd meg.
Megengedés: (bár, noha, jóllehet, ha – is, mégis) Pl.: Áll a ház még, bár fogy a gazdagsága.
Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, amelyeket nem lehet egyik mondatrészkifejtő típusba sem besorolni, a mellékmondatra csak sajátos jelentéstartalom kifejezőse a jellemző. Ilyen a megengedő típusú.
1. Ki levest akar enni, kanál legyen kezében. 2. Annyi idős az ember, amennyinek érzi magát. 3. Nincsen olyan rakott szekér, amelyre még egy villával nem fér. 4. Olyan kemény, mint a kő. 5. Olyan sovány, mint egy kórószál. 6. Nincs oly hosszú nap, hogy estéje ne volna. 7. Légy lámpa, mely (míg másoknak világít), tulajdon életét fogyasztja. (Petőfi Sándor) 8. A kis kölyök, ki voltam, ma is él. (József Attila) 9. Az a kevés bú, mit koronként szívünkre rácseppente, nem keseríte boldogságunk. (Petőfi Sándor) 10. Minden, ami szent előttünk, kockán van. (Petőfi Sándor) 11. Muszáj lenni becsületes ősállatoknak is, akik nem hordják zsebben a gerincüket. (József Attila) 12. Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni. (József Attila) 13. Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeit. (József Attila) 14. Lehetnék én könyvelő is, akinek vannak főnökei. (József Attila) 15. Dolgos két karod is oly hűs, mint ez a nagycsöndű folyó. (József Attila)
|
9. Sajátos jelentéstartalmú mondatok
minimum |
optimum |
||||||||||||||||
Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok: Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, melyek nemcsak a főmondat valamely mondatrészét, fejtik ki, hanem valamilyen sajátos jelentéstartalommal is rendelkeznek. Hasonlítás: (mint, akár) Pl.: Olyan a felelet, mint amilyen a kérdés. Feltételesség: (ha) Pl.: Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted. Következmény: (hogy) Pl.:Másokhoz úgy szólj, hogy azt később se bánd meg. Megengedés: (bár, noha, jóllehet, ha – is, mégis) Pl.: Áll a ház még, bár fogy a gazdagsága. Vannak olyan alárendelő összetett mondatok, amelyeket nem lehet egyik mondatrészkifejtő típusba sem besorolni, a mellékmondatra csak sajátos jelentéstartalom kifejezése a jellemző. Ilyen a megengedő típusú.
Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok fajtái:
GYAKORLÁS
|
SZEMANTIKAI TÖBBLETTARTALMAT HORDOZÓ MELLÉKMONDATOK: A SAJÁTOS JELENTÉSTARTALMÚ MELLÉKMONDATOK (MGr. 513–524)
A sajátos jelentéstartalmak:
A mondatrészkifejtésre ráépül, de el is szakadhat tőle, ez utóbbiak a mellérendelés felé közelednek. A főmondatban visszatéve és -alakítva az adott mellékmondatot, a sajátos jtéstart. elveszik: Szeretném, ha eljönnél. (tárgyi, feltételes) →Eljöttödet szeretném. Olyan csend támadt egyszerre, mint amilyen villámcsapás után szokott következni. (minőségjelzői, hasonlító) → Villámcsapás utáni csend támadt egyszerre.
1. Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok mondatrészkifejtéssel párosulva 1. 1. Hasonlító mm.
Annyira jól éreztem magam nálatok, amennyire még eddig soha. (fokH) Sajnos többet eszik, mint kellene. (hasonlító Hi) Úgy rohant felém, mintha én lennék a megmentője. (módH) Úgy feküdt ott, mint/ahogy egy darab fa (állpH) Mereven feküdt, mint egy halott (ÉH) Annyiszor kell vizsgánom e félévben, mint Zsófinak. (számH) Sári olyan, mint amilyen az édesanyja volt lánykorában (Á-i) Akkor érkeztem, mint a többiek (időH) Annyi termett, mint amennyi még soha (A-i) Stb.
1. 2. Következményes mm.
Példák: Olyan sok a dolgom, h alig tudom elvégezni (fokH) Misi úgy tud 21-ezni, h mindig ő nyer (módH) Olyan ez a dolgozat, hogy csak hármast lehet adni rá (Á-i) Addig dolgozott, hogy megizzadt. (időH Olyat ordított, hogy belezengett a ház (Tái) Annyi termett, hogy alig győztük szedni (A-i)
1. 3. Feltételes mm.
Példák: Meglátogatlak, ha vége a tanításnak. (időH) Valahányszor meglátogatom Lacit, mindig felvidulok (számH, itt a vala-előtag indukálja a feltételességet) Vilmos bácsi nem szerette, ha csúfolták a madarai miatt (T-i)
1. 4. Megengedő mm.
Példák: Bár beteg volt, mégis elment kirándulni (állpH) Nem bánom én, ha megharagszik is (T-i) Nem baj az, ha haragszol is rám (A-i) Nincs új cipője Zolinak sem, aki pedig egyetemre jár. (J-i)
2. Sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok a mondatrészkifejtéstől elszakadva 2. 1. Hasonlító
2. 2. Következményes
2. 3. Feltételes
2. 4. Megengedő
Elkészítette a munkát, bár sokat morgolódott közben. Még kémiára is oktatta, pedig ahhoz ő sem értett, Bármennyire nehéz, a megoldást én a válásban látom. Hiába hízelegsz, nem adok csokit.
|
10. A feltételes mellékmondat
minimum |
optimum |
Vannak olyan mondatok, amelyek mellékmondatai sajátos jelentéstartalommal is birnak: hasonlítást, feltételességet, következményt és megengedést is kifejeznek. A megengedő és a feltételes mellékmondatok nem mindig mondatrész kifejtők. (felhívlak, ha örülsz neki)
FAJTÁK + PÉLDÁK! Feltételes mm.
Példák: Meglátogatlak, ha vége a tanításnak. (időH) Valahányszor meglátogatom Lacit, mindig felvidulok. (számH, itt a vala-előtag indukálja a feltételességet) Vilmos bácsi nem szerette, ha csúfolták a madarai miatt. (T-i)
|
A feltételes mondatok szabatos használata segíti gondolataink árnyalt előadását. A példák szemléltethetik a feltételes mondatok főbb feladatait. (A-, B.1-, B.2-, B.3-, C-, D-fajták.) A. Nem minden "ha" kötőszós mellékmondat fejez ki valódi feltételt. Például:
B. Azok az igazi feltételes mellékmondatok, amelyeknek a kötőszava nem helyettesíthető a "mikor"-ral. E mondatok három csoportja: B.1. Még meg nem valósult feltételt fejeznek ki (ám akár a megvalósulás, akár a meg nem valósulás lehetséges).
B.2. Már megvalósult feltételt fejeznek ki.
B.3. Már meg nem valósult, meg nem valósulható feltételt fejeznek ki.
C. Sajátos funkciók:
Az ugyan módosító szóval a megelőző közlés valódiságát vonhatjuk kétségbe a magyarázó feltételes mondattal:
A feltétel megvalósulásának vagy meg nem valósulásának hatástalanságát fejezheti ki olyan a két (állító és tagadó) feltételes mellékmondat:
D. Magában is állhat ha-val kezdődő mondat:
Valótlan feltételt ad a kimondatlan főmondatnak:
A feltételes mondat részletesebb leírását és gazdagabb példatárát ld. Hadrovics 1969: 321-329. old.
|
11. A hasonlító mellékmondat
minimum |
optimum |
A hasonlító mellékmondat a főmondatban többnyire utalószóval jelzett fogalmat úgy fejti ki, hogy azt valamihez hasonlítja. Kötőszava:
* Mintha ő is ennék, úgy mozgott a szája.
Hasonlító mellékmondat: a főmondatnak valamely mondatrészét úgy fejti ki, hogy valamihez hasonlítja. A mellékmondatok gyakran hiányos szerkezetűek, mert hiányzik a beleérthető állítmány. Jellemző kötőszava: mint, akár.
Annyira izgult, mint egy vizsgázó diák.
Azokat a mellékmondatokat, amelyek a főmondat valamelyik mondatrészét hasonlat formájában fejtik ki, hasonlító mellékmondatnak hívjuk. A hasonlító mellékmondatra a vele kifejezett mondatrész kérdőszavával kérdezünk.
Hasonlító mellékmondattal a főmondat bármely mondatrészét ki lehet fejteni. Elsősorban
de vannak
A hasonlító mellékmondatokból gyakran hiányzik az állítmány, ugyanis a mellékmondatban nem ismételjük meg a főmondatban már megnevezett cselekvést vagy tulajdonságot. Pl.:
|
Hasonlító
[ÚGY] Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák. – ezek mellérendelő értékűek, át is alakíthatók mellérendeléssé
GYAKORLÁS
Az idézett összetett mondatok mellékmondatai különfélék. Az 1. mondatban állítmányi, A 2.-ban módhatározói, A 3.-ban hasonlító határozói, A 4.-ben pedig minőségjelzői mellékmondattal találkozunk. Ezek a különböző mellékmondatok mégis összefüggnek egymással: a főmondatban szereplő személy vagy dolog tulajdonságát, ill. a főmondat cselekvésének módját úgy fejezik ki, hogy valamihez hasonlítják.
Babitsot az alacsonyan járó, sötét esőfelhőktől terhes nyári ég a gyász jelképére: a félárbocra eresztett lobogóra emlékezteti.
Arany szerint Toldi György szavainak rideg hatása fölér azzal az éles fájdalommal, melyet az anyai szívbe döfött kés okozna.
Petőfi a szerelem ízével a méz ízét veti egybe, de annál is édesebbnek tartja.
Garay furfangos diákja pedig csúfondárosan jegyzi meg, hogy nem is talál olyan vitézt, akihez a hetvenkedő Háry Jánost mérhetné.
A hasonlító mellékmondatokkal stílusunkat szemléletessé tehetjük. Ezért a költők is szívesen élnek velük, de a mindennapi beszédben előforduló szóláshasonlatok szintén hasonlító alárendelt mondatok.
|
12. A mellérendelő összetett mondat
minimum |
optimum |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A mellérendelő összetett mondatok
A mellérendelő összetett mondatok tagmondatai között valamilyen tartalmi-logikai viszony van. A tagmondatok egyenrangúak, egy mondatszinten helyezkednek el.
A mellérendelő összetett mondatok fajtái:
FAJTÁI PÉLDÁKKAL! |
Az összetett mondatokban, a mellérendelő viszonyban levő tagok egy szinten helyezkednek el, egyenrangúak, de nincsenek egymással nyelvtani függésben, hanem csak tartalmi kapcsolatban vannak.
Fajtái:
A többszörösen összetett mondatokban igen gyakran keveredik az alá- és mellérendelő viszony. Az egymásnak mellérendelt mondatok egymással egy szinten állnak, az alárendelő mondat tagmondatai viszont különböző szinten. A többszörösen összetett mondat a közlés szempontjából mindig egyetlen mondategész, amely több mondategységre bomlik.
A tagmondatok között tartalmi, logikai kapcsolat van, a kötőszó jelenik meg
|
13. A kapcsolatos mondat
minimum |
optimum |
Összetett mondat több teljes mondatból, amelyek egymástól függetlenül igazak, bár egymással kapcsolatosak is. Jani katona lett, Józsi pedig tengerész. Esik az eső, és süt a nap. Kapcsolatos mellérendelés
I. Mintaelemzések
KAPCSOLATOS MONDATOK1 2
1. 1 Légy egy fűszálon a pici él | 2 s nagyobb leszel a világ tengelyénél. (József Attila)
A két tagmondat között egyszerű kapcsolatos viszony van, amely időbeli összefüggésre épül. A tagmondatoknak közös alanyuk van (te), a s kötőszó kapcsolja össze őket.
2. 1 Futott a magyar sereg, | 2 futott maga a király is. (Tordai hasadék)
Az első tagmondat egy lezárt gondolatot tartalmaz, a második tagmondat ezt utólag kiegészíti egy újabb mozzanattal. A tagmondatok között hozzátoldó kapcsolatos viszony van, amelyet a mondat végén álló is kötőszó, esetleg nyomatékosító (rémakiemelő) funkciójú partikula is megerősít.
3. 1 A király megbocsátott a hercegnek, | 2 sőt az ő kérésére a várban lévő magyaroknak is kegyelmet adott. (Képes Krónika)
A kapcsolatos viszonyban levő tagmondatokat a sőt kötőszó köti össze, amely a két tagmondat tartalma között levő fokozati különbségre utal. A kapcsolatos mellérendelő mondat itt fokozó kapcsolatot fejez ki.
4. 1 A regényt nemcsak ismerni kell, | 2 hanem idézni is kell belőle.
A tagmondatokat a nemcsak hanem is páros kötőszó kapcsolja egymáshoz. Első ránézésre a mondat ellentétesnek látszik, de nem az, hanem kapcsolatos. Ezt a tartalmat a mondat állítóvá alakításával bizonyíthatjuk: A regényt ismerni kell, sőt idézni is kell belőle. Az átalakítás fokozó mondatot eredményezett, vagyis a tagmondatok között nincs valódi ellentét. Az ellentétes kötőszó fokozó mozzanatottartalmazó mondatot kapcsol az első tagmondathoz. A kapcsolatos mondatnak ezt a sajátos típusát ellentétesen hozzátoldónak nevezzük.
5. 1 A szél is fúj, | 2 az eső is esik.
A két tagmondatot az is is kötőszó kapcsolja össze, jelezvén az összefoglaló kapcsolatos viszonyt. Ennek tagadó változata a sem se páros kötőszó: A szél sem fúj, az eső se esik.
6. 1 A gyerekek hol a számítógép előtt ülnek, | 2 hol az udvaron játszanak.
A két tagmondatnak közös alanya van, a hol hol páros kötőszó pedig a cselekvések ismétlődő egymásutániságát jelzi. Az ilyen tagmondatok között megosztó kapcsolatos viszony van.
|
A mellérendelt mondat lehet kapcsolatos ( fajtái: egyszerű, hozzátoldó, fokozó,ellentétesen hozzáadó vagy fokozó, összefoglaló, megosztó ) , választó,( 2 fajta: kirekesztő, megengedő ) ellentétes, ( 3 fajta: szembeállító, kizáró, megszorító) következtető és magyarázó. A kapcsolatos mellérendelésben a második tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal, gondolati láncszemmel egészíti ki az elsőt. kötőszavai: és, s, meg – egyszerű kapcsolatos mondatokban nemcsak...hanem...is, sem, továbbá, ráadásul – hozzátoldó kapcsolatos sőt, is, még, nemhogy…hanem…is – fokozódó kapcsolatos mondatok sem…se, mind…mind – összefoglaló kapcsolatos viszony hol…hol, egyrészt…másrészt – megosztó kapcsolatos viszony Kapcsolatos mellérendelő összetett mondat A második tagmondat továbbfűzi, újabb mozzanattal egészíti ki az első tartalmát. Ennek többféle árnyalata lehet: ─ Egyszerű kapcsolatos viszony (kötőszavai: és s, meg, Æ): tagmondatai között térbeli, időbeli egyidejűséget, egymásutániságot kifejező összefüggés van. Pl.: Leült, és elolvasta az újságot. ─ Hozzátoldó kapcsolatos viszony (kötőszavai: általában összekapcsolt kötőszók: és … is/sem; meg … is/sem stb.): a 2. tagmondat kiegészíti az elsőt. Pl.: Fúj a szél, és az eső is esik. ─ Ellentétesen hozzátoldó kapcsolatos viszony (kötőszavai: nemcsak … hanem … is; nemcsak … hanem … sem): tagmondatai között tulajdonképpen nincs ellentét, az ellentétes kötőszóknak fokozó szerepe van. Pl.: Nemcsak ő jött el, hanem az édesanyja is elkísérte. ─ Összefoglaló kapcsolatos viszony (kötőszavai: is … is; sem … sem; se … se): ismétlődő szerkezetforma jellemzi, az ismétlés nyomatékosítja a tagmondatokban megfogalmazottak hasonlóságát, egyidejűségét, érvényességét vagy éppen érvénytelenségét. Pl.: Könyvet is vettem, füzetet is vásároltam. Nem kóstolta meg a levest sem, a tortát sem kérte. ─ Megosztó kapcsolatos viszony (kötőszavai: kötőszói szerepben általában ismétlődő határozószók állnak: hol … hol; egyszer … egyszer; egyrészt … másrészt). Pl.: Hol mosolygott, hol nevetett a viccen. Egyrészt nem untatsz, másrészt rá is érek. ─ Fokozó kapcsolatos viszony (kötőszavai: sőt, ráadásul): a fokozás mellett hozzátoldó jelentés is társulhat a második tagmondathoz, ilyenkor az is, sem kötőszó is kapcsolódhat. Pl.: Esett az eső, sőt villámlott is.
GYAKORLÁS
10. Nyugszik a szél, csendes a hab. 11. Nem szidott, nem is nézett énrám. 12. Keveházán, a Tárnok vize mentén a nagy csata megvolt,; Cezumórnál szintén. 13. Az irodákban kialszik a villany, a műhelyekben sem dolgozunk már. 14. Nem láttam, még csak nem is hallottam róla. 15. Hideg volt, ráadásul erős szél fújt. 16. A küzdők egy pillanat alatt összebékültek, sőt szövetségre léptek az új ellenfél ellen. 17. Elvégeztük a tervbe vett munkát, sőt többet is. 18. S már le is ugrott, s olyan szívesen és vidáman. 19. Nemcsak a földrengés okozott nagy kárt, hanem a szökőár is. 20. Hiszen a legelőket nemcsak elvették, lassan föl is szántották. 21. Hallgatnak ők is, én is hallgatok. 22. Ez se enged, az se hagyja. 23. Hol kisütött a nap, hol elborult az ég.
|
14. Az ellentétes mondat
minimum |
optimum |
Az ellentétes mellérendelő viszonyban (jele: O↔O) a tagmondatok között ellentét fejeződik ki. Az egyszerű vagy szembeállító ellentét esetén mindkét tagmondat tartalma igaz, de szemben áll egymással: „A gyáva ezerszer hal meg, | a bátor csak egyszer." A kizáró ellentétes mondatnak csak egyik tagmondata igaz, az egyik tagadó a másik állító: Nem a rózsa szúr, hanem a tövise.
Összetett mondat, amely (a beszélő személy véleménye szerint) egymásnak ellentmondó részekből áll. Jani katona lett, Józsi viszont nem. Esik az eső, de meleg van. Ellentétes mellérendelés ELLENTÉTES MONDATOK
1 2
1. 1 Ígérni könnyű, | 2 megtenni [megtartani] nehéz.
A kötőszó nélkül kapcsolódó két tagmondat ellentétes tartalmat fejez ki, amely az ellentétes jelentésű névszói állítmányokra (könnyű ↔ nehéz) épül. A két tagmondat tehát szemben áll egymással. Az ellentét ilyen megnyilvánulása a szembeállító ellentét.
2. 1 Könnyű a magyart lóra ültetni, | 2 de nehéz leszállítani.
A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja össze, amely a megszorító ellentétes utótag tipikus kapcsolóeleme. A két tagmondat között viszont szembeállító (könnyű ↔ nehéz; ültetni ↔ leszállítani)ellentét van. A mondat azt is szemlélteti, hogy a kötőszó használata nem mindig tipikus, ezért nem lehet csak rá alapozni a mondat minősítését, elemzését.
3. 1 Nem én kiáltok, | 2 a föld dübörög. (József Attila)
A tagmondatok kötőszó nélkül követik egymást. Az első tagmondat tagadást, a második pedig állítást fejez ki, így kizárja a tagadás érvényét. Az összetett mondat tehát kizáró ellentétes mellérendelést fejez ki, amelynek tipikus kötőszava a hanem a fenti mondatba is odaérthető.
4. 1 Nem kérek már bús bocsánatot se, | 2 csak igenigen alázkodom. (József Attila)
Az első tagmondat tagadó, a második pedig állító. A két mondatot a csak kötőszó köti össze, amely arra utal, hogy a kizáró ellentétes viszonyban levő tagmondatok tartalma között gyengébb ellentmondás van.
5. 1 Máskor se volt itt élni jó dolog, | 2 de viharok sűrűbben jöttek. (Ady Endre)
A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja egymáshoz. A kötőszó jelzi, hogy a második tagmondat tartalma megszorító érvényű, vagyis az első tagmondat tartalmát, érvényét a második mondat korlátozza. Az ellentétnek ez a fajtája megszorító utótagú mellérendelt mondatot eredményez.
6. 1 A lónak négy lába van, | 2 mégis botlik.
A megszorító utótagot (2. tagmondat) a mégis kötőszó vezeti be, amely nyomatékosan emeli ki a megszorító ellentétet: az első mondat tartalmából nem következik a botlás, az állítás tehát ennek korlátozó erejével érvényes.
|
Az ellentétes mellérendelés két tagmondata ellentétes információkat, nézeteket fejez ki kötőszavai: de, mégis, pedig, ellenben, azonban, viszont – szembeállító ellentétes viszony hanem, csak, ellenkezőleg – kizáró ellentétes mondatok de, ámde, csak, csakhogy, mindazonáltal, de azért mégiscsak -megszorító ellentétes viszony Ellentétes mellérendelő összetett mondat A második tagmondat megállapítása ellentétben áll az elsőben megfogalmazottakkal, vagy azzal, ami az abban foglaltakból következne. Az ellentét foka különböző mértékű lehet. ─ Szemléltető, egyszerű ellentétes viszony (kötőszavai: ellenben, azonban, pedig, viszont, meg: a 2. tagmondat belsejében található): a tagmondatok érvénye nem zárja ki egymást. Pl.: Én dolgozom, te pedig henyélsz. ─ Megszorító utótagú ellentétes viszony (kötőszavai: de, ámde, mégis, csakhogy): a 2. tagmondat tartalma ellentétben áll az elsőével úgy, hogy nem zárja ki azt, de korlátozza, megszorítja. Pl.: Tán csodállak, ámde nem szeretlek. ─ Kizáró ellentétes viszony (kötőszavai: (nem) … hanem; csak, ellenkezőleg): ez a típus az ellentét legnyomatékosabb kifejezése. Az 1. tagmondat tagad vagy tilt valamit, a 2. tagmondat ennek helyébe állítja az ellenkezőjét, ezzel erősíti meg az 1. tagmondat tagadását. Pl.: Nem te késtél, hanem én jöttem korán.
GYAKORLÁS
|
15. A választó mondat
minimum |
optimum |
Összetett mondat, amelynek valamelyik része nem érvényesülhet. A választó mondat tagmondatai két vagy több olyan lehetőséget tartalmaznak, amelyek közül választani lehet.
Kötőszavai: vagy, avagy, vagy-vagy, akár-akár.
Vagy velünk jössz, vagy a barátaiddal. Otthon ebédelsz, vagy étterembe jársz? El kell olvasnod, akár tetszik, akár nem. Választó mondatok: a tagmondatok különböző lehetőségeket tartalmaznak, amelyek közül választani lehet vagy kell VÁLASZTÓ MONDATOK
1 ~ 2
1. 1 Dagassz gázlángnál kenyeret, | 2 vagy égess lukas vörös téglát… (József Attila)
A tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek nem zárják ki egymást. A vagy kötőszós mellérendelő mondat megengedő választást fejez ki.
2. 1 Vagy törünk, csinálunk, | 2 vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre)
A tagmondatok két lehetőséget tartalmaznak, s közülük választani kell. A vagy-vagy kötőszóval szerkesztett tagmondatok között kirekesztő viszony van.
VÁLASZTÓ MONDATOK
1 ~ 2
1. 1 Dagassz gázlángnál kenyeret, | 2 vagy égess lukas vörös téglát… (József Attila)
A tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek nem zárják ki egymást. A vagy kötőszós mellérendelő mondat megengedő választást fejez ki.
2. 1 Vagy törünk, csinálunk, | 2 vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre)
A tagmondatok két lehetőséget tartalmaznak, s közülük választani kell. A vagy-vagy kötőszóval szerkesztett tagmondatok között kirekesztő viszony van.
|
A választó mondat tagmondatai különféle lehetőséget tartalmaznak. kötőszavai: akár...akár - a beszélő szempontjából mindegy, hogy a kifejezett lehetőségek közül melyik jut érvényre – megengedő választás vagy, vagy...vagy – kirekesztő választás
GYAKORLÁS
10. Vagy megvédjük a várat, vagy mindnyájan odaveszünk. 11. Elhozzátok a gyereket a bölcsődéből, vagy én menjek érte? 12. Taxival megyünk fel a Várba, vagy megvárjuk a következő buszt? 13. Halat eszünk vacsorára, vagy inkább süssek palacsintát? 14. Kenyeret adhatok, vagy inkább kiflit tetszik vinni? 15. Él-e, hal-e? 16. Intézkedik a kutya miatt, vagy intézkedjem én? 17. Vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi. 18. Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki? 19. Gunnyaszt, vagy dög is már? 20. Akár egy darázsfészekbe nyúljak, akár ezeket bántsam. 21. Akár a követ a tojáshoz, akár a tojást a kőhöz. |
16. A következtető mondat
minimum |
optimum |
Összetett mondat, amelynek egyik része a másikat pontosítja következmény meghatározásával. Jani katona lett, ezért nem otthon lakik. Esik az eső, tehát nem süt a nap. Következtető mondatok: a második tagmondat az elsőben foglaltak okozatát, következményét fejti ki KÖVETKEZTETŐ UTÓTAGÚ MONDATOK
1 2
1. 1 Szent László királynak fiúmagzata nem volt, | 2 ezért Géza király két fiát vette maga mellé. (Képes Krónika)
A két tagmondat között ok-okozati tartalmi összefüggés van. Az első tagmondat tartalmazza az okot, ennek következményét, az okozatot pedig az ezért kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki. Az ilyen mellérendelő összetett mondatokat következtető utótagú mondatoknak nevezzük. (Ne tévesszük össze az okhatározói alárendeléssel!)
2. 1 Küzdtünk híven a forradalomért, | 2 nem halhatunk meg. (József Attila)
A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: az első tagmondat tartalmából következik a második mondaté, vagyis következtető utótagú mellérendelést szemléltet az összetett mondat.
3. 1 Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, | 2 így lesznek frissek és épek. (József Attila)
A következtető utótagú mellérendelt mondatban a második tagmondatot (következményt) az így kötőszó kapcsolja az első tagmondathoz.
4. 1 Rossz útra tévedtem, | 2 világ csúfja lettem. (Ady Endre)
A kötőszó nélküli tagmondatok között is ok-okozati függés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amiből következik a 2. tagmondat tartalma. A két tagmondat közé odaérthető az ezért/így kötőszó. (A költői nyelvben egyébként gyakori a kötőszó elhagyása.)
5. 1 Gyűlöltek a nagy istenek (,)| 2 s e pályát adták végzetemhez. (Juhász Gyula)
A kötőszóból kiindulva mechanikus elemzéssel kapcsolatos mellérendelő viszony állapítható meg. Ha a tagmondatok tartalmát alaposabban megvizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy közöttük ok-okozati összefüggés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amelyből következik a második tagmondat tartalma. A két tagmondat közé kitehető/odaérthető az ezért/így kötőszó, amely egyébként gyakran együtt járhat az és, s kötőszóval. (Vö.: RáczSzemere 1989: 279/966.)
|
A következtető mondat második tagmondata az elsőből adódó következtetést, okozatot, következményt fogalmazza meg, kötőszavai: tehát, így, ezért, emiatt, ebből kifolyólag, ezért, ennek következtében
A következtető mellérendelésnél a 2. tagmondat az 1. tagmondat okát, következményét fogalmazza meg. A magyarázó mellérendelésnél a 2. tagmondat magyarázatot ad az első tagmondatra. ( Megjegyzés: a mellérendelésnél tagmondatok alkotják az összetételt, nem lesz egyik a másiknak a mondatrésze, azaz mindkét tagmondat önálló értelemmel bír, az alárendelésnél pedig a főmondat mondatrészét (jelen esetben okhatározóját) fejezi ki a mellékmondat.
GYAKORLÁS
|
17. A magyarázó mondat
minimum |
optimum |
Összetett mondat, amelynek egyik része a másikat pontosítja további részletek meghatározásával. Jani katona lett, ugyanis tiszti iskolába járt. Kitört a vihar, azaz esik az eső. Magyarázó mondatok MAGYARÁZÓ UTÓTAGÚ MONDATOK
1 2
A tagmondatok között itt is ok-okozati viszony van. De a sorrend fordított a következtető utótagúhoz viszonyítva: az első tagmondat az okozatot tartalmazza, a hiszen kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki/adja meg az okot. Ezért az ilyen tartalmi összefüggésre épülő mellérendelő mondatot okadó magyarázó utótagú mondatnak nevezzük.
Okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. Az okot tartalmazó második tagmondatot az úgyis kötőszó vezeti be, amely a hiszen-nél nyomatékosabban mutat rá a magyarázatra. Tagadó mondatban úgyse(m) alakban szerepel: Ne folytasd, úgysem hiszem el!
A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: a második tagmondat megindokolja az első mondattal kifejezett állítást. Tehát az idézet okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. A mondatok közötti viszony jelöletlensége egyébként ilyen mondatok esetében felveti az alárendelés lehetőségét is, mert kitehető az azért utalószó és a mert kötőszó: Nem sietünk (azért), (mert) erősek vagyunk.
|
A magyarázó mondatban viszont a második tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg, megmagyarázza azt. kötőszavai: hiszen, ugyanis, tudniillik, egyébként, úgyis – okadó magyarázó vagyis, azaz, egyszóval – kifejtő magyarázó viszony – 1. tagmondat pontosítása GYAKORLÁS
|
18. A többszörösen összetett mondat
minimum |
optimum |
|||
A kettőnél több tagmondatból álló többszörösen összetett mondatokban lehet alárendelés és mellérendelés is. A főmondathoz vagy főmondatokhoz különféleképpen kapcsolódhatnak az alárendelt mellékmondatok. Több egymáshoz kapcsolt mondatból vagy pontosító mondatrészekből álló mondat. Elindultam, hogy még időben megérkezzünk, mielőtt a nap leszállna a vörösen izzó látóhatár peremén.
|
I. Mintaelemzések
NÉGY TAGMONDATBÓL ÁLLÓ ÖSSZETETT MONDATOK
1. 1 Hová forduljon az ember, | 2 ha nem tartozik a harcosok közé, | 3 nem dob be ablakot, | 4 nem tép föl utcaköveket? (József Attila)
Az 1. tagmondat főmondat, amelynek alá van rendelve a 2., 3. és 4. mondat feltételes sajátos jelentéstartalmú időhatározói mellékmondatként. (A főmondatba kitehető az akkor utalószó.) Amellékmondatok egymással egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszonyban vannak, így mindegyik kapcsolódik a mondatszinten levő 1. mondathoz.
2. 1 Egy kapu alatt lányt csókoltam szájon | 2 s a többi nép közt elvegyültem én, | 3 majd kiváltam, | 4 hogy azután kiváljon sok gondom közül ez a költemény. (József Attila)
Az 1., 2. és 3. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 4. tagmondat a 3. tagmondathoz célhatározói mellékmondatként kapcsolódik (a 3. tagmondatban kitehető az azért utalószó)
1 2 3 F – F – F/m1
4 Hc
3. 1 Azt a szép és régi asszonyt szeretném látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, | 3 aki a mezők mellett, | 4 ha sétálgattunk hárman, | 3 vidáman s komolyan lépett a könnyű sárban. (József Attila)
Az 1. tagmondat mondatszinten van, vagyis főmondat. A tárgyragos főnévi távolra mutató névmás (azt) kijelölő jelzői szerepű. Ezt fejti ki az aki kötőszói szerepű vonatkozó névmással bevezetett 2. és 3. mellékmondat, amelyek között kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 3. tagmondatba beékelődik a 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú mellékmondatként. A közbeékelődést célszerű az ábrán is jelölni. Jó megoldás a MGr.-ban javasolt jelölés (= a beékelt mondatot háromszöggel kapcsoljuk ahhoz a mondathoz, amelyhez kapcsolódik. Keszler MGr. 2000: 546.), ezért ez alkalmazható a továbbiakban.
1
2 3 Jkij Jkij
4 feltételes
4. 1 Az emberi tehetség parányi lámpa, | 2 mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; | 5 s | 4 ha egy helyről másra hurcoltak, | 3 setétséget hagy maga után. (Kölcsey Ferenc)
Az 1. tagmondat mondatszinten van, tehát főmondat, amelybe kitehető a jelzői funkciójú olyan utalószó. A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (mely) bevezetett 2. tagmondat ezt a minőségjelzőt (esetleg értelmező jelzőt) fejti ki. A 3. tagmondatba közvetlenül a kötőszó (s) után beékelődik a 4. tagmondat a ha kötőszóval (mellérendelő + alárendelő kötőszó áll egymás mellett). A 3. tagmondat szintén mondatszintű, és egyszerű kapcsolatos viszonyban van az 1. tagmondattal. A 3. tagmondatba ékelődő 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú.
ÖT TAGMONDATBÓL ÁLLÓ ÖSSZETETT MONDATOK
(Kölcsey Ferenc)
Az 1. és a 4. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos viszony van. Az 1. tagmondathoz a kötőszó ellenére ((a)midőn jelzői mellékmondatként kapcsolódik a 2. és a 3. tagmondat, amelyek egymással mellérendelő viszonyban vannak. A 4. tagmondatnak pedig alanyi mellékmondata a kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (amivel) bevezetett 5. tagmondat.
2. 1 Félek, | 2 nem tudod megbocsájtani eltékozolt, ostoba, könnyű multam, | 3 és majd ezerszeresen fáj, | 4 ami ezerszer fájt, | 5 míg szeretni tanultam.
Az 1. tagmondat mondatszintű, azaz főmondat. Ennek okhatározói mellékmondata a 2. tagmondat, amellyel egyszerű kapcsolatos viszonyban van a 3. tagmondat. A mondatlánc folytatódik, mert a 4. tagmondat a 3. tagmondat alanyát fejti ki, az 5. tagmondat pedig a 4. tagmondat időhatározói mellékmondata.
|
19. Kommunikáció, tömegkommunikáció
minimum |
optimum |
||
Kommunikáció: információközlés, -átadás, -továbbítás, de nem csak nyelvi kommunikáció van. Nem verbális kommunikáció: - közlekedési táblák - képregény - némafilm vizuális - festmények, fotók - zene
verbális – nem verbális kommunikáció: a jelrendszernek közösnek kell lenni, hogy a címzett le tudja fordítani a kódot.
A kommunikáció nyelvi kifejezőeszközei: - szószerkezetek - mondatok - szöveg (Ezen belül is az összetartóerő, a szinonimák használata (változatosság), „stílusos” kifejezésmód, szóképek, alakzatok alkalmazása, stb.)
Nem nyelvi kifejezőeszközök: ha összhangban vannak a szöveg tartalmával, nyomatékosítják, ha nincsenek, cáfolják, amit mondunk. Ugyanolyan fontosak, mint a nyelvi kifejezőeszközök. - ábrák, színek - betűtípusok, betűméretek, keretek - szövegfonetikai (zenei) eszközök: hangerő, hangmagasság, hangszín, beszédtempó, hangsúly, beszédszünet - megjelenés (ruházat stb) - testtartás - mozgások: szemmozgás, arcjáték, gesztusok - távolság A gesztusnyelv könnyebben félreérthető, mint a nyelvi kommunikáció. A szándékolt jelentés és az, amit a címzett ért, sokszor nem ugyanaz. Ez még inkább igaz a gesztusnyelvnél. A nyelvi kommunikáció és a gesztusnyelv ki is olthatja egymást.
A kommunikáció elmélete egy Jacobson nevű nyelvésztől származik. - Minden kölcsönös információátadás kommunikáció.
Kommunikációs fukciók: - tájékoztató/tájékozódó funkció: valamilyen tényről, eseményről információt továbbítunk, a valóságról alkotott ismereteinket megosztjuk másokkal. Közölhetjük gondolatainkat, véleményünket is. Így lehet tárgyilagos, de személyes közlés is. Főleg kijelentő és kérdő mondatok. - érzelemkifejező funkció: az ismereteinkkel, megtörtént eseményekkel kapcsolatos érzéseinket mondjuk ki. Szerepelhetnek óhajtó és felkiáltó mondatok is. - felszólító/felhívó funkció: valakit arra akarunk késztetni, hogy szándékunknak megfelelően cselekedjen. Mindig szükséges, hogy jelen legyen a felszólított. Szereelnek felszólító mondatok.
Mellékfunkciók: - kapcsolatfenntartó funkció: pl.: a tájékoztatást megszakító kérdések, hogy figyel-e az illető. - értelmező funkció: az ember saját hibáira reflektál - esztétikai funkció: főleg a szépirodalomban
|
Hiteles személyes kommunikációNem mindegy, ki az alany - bánjunk óvatosan a felszólító mondatokkal!
Furcsa állítással kezdem: ha valaki világosan látja maga előtt hosszú- és rövid távú céljait, továbbá ha e célokat szem előtt tartva osztja be az idejét, - akkor, bármilyen hihetetlen is, a sikerhez vezető út nagy részét már be is járta. A világos cél, amely annyira fénylik, hogy szinte átjárja a zsigereimet is, nos, ha ilyen célom van, és azt sikerül a mindennapi cselekvéseim középpontjában tartani, akkor már minden további tudnivalót be tudok szerezni hozzá. Ilyen boldog időszakokban az időgazdálkodásom nagyon szigorú és kiszámított, hiszen minden egyes behatást, lehetséges választást, a legkisebbet is (pl. tévét nézzek ma este vagy inkább végezzem a dolgomat?) a világító fénypont, mint hajdan a sarkcsillag az éjszakai vándorokat, olyan biztonsággal igazít el. Amióta tudom, hogy milyen fontos fenntartani a „látomást”, kiemelt időt szánok arra, hogy minden áldott nap ápoljam és gondozzam a céljaimat.
Mi a hiteles személyes kommunikáció lényege?
Tapasztalatom szerint két féle kommunikációs aktus az, amely hitelesnek tekinthető és amelynek alkalmazásával a legkisebb a félreértés veszélye. Az egyszerűség kedvéért maradjunk egy kétszemélyes helyzetnél. Ha két ember beszélget, akkor – ha tisztán kommunikálnak – egyikük a „beszélő”, a másikuk a „figyelő” állapotban van. A beszélő egyes szám első személyben osztja meg a témával kapcsolatos személyes tapasztalatait (érzéseit, gondolatait, a vele történt eseményeket, stb.), miközben a másik figyel. Igaz, nem mindegy hogyan. A jobb érthetőség kedvéért vegyük most úgy, hogy személyes ismerősök vagyunk, barátok vagy munkatársak, akik eszmét cserélünk az életünk valamely fontos kérdéseiről. Ne ijedj meg, nem leszek nagyon „elméleti”, feltételezem is, hogy már tud arról, mi az hogy „metakommunikáció” és hasonló fogalmak. „Én beszélek – te figyelsz” állapotHa én beszélek és te figyelsz rám, akkor a figyelmedet arra használom fel, hogy minél többet megmutassak abból, ami bennem zajlik. Ennek érdekében igyekszem az önfeltárásban a lehető legmesszebb elmenni. Mit jelent az, hogy a „lehető legmesszebb”? Addig megyek, amíg úgy látom, hogy figyelsz, követed amit mondok, és elfogadod a tapasztalataim valóságosságát (vagyis hogy mit érzek és mit gondolok, illetve, hogy mit történt velem), anélkül, hogy kétségbe vonnád a szavaimat. (Ez persze nem jelenti azt, hogy egyet kell értened azzal, amit mondok.) Az önfeltárás foka minősíti a beszélgetés – és általában a kettőnk kapcsolatának – intimitását. Intimitás alatt most egyfajta énközeliséget értek, vagyis, hogy mennyire személyes, teljes és rólam szóló az az információ, amit átadok. A hatékony kommunikáció másik fokmérője a hitelesség, vagyis, hogy mennyire egybehangzó és egymást megerősítő az, amit szavakkal (verbálisan) és a szavakon túli kommunikációs eszközeivel (nem verbálisan) közlök magamról. A hitelességet „őszinteségként” éled át, hogy egy hétköznapi fogalmat használjak a kapcsolat leírására.
Nem mindegy, milyen módon beszélek. „Az ember ilyenkor úgy van vele…” kezdetű mondta például nem igazán hatékony, mert elkeni azt, hogy az én személyes tapasztalataimról van-e szó igazából. Nyelvileg az egyes szám első személyű megfogalmazás tükrözi a legjobban azt, hogy magamról beszélek – „úgy érzem…”, „úgy gondolom…” illetve az ez vagy az történt velem ezt jobban kifejezi. Ha eltérek ettől a megfogalmazási módtól, és az általánosabbá teszem, ezzel azt jelzem, hogy nem vagyok biztos a dolgomban vagy nem vállalom el teljes mértékben azt, hogy amiről beszélek az az én személyes meggyőződésem, esetleg attól tartok, hogy mit fogsz szólni hozzá, egyszerűen tehát óvatosabban fogalmazok. „Te beszélsz én figyelek” állapotHa elhallgatok, és rád figyelek, akkor minden érzékszervemmel befogadni és követni igyekszem, amit magadról – jó esetben egyes szám első személyben - mondasz. (Ha nem így mondod, akkor is lefordítom „rád”, amit mondasz, de távolítás esetén regisztrálom, hogy a mondandóddal valami oknál fogva nem teljesen azonosulsz vagy mi nem vagyunk még olyan közel, hogy többet megmutass magadból.) A figyelmem akkor 100%-ig a tiéd, ha mondataid és érzéseid bennem rezonálnak, ha amíg beszélsz, azonosulok azzal, amit mondasz. Mi akadályozza meg, hogy kövesselek? A bennem lévő oldal az, hogy ha nagyon „beleakad” a lelkembe valami abból, amit mondasz, akkor nem tudlak követni: elárasztanak a saját gondolataim, rendszerint heves érzésektől kísérve. Ilyenkor nem tudok rád figyelni, elvesztem a fonalat. Ha nem vagyok mélyen érintett, vagy ha az érzéseim helyeslő és jóváhagyó jellegűek, nincs baj, akkor kell erősebe koncentrálnom rád, ha valami olyat mondasz, amivel nagyon nem értek egyet vagy pedig olyat, ami nagyon heves érzelmeket kelt bennem, fontos emlékeket ébreszt fel vagy egy magamban is megoldatlan problémára hívja fel a figyelmemet. A befogadáshoz nyitottságra van szükség. KérdésekMint figyelő, akkor segítem a legjobban az önfeltárásodat, és akkor teszem a legtöbbet azért, hogy minél többet meg tudj mutatni magadból, ha csendben vagyok. Ha megszólalok – és fenn szeretném tartani azt a helyzetet, hogy te vagy a beszélő – akkor a legjobb, ha kérdezek. Nem mindegy, hogyan. A nyitott – kérdőszóval kezdődő - kérdések segítenek abban, hogy többet megmutass magadból vagy egy számomra érdekes és fontos tapasztalatodból többet megmutass. Hogy történt ez? Mi történt pontosan? Mit éreztél, amikor ez történt veled? És mi lesz ennek a megoldása vajon? Ezek a kérdések továbbra is nálad hagyják a beszéd jogát, de egyben irányítják is azt. A zárt kérdések – vagyis amelyekre igennel vagy nemmel lehet válaszolni – arra jók, hogy ellenőrizzem, jól értettem-e azt, amit mondani akartál, vagy pedig megerősítik, élesebbé és egyértelműbbé teszik a mondandódat. „Úgy érted ezt, hogy…?” kezdetű kérdéssel ellenőrzök, a „Biztos vagy benne, hogy…?” kezdetű kérdéssel megerősítést vagy cáfolatot várok. A nyitott kérdések továbblendítik a beszélgetést, a zárt kérdések lezárnak egy korszakot és pontot tesznek egy gondolat végére.
Tapasztalatain szerint a legjobb kérdés maga a csend. Ha elhallgatsz és én pár másodpercig még csendben maradok, azt jelzem neked, hogy „figyelek” vagy hogy „szívesen veszem, ah erről többet mondasz még”. A legerősebb kérdezéstechnikai eszköz a csend, érdemes sokat használni belőle. A tiszta figyelem állapotában – már amenyire ezt az állapotot sikerül megközelíteni és fenntartani – hozzájárulok ahhoz, hogy közléseid személyesebbek és tisztábbak legyenek, hiszen a kérdéseim és a csendben maradásom jelzi számodra, hogy elfogadom, amit mondasz.
Hogyan jöttem rá? Amennyire egyszerűen hangzik ez a modell, annyira nehéz megcsinálni. Több mint 20 éve foglalkozom kommunikációs kérdésekkel, inkább a gyakorlat oldaláról, mintsem elméleti szakemberként. Orvosként, különösen pszichoterápiás és családterápiás korszakomban, majd később trénerként, tanácsadóként és fejvadászként, nemkülönben könyvek szerzőjeként számtalan helyzetben és alkalommal volt szerencsém megfigyelni és gyakorolni a közvetlen személyes kommunikáció módszereit. Felfogásom a hatékony személyes kommunikációról egyre egyszerűbbé és tisztábbá vált, mígnem eljutottam az itt leírt nagyon egyszerű sémához. Azt figyeltem meg, egy kommunikációs helyzetben annál több érdemi dolog történik, annál tartalmasabb és hasznosabb lesz a társalkodás a résztvevők számára, minél gyakrabban és minél hosszabb ideig sikerül tisztán kommunikálni, vagyis egyértelműen jelezni és egyformán értelmezni, hogy az adott pillanatban ki az „alany”: ki az, aki beszél és ki az aki figyel. GyakorlatHa van kedved, próbáld ki, milyen ez, ha tudatosan figyelsz arra, hogy mi történik, amikor beszélsz valakivel. Miképpen beszélsz, mennyiben és milyen arányban vagy „tiszta szerepben”? Menj ki a konyhába mondjuk, és beszélgess egy fél órát a pároddal úgy, hogy igyekszel mindvégig fenntartani a „tiszta figyelő” szerepét. Figyeld meg magad, mi történik benned, amikor kiesel ebből a szerepből, és milyen hatással van a másikra, amikor tartósabban sikerül fenntartani a figyelő szerepét. (Figyelem! Ne a másikat elemezd, nem a te feladatod, hogy őt fejleszd, azzal érdemes törődnöd, hogy mi az, amiben te többet tehetsz azért, hogy több legyen a megértés a kapcsolatban.) Figyeld meg, melyek azok a pontok, amikor kiesel a szerepedből? Próbálj meg sok nyitott kérdést használni, ha pedig kérdést kapsz, következetesen egyes szám első személyben beszélni. Használd a csendet – ennek legegyszerűbb technikája az, ha minden egyes megszólalásod előtt, ha a másik elhallgat, magadban hangtalanul, lassan tízig számolsz. Próbáld ki, mennyiben lesz más a beszélgetés így, ha figyelsz arra, hogyan kommunikálsz, és vajon miképpen gyakorol hatást a másik félre? Nem könnyű ugye? Szeretnélek megnyugtatni, hogy nekem sem – ha ez vigasztal. Ám érdemes megtanulni, gyakorolni és fejleszteni ezt a tudást.
Ráadás
Ha van kedved, még egy kis gyakorlatozásra, nézd meg a híradót, és figyeld meg, politikusaink milyen ritkán – szinte csak elvétve – beszélnek egyes szám első személyben. Mintha csak azt gondolnák, hogy a többes szám első személy nagyobb tekintélyt kölcsönöznek a mondandójuknak… Nem akarok kertelni, sem túlzottan „elszállni”, de az a meggyőződésem, hogy jócskán szebb lenne a világ és benne kevesebb a konfliktus, - amely, ugye, végső soron nem más mint félreéértés, - ha jobban odafigyelnénk arra, hogy miképpen beszélünk egymással. Másképpen fogalmazva: azt tapasztaltam, hogy többet használok magamnak és másoknak, ha jobban figyelek arra, hogy tisztán kérdezzek és jobban figyeljek, illetve egyes szám első személyben beszéljek, ha rám kerül a sor. Nicsak! Nézd meg e bekezdés első két mondatát: ugyanazt akartam mondani, mégis van különbség. Észrevetted? Szerinted mi a különbség?
|
20. Az ügyintézés kommunikációja
minimum |
optimum |
A kommunikáció-nak négy alapfunkciója van mind személyközi, mind társadalmi vonatkozásban:
Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos levél
Levél: olyan írásos üzenet, amely valamilyen közvetítő útján (posta, küldönc, számítógép) jutnak el a címzetthez. A hivatalos levél a hivatalos stílusrétegbe tartozik, annak jellemzői erre is vonatkoznak. Formai kellékek: - fejléc: címzett neve, tisztsége, címe - megszólítás (függ a címzetthez való viszonyunktól) - téma - befejező rész: lényeges közlések megismétlése - elköszönés: jókívánság és búcsúzás - saját kezű aláírás - keltezés
Tartalmi követelmények (a hivatalos stílus jellemzői): - szókincs: pontos fogalmi tartalmú szavakat használ, a szavak szótári és elsődleges jelentését használja. Nincsenek motivált (hangulatfestő, hangutánzó szavak). Átvesz szavakat a jogi szakszókészletből. - mondatszerkesztés: nincs felkíáltó mondat, nincs érzelemkifejezés. Bonyolult, többszörösen összetett körmondatok. Eltávolodik a magyar nyelv helyes használatától. A jól érthetőség elvárható lenne, de sokszor nem közérthető. - szövegszerkesztés: érvelő szövegszerkesztés elvei (ok-okozat, indoklás!!!) Semlegességre, tárgyilagosságra törekszik. Igehasználatban nincs második személy, magázódás van. Általános névmások, általános szabályokat főnévi igenévvel fejezi ki („fűre lépni tilos”).
Fajtái: - magánszemély à hivatal: kérvény, bejelentés, pályázat, fellebbezés, panaszos levél; - hivatal à magánszemély: felszólítás, határozat, közlemény, értesítés, pályázati felhívás Kérdések és feladatok a téma feldolgozásához
"Öt óra múlt, csodálkozott, hogy még nem hívták az igazgatóhoz, apja nyilván nehezen kap kapcsolást. Elkezdte összerakni a szennyeszsákba a betegszobában viselt holmiját a pongyolával együtt, öltözködött. Felvette az iskolaruháját, éppen a köténye szalagját kötötte, amikor meghallotta, hogy valaki jár a folyosón, a lépés kemény volt nem matulás ritmusú. Megkopogtatták az ajtaját, ez is furcsa volt, soha senki nem kopogtatott tanulóknak szánt helyiségeken. Talán valami mesterembert hoznak, a vízvezeték-szerelőt, reggel már mondta az ápolótestvér, hogy csepeg a csap. Azt mondta: "Tessék!" - szembefordult az ajtóval, amely most szélesre tárult, és amelyen elsőnek Zsuzsanna lépett be, másodiknak a tábornok. Apja civilben volt, éppen úgy mint mikor idehozta. A karjába vetette magát, ott kezdett el zokogni. Egyik felnőtt se csitította. Mikor egy kicsit lecsillapodott, és megtörölte a szemét, vette észre, hogy a diakonissza karján ott a kabátja, és Zsuzsanna behozta a kalapját és a tarisznyáját is. Apjára nézett, aztán Zsuzsannára megint, mint aki nem hisz a szemének. - Mind látod, a tábornok úr telefonálás helyett ezúttal meglátogatott - mondta a prefekta. - Örültem neki, mert az a gyomorinfluenza, vagy mi, ami levert a lábadról, jobban megviselt, mint képzeltük. Rosszkedvű lettél, ideges. - Indulhatunk? - kérdezte a tábornok. - Kevés időm van, ma még vissza kell érnem Pestre. - Hogyne. Öltözz, Georgina. Az igazgató úr megengedte, hogy elhagyd az intézetet. Itt a kilépőcédulád, pontosan hatra itthon kell lenned." "Azt lesheted - gondolta a kislány, s úgy reszketett a keze, hogy a prefekta segített begombolni a nyakán a kabátját. - Hatra én már régen apám autójában ülök, és útban vagyok Pest felé. Nem látsz soha többé. Ha kiengedtek innen, akkor te csakugyan nem szóltál senkinek arról, amit megvallottam neked, akkor valóban annak képzelted a bejelentésemet, amit egy lázas gyerek beszélhet összevissza, és Kőnignek hittél, nem nekem. Most mindent elmondok az apámnak, ahogy őt ismerem, vége lesz a Matula-korszaknak. Olyan osztályban, amilyenben Kis Mariék kínoznak év kezdete óta, nem fogja hagyni a gyerekét." "Apja nem volt jókedvű, tulajdonképpen nagyon is nem, de mikor meglátta a lányát az intézeti kabátban, feltarisznyázva, megrezzent az ajka, alig tudta megállni, hogy el ne mosolyodjék. "Hát még ha mindent megtudsz - gondolta Gina. - Ez csak külsőség, és ettől is falra mászik egy jó ízlésű ember, hát még ha elmondom, milyenek itt. Hiszen panaszkodni se szabad a szülőknek, itt minden levél, amit a tanulók hazaírnak cenzúrázott."
|
A kommunikáció szó a latin "communicare" igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sőt a szállítás szervezési formáit is), összeköttetést, érintkezést, tájékoztatást, (hírközlést), ismeretek, információk átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével. (Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótőből fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésből.)
A modellhez kapcsolódó meghatározások: enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása jel: a választott kód elemi egysége dekód: a közlő által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van:
csatorna: a jeleket közvetítő közeg zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.
A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet: teljes - amikor a fogadótól értékelhető válasz érkezik részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik; egyoldalú: - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz. A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását? (A kommunikációs folyamat megvalósulása szempontjából az is zajnak minősül, ha a fogadó nem akar válaszolni!)
|
21. A világ nyelvei és a magyar nyelv
minimum |
optimum |
A magyar nyelv a hivatalosan, a Magyar Tudományos Akadémia által is elfogadottnak tekintett nyelvtudományi elmélet szerint az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. A legnagyobb finnugor nyelv. Legközelebbi rokonai a manysi és a hanti nyelv, majd utánuk az udmurt és a komi nyelv. Vannak olyan vélemények, melyek szerint a csángó önálló nyelv, így ez volna a magyar legközelebbi rokonnyelve.[1] A finnugor nyelvcsalád létét többen vitatják (alternatív vélemények a magyar nyelv rokonságáról), s ezt a legkülönfélébb elméletekkel és tudományos kutatásokkal próbálják alátámasztani. Ezek a legkülönbözőbb módokon állnak szemben a hivatalos állásponttal, kezdve annak finomításával, miszerint a magyar nyelv az ugor-nyelvek önálló ága a finnugor ág mellett – ilyenformán nem finnugor nyelv –, egészen az olyan elméletekig, amelyek magát az ugor és uráli rokonságot tagadják. A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik:Románia (főként Erdély), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaság), Ukrajna (Kárpátalja), Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve 1844 óta, amikor is a latin nyelvet váltotta fel.[2] Az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három községében (Dobronak, Őrihodos ésLendva). A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint. Európában a 14. legbeszéltebb nyelv.[3] A magyar nyelv agglutináló, azaz ragozó nyelv. A magyar írásrendszer a latin ábécé bővített változata.
Nyelvcsaládok, nyelvtípusok
összehasonlító nyelvtudomány (nyelvtani rendszerbeli, hangkészletbeli, hangzóváltozási, szókészletbeli hasolnlóságok alapján vizsgál és rokonít nyelveket) à nyelvcsaládok. Az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek egy közös nyelvből alakultak ki. monogenezis: egy közös ősnyelv volt poligenezis: több ősnyelv volt Nem tudni pontosan, ma hány nyelv van. Okok: - nehéz elkülöníteni a nyelvet és a nyelvjárást - civilizációtól elzárt népek nyelve még ma is ismeretlen Az összes, eddig valaha létezett nyelvek száma: 3000-6000. Ma kb. 150-300 nyelvcsalád létezik. Legnagyobb: indoeurópai nyelvcsalád (12. oszt Mf. 14. old.) 2 milliárdan beszélik, 150 nyelv tartozik ide.
Alaktani szempontból három típusú nyelv van: - izoláló (elöljáró- és módosítószavak használata) - agglutináló (toldalékoló) - flektáló (hangalak változásával új jelentés)
|
A nyelvek eredetéről sincs egységes megállapodás, kétféle megállapítás él napjainkban. Az első, hogy a világ összes nyelve egyetlen ősnyelvből alakult ki (monogenézis), illetve egyszerre több ősnyelv jött létre a világ különböző pontjain (poligenézis). A világon napjainkban kb. 3000-6000 élő nyelv létezik, pontos meghatározása nagyon nehéz, ezek a nyelvek kb. 20 nyelvcsaládba tömörülnek. A legnagyobb nyelvcsalád az indoeurópai, amelyet kb. 2milliárd ember beszél a világon. A magyarság Európa közepén sokáig magányosnak érezhette magát, körülötte nem elszigetelt népek, hanem más nyelvcsaládokhoz tartozó népcsoportok éltek (szláv, germán, latin nyelveket beszélők). A rokonságkutatás nálunk is régen elkezdődött, de a tudományos módszerek elterjedése előtt többnyire csak naiv elképzelések születtek. Ilyen például a magyar és a héber nyelv rokonítása, vagy a török és a magyar nyelv rokonítása, de a magyar és a német nyelv rokonítását is ide sorolhatjuk. Ezek teljesen alaptalanok voltak, esetleg néhány szó hasonlított egymásra, vagy vettünk át néhányat ezekből a nyelvekből.A 19.században fontos szerephez jutott az összehasonlító nyelvtudomány. A romantika korában meg növekedett a múlt iránti érdeklődés. A magyar kutatók is hozzáfogtak a szóegyeztetéshez. Ekkoriban bizonyították nyelvészeti érvekkel a magyar nyelv finnugor rokonságát. Egy nyelv kutatásának alapja szorosan összefügg a nyelvet beszélő nép történelmi múltjával. A történelemtudományi, a régészeti, a folklórkutatások és az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatainak eredményeképpen valószínűsíthető, hogy hol és mikor beszélték valamely ősnyelvet, és abból hogyan fejlődtek ki az utódnyelvek. Azt a területet, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint egykor az alapnyelvet beszélő népek együtt éltek, őshazának nevezzük. A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, és azon belül is finnugor ágba. A legelterjedtebb elmélet szerint az uráli ősnép legrégibb ismert szállásterülete az Urál hegység közelében a Felső-Káma és Felső-Pecsora folyók vidékén lehetett. Az ugor ágat a magyar mellett még a vogul és az osztják nyelv alkotja. Az uráli nyelvcsalád a kilencedik legnagyobb nyelvcsalád a világon, mintegy 25-26 millió ember beszéli a világon. A nyelvcsaládba tartozó három legfontosabb nyelv a magyar (kb. 15millióan beszélik), a finn (kb. 5millióan beszélik), és az észt (kb.1millióan beszélik). A mai finnugor nyelvekből kikövetkeztethető ősi, úgynevezett alapnyelvi szókincs tájékoztat minket az őshazában élő emberekről, életmódjukról, műveltségükről. A magyar tehát nem tartozik az elterjedt nyelvek közé, viszont fejlődésére nagy hatással voltak a környező külföldi népek, a külföldről érkező újabb és újabb gondolkodásmódok és a történelem során sokat vett át a nyelv a Magyarországot fennhatása alatt tartó népektől, például török vagy német, az ezekből a nyelvekből átvett jövevényszavakat ma is használjuk. Napjainkban az angol jövevényszavak a legmeghatározóbbak, ilyen például a szingli vagy az email , melyeket már a magyar ember magának érez és nemritkán az írását is magyarosítja. A magyar nyelv történetében a nyelvtudomány különböző korszakokat különít el. (az ősmagyar nyelv kora, az ómagyar kor, a középmagyar kor, újmagyar kor) A nyelveket három típusra különítjük el, ezek az izoláló (elkülönítő), az agglutináló (ragasztó) és a flektáló (hajlító). A magyar nyelvet az agglutináló csoportba soroljuk. Ezt a típust a szóképzés, a szóösszetétel és a toldalékok gazdagsága jellemzi. Az egymáshoz csatlakozó szóelemek (morfémák) határai általában jól elkülöníthetőek a szóalakon belül, például ház+ -as + -ok + -ról. Ezekben a nyelvekben a grammatikai segédelemek a szótövek elé vagy mögé kerülnek. A magyar mellett ide még a vele rokonságban álló finnugor nyelvek tartoznak. A világon a magyar nyelvet és annak megtanulását tarják a külföldiek az egyik legnehezebb nyelvnek, hiszen sok betűből áll az ábécé és nem mindegy, hogy a magánhangzó hosszú vagy rövid. Nehézség még az összetett mássalhangzó és ezek kiejtése. A magyar nyelvben egy szónak sok másik megfelelője is ismert, amelyek az esetek többségében nem is hasonlítanak egymáshoz (pl: helyes-jóképű). A nyelvet még a ragozások is nehezítik, főleg az alanyi és a tárgyas ragozás elsajátítása okoz gondot a külföldieknek.
|